Amerikai Magyar Világ, 1975. augusztus (12. évfolyam, 31-35. szám)

1975-08-24 / 34. szám

12. oldal AMERIKAI MAGYAR VILÁG SZÉLHÁMOSSÁG GÜL BABÁVAL Írta: SIMA FERENC A volt budaiak, főként a rózsadombiak tudják, hogy ki volt Gül Baba. De mert sok olvasónk nem on­nan származott el, szólnom kell a kilétéről. Gül Baba Magyarország hosz­­szú török megszállásának idején az országban tevékenykedő mohame­dán papok, törökül imámok feje volt, mint főimám, vagyis olyan muzulmán érsek-féle. Eredetileg Kel Baba volt a neve és a „kel” törökül kopaszt jelent, mivel a fői­­, , , , Sima Ferenc mám tisztességben megkopaszo­dott ember volt, nevét csak a ma­gyarországi török tájszólás módosította ,,gül”-lé. Az imámoknak nem sok bajuk volt Gül Babával, mert szentéletű, nagyon jóságos ember volt, mi más is le­hetne, aki a virágokat szereti? Márpedig Gül Baba a virágok királynőjét, a rózsát szerette mindenekfelett. Budai otthona a mai Rózsadomb közepén állott, és akkor még beépítettlenül az egész Rózsadomb az ő óriási kertje volt, amelyet egyetlen rózsaligetté vará­zsolt, teleültetve a hazájából, Törökországból hoza­tott legnemesebb rózsafajtákkal. Azokat ápolgatta, oltogatta, szeretgette élete végéig, így lett az ő óriási kertjének Rózsadomb a neve, és így lett ő a rózsák meghonosítója Magyarországon, ahol ezt a virágot őelőtte nem is ismerték. Ezért neve­zik Gül Babát a magyarok a Rózsák Atyjának is. Igen idős korában a vérpiros rózsák között andalogva ro­gyott össze egy napon a kertje alján és úgy érte el a hir­telen halál. Ott temették el, ahol holtan találták. A sírja fölé épített kis török mecset mohamedán zarándokhely lett, mert sok imám és dervis — vagyis muzulmán szerzetes — azt kezdte hirdetni róla halála után, hogy a vallásalapító Mohamed, Allah prófétája óta az igazhitű muzulmánok közül senki sem volt még annyira szent és tiszta életű, mint Gül Baba. Ezért Mohamed szülővárosa, Mekka és sírhelye, Medina mellett az akkori török birodalomban a mohamedá­nok harmadik fő zarándokhelye a mai Rózsadomb, pontosabban Gül Baba sírja lett. Az egykori krónika feljegyzése szerint évente mintegy százezer civil moha­medán látogatott el oda, a messzi Törökország legkü­lönbözőbb tájairól. A törököknek Magyarországról történt kiűzése, a 150 éves török megszállás után azonban a Gül Baba­sírjához eljutás körülményessé válása miatt a máig is meglévő rózsadombi mecset lényegileg megszűnt za­rándokhely lenni. A fentebb elmondottak ismerete szolgált alapul közel 40 évvel ezelőtt egy nagyszabású nemzetközi szélhámosság ötletének. Néhány éve fővárosi újságíró voltam már az óha­zában, amikor 1936 nyarán nagy port kavart fel lát­szólag nemes gesztusával egy Budapesten élő moha­medán pap, bizonyos Durics Husszein Hilmi, volt csá­szári és királyi tábori imám, szolgálaton kívüli száza­dos, az osztrák aranykoronás érdemrend tulajdonosa, stb. Ezt az stb.-t nem én fűzöm a rangjaihoz, méltósá­gaihoz, hanem az szó szerint így állt Drugics Husszein Hilmi névjegyén. Hogy mi mindent pótolt az a további előkelő mi­voltot sejtető, elegáns „stb” a névjegyen, azt senki se tudta, de nagyon jól hangzott. Husszein Hilmi feltele­fonálta a Pesti Napló szerkesztőségét és kérte, hogy „nagy horderejű ügyben” interjúvoljuk meg őt. A sor­ra is került interjúban aztán tudomására hozta a ma­gyar közvéleménynek, hogy ő pedig a sajnálatosan ho­mályba borult Gül Baba-kultusz világméretben felele­veníti, mert ezt hitbeli legszentebb kötelességének ér­zi, és Rózsadombot, ezzel Budapestet a mohamedán világ új Mekkájává és Medinájává, a buzgó muzul­mánok tömegeitől állandóan látogatott főzarándok­­hellyé t­eszi ismét, ami mellesleg pompás jövedelmet fog jelenteni a fővárosnak és az országnak az itteni nagy muzulmán sürgés-forgás révén. Mindehhez leg­elsősorban szükséges Gül Babának a Rózsadomb tö­vében most szerényen meghúzódó sírját a kis kápolná­val ő nagyméretű, káprázatos mecsetté alakíttatja át, az újra ideáramló zarándokseregek befogadására al­kalmasan. Kellő propagandát fejt ki az egész muzul­mán világban, a Mohamed után legnagyobb muzul­mán szent, Gül Baba nevének a most élő mohamedá­nok között is általánosan ismertté és tiszteltté tevése érdekében, tudatosítva, hogy Gül Baba szent sírját az életben legalább egyszer megtekinteni éppen olyan valláserkölcsi kötelessége minden igazhivő muzul­mánnak, akárcsak a Mekkába és medinába elzarán­­doklás, így Budapest válik a mohamedán világ új Mekkájává és Medinájává. Az egész terv végrehajtá­sához persze elég sok pénz is kell, amivel ő, Durics Husszein Hilmi sajnos nem rendelkezik. Ezért most az első feladata, hogy bejárja az egész mohamedán vi­lágot és pénzt gyűjtsön az igazhivőktől a szent célra. No persze nem önzetlenül, hanem azért, hogy ha majd őt is elszólítja Allah, akkor földi maradványai a „Rózsák Atyjának” rózsadombi sírja mellé kerüljön. És Durics Husszein Hilmi valóban elindult világ­körüli útjára, hgoy összegyűjtse a pénzt. De nyomban akadtak Budpesten élő más mohamedánok, mint pél­dául Abdul Latif a Mecset utcából, aki tiltakozott az akció ellen. — Budapestből nem lehet Mekka Il-t csinál­ni — nyilatkozta egy másik újságnak. — Az én felfo­gásom szerint Gül Baba sírjához egyáltalán nem sza­bad zarándokolni. Gül Baba az én alapos kutatásaim szerint derék, jó ember volt, de nem lehet szentként tisztelni, mert­­ nagy szoknyavadász volt egész életé­ben, különösen a fiatal lányokra volt nagy gusztusa, még vénségtől megkopaszodva is. A tündéri rózsalige­­te valójában afféle pompásillatú odacsalogató volt fia­tal lányok részére. Viszont voltak budapesti mohamedánok, akik Husszein Hilmi pártjára álltak és igy nyilatkoztak, ismét más lapoknak: — Gül Babát, a szentéletű dervisből lett főimá­­mot már életében felsőbb lénynek tisztelte a mohame­dán világ és halála hírére Szolimán szultán azonnal Budára sietett, hogy személyesen ő lehessen az egyik koporsóvivője. Ez a legnagyobb megtiszteltetés, ami csak egy páratlanul nagy szentet illet meg! Hogy közben a világot járó Husszein Hilmi ez­­zel-e, vagy más kiagyalt Gül Baba-legendákkal szédí­­tette-e meg a mohamedán előkelőségeket, ma már aligha lehet megtudni. De egy év múlva már levélben értesítette a Pesti Napló szerkesztőségét, hogy indul haza, mert sikerült összegyűjtenie a szent célra ma­gyar pénzben kifejezve, hárommillió pengőt, ami szá­mítások szerint fedezi a szükséges költségeket. De Budapestből mégsem lett Mekka II. A haza­térő Husszein Hilmit ugyanis a pályaudvaron detektí­vek várták és őrizetbe vették — egy régebbi nagy sik­ kasztása miatt. Azért három évet kapott. A Gül Baba sírjára összegyűjtött, nála talált hárommillió pengőnyi értékért pedig­­ semmit. Sőt, azt jogos tulajdonaként vissza is kapta, amikor letöltött két évet és amnesztiá­val kiszabadult. A hárommillióval azonnal Dél-Amerikába ment ahol nagy kávéültetvényt vásárolt rajta, teljesen meg­feledkezve Gül Babáról. Alkímia: tűz, víz, föld és levegő dobi, a 11. oldalról) hamuvá, pedig „az aranyat sokkal nehezebb elégetni, mint csinálni”. Kleopátra szépségét csodás művelettel őrizte meg. Borban, feloldott igazgyöngyöt ivott — mi ez, ha nem alkímia? Az egyiptomiak után az arabok jöttek. 642-ben tűnik fel egy férfiú, bizonyos Abu Abdallah Dzsafar ibn Hassan el Szufi. Állítólag benne tisztelhetjük a titokzatos Gébert, akit a középkori alkimisták legnagyobb mesterüknek tekintettek. Személyét és írásait ma már sűrű homály borítja. Az is lehet, hogy egyáltalában nem élt. *** Mindenesetre az alkímia terjedt. Évszázadokon át sok ezer embert bolondított meg. A középkorban válságos óriás. S hogy óriás, azt pápai átkok is jelzik. III. Honorius 1219-ben, XXII. János 1317-ben adott ki rendeletet a „szerencsétlen alkimisták ellen, akik örök időkre száműzetnek”. Ez már csak azért is érdekes, mert XXII. János állítólag maga is alkimista volt. Tanulmányt írt, s avignoni palotájában kísérletezett. A fáma szerint nem is eredménytelenül, halála után 200, egyenként mázsás súlyú aranyrudat találtak lakosztályában. E mesés kincset azonban nem valószínű, hogy lombikokban főzte, hanem zsarolással, bucsúcédulák árusításával szerezte... Jellemző figurája volt e kornak a kalandos életű Raymundus Lullus. 1235 táján született Mallorcán. Fiatalon dorbézoló életet élt, majd belépett a Ferenc rendbe. De élete ettől sem vált nyugodtabbá: misszionáriusi igehirdetés közben félholtra verték. Valószínűleg araboktól leste el alkímiai tudományát. *** A középkori alkimisták versenyeztek, hogy melyiküknek a bölcsek köve tud több fémet arannyá változtatni. Íme Raymundus Lullus kövének a „teljesítménye”: „Végy e drága medicinából babszemnyi darabot, dobjad ezer uncia higanyra, mire az porrá alakul. Ebből egy unciát tégy ezer uncia higanyra, mire az porrá alakul. Ebből egy unciát tégy ezer uncia higanyra, mire vörös port kapsz. Ebből egy unciát újabb ezr uncia higanyra dobva megkapod a medicinát. Ebből dobj egy unciát újból ezer uncia higanyra, s erősebb medicinád lesz. Ezen medicinából újból dobjál egy unciát ezer uncia higanyra, s az arannyá alakul...” Akinek kedve és türelme van kiszámolni, mennyi aranyat készített az a babszemnyi bölcsek köve, tapasztalni fogja, hogy annyi higany nincs a világon. Megjegyzem, Lullus is valami effélére juthatott, hiszen így kiáltott fel: „A tengert változtatnám arannyá, ha higanyból volna”. E fantaszta azonban még kisinas sem lehetett volna Theoplastus Bombastus von Hochenheimnél, a rózsakeresztesek atyjánál, akit a későbbi korok Paracelsusként ismertek... Szűcs Gábor

Next