Amerikai Magyar Világ, 1976. február (13. évfolyam, 5-9. szám)
1976-02-15 / 7. szám
12' AMERIKAI MAGYAR VILÁG NEMZETI MÚLTÚNKRÓL A zászló a nemzeti eszme, a történelem, becsület, hit, hitvallás, megújhodás, búcsú, elmúlás jelképe. A zászló szorosan összeforr a nemzettel, éppen olyan fejlődésen megy át, mint a nép, a történteknél hirdet, koronként változik, egyrészt hirdeti a becsületet. Mint az igazságos életet, vdásrészt a galádságot, becstelenséget, erőszak fokot. Őstörténetünk származási,elmélete két táborra osztotta a Jó magyarságot, az egyik görcsösen ragaszkodik a finn-ugor származáshoz, a másik a sumir-magyar rokonságot bizonyítva hirdeti. Ha a magyar zászló története keresésében az őskorba megyünk vissza, akkor a zászlók motívumai között sehol nem találunk olyan ábrázolásra, mely esetleg erdőket, magányos fákat, siklómezőt, farkas-, rókafejet mintázott volna meg. Ezek lettek volna lapjai a finn-ugor népek zászlóinak, kik a tundrás sztyeppéken éltek és nem volt nagy lehetőségük tájak, vagy állatfajok között válogatni, mert amily sivár, egyhangú a vidék, annyira csekély számot mutat az állatvilág. Ezért feltétlenül a mezopotámiai származást kell választanunk, hol az éghajlat a növény- és állatvilág számos fajtáját hozta létre. Ott élt a leghatalmasabb ragadozó, az oroszlán a kiterjesztett szárnyakkal — soha nem pihenő alakban — ábrázolt Turulmadár, a későbbi jelképes Griffmadár, szarvas és kos. Ezeken kívül még több állatábrázolást is találunk, mint bika, sas, kígyó, stb., azonban ezek jobban helyi és nem általánosan használt motívumok voltak. A sumir-magyar zászlók legfontosabb ábrája a Nap és Hold voltak, melyek együttesen, vagy külön-külön kerültek a zászlókra asszerint, hogy milyen vallási vonatkozásban alkalmazták azokat. Nem mulaszthatom el kihangsúlyozni, hogy az ős sumir-magyarok egyistenimádók voltak. Tehát a Napot és Holdat csak tisztelték, mint látható alkotását az Istennek. A hadsereg zászlóin a fentebb említett különféle állatok szerepeltek, mint az erő, gyorsaság, meglepetés, kitartás, bátorság jelképei. A nemzet, az uralkodó, a fővezér jelvénye minden esetben az oroszlán volt. Amikor az assirok legyőzték a sumir-magyar nemzetet, a győzelem symboluma egy álló oroszlán, amint az assir király lándzsájával keresztüldöfi. Egy assir palotadíszen látható, amint az oroszlán (neve magara) teste vonaglik, az őt halálra sebző nyilaktól. A hunok zászlóin a Nap és Hold szerepel. A Nap a jobb oldalon, egy világos négyzetben aranysárgán szólja sugarait, míg a Félhold a bal sarokban „arccal” a Nap felé világít. Mikor a hunember reggel sátrából kilépett a Nap felé fordulva meghajolt, este, ha a Hold látható volt ugyanezt tette, így adott tiszteletet az Istennek, mint mi ma, amint levesszük kalapunkat a kereszt előtt, mely Krisztust jelképezi. Az Árpádok honfoglaláskori zászlóján a sas, vagy Turulmadár kiterjesztett szárnyakkal, mint hatalom, védőpajzs van, fekete színben elhelyezve, mely a zászló legnagyobb részét elfoglalja. A későbbi árpádházi zászlók teljesen piros színűek, a jobboldalon elhelyezett, fehér kettős kereszttel. Végül a hétsávos zászló, melyen vízszintes irányban váltakoznak a piros és fehér csikók. Árpádházi királyaink tudatában még élénken éltek az ősvallás jelképei. Az 1222-ben, II. Endre által kiadott aranybullájának előlapján látható a trónon ülő uralkodó, feje magasságában jobb oldalon a Nap, balra pedig a Hold van elhelyezve. A hátoldal a magyar címer egyik változata. A XI.—XII. századi hidegségi templom freskóján látható a szárnyas oroszlán és a szárnyával csapkodó Turulmadár. Anjou királyaink korában az oroszlán ábrázolása teljesen elvész. Megtartják a hétsávos árpádházi lobogót, azonban még egy fehér befejező csikót illesztenek hozzá, a jobb oldalon pedig, az Anjouk jelképével, három liliommal egészítik ki. A nürnbergi városházán Zsigmond király arcképe látható, a feje körül elhelyezett öt címer közül, kettő ismét oroszlánt, egy pedig a Griff madarat két fejjel ábrázolja. A magyar zászló ismét tovább fejlődi, az alapszín a piros, a jobb, felső és a bal, alsó sarokban egy-egy kettős kereszt foglal helyet, míg a jobb alsó és a bal, felső sarok a hét sávos Árpád-zászlót szimbolizálja. Mátyás király címere, mely a budai Várpalota egyik kőfaragásán látható, ismét ábrázolja a régi motívumokat, két oroszlán, középen egy madár, ■ . . . * melynek karmai az alsó oroszlán farkát tartják és az árpádkori zászlók szokásos sávjai. Rákóczi zászlóján egy kiterjesztett szárnyú Turulmadár látható, mely karmai között kardott tart és egy kerék felett lebeg. A zászló jobb oldalán búzakalász, a madár felett pedig egy felirat: FE DE FVCRHSD ET T.. (tovább olvashatatlan). Kossuth szabadságharca hozta létre a magyar zászló mai formáját. Téglalap alakban a mindenki által ismert piros, fehér, zöld színekkel. A kiegyezés után megjelentek a címeres, angyalos zászlók. Sokáig a címeres, magyar zászló piros, fehér, zöld színei alatt esküdtünk fel, meneteltünk s ha kellett életünket áldoztuk. Majd jött ismét egy részünkre idegen, vörös zászló sarló-kalapáccsal. 1956 érdeme, hogy a hivatalos magyar zászló ismét három színben pompázik, hirdetve erőnket, tudásunkat, élniakarásunkat a Világ előtt. Reméljük nemzetünk lobogója, három színében örökké pompázni fog és büszkén hirdeti, hogy a magyar még nem veszett el. NŐI SAROK HALLGAT A TELEFON A férfinak valami peres ügye volt, nem nagy dolog, de azért azt tanácsolták, keressen ügyvédet. Egyik kollégája telefonszámot is adott névvel, címmel. — Nő? — fintorította orrát a férfi. — Nő és nagyon okos — válaszolt kissé ingerülten a kolléga. Az ügyvédnő valóban okos volt. Mi több sziporkázóan szellemes. Viszont csúnya — állapította meg lehangoltan a férfi, aki csak a szép nőket szerette, ő maga feltűnően jó külsejű volt. Vállas, szőke, kék szemű. Olyan, akire azonnal odafigyelnek, sőt, vágyakozva néznek. A férfi harmincöt esztendő alatt megszokta ezeket a pillantásokat, meglehetősen unta a rajongást. De csak úgy, mint az ünnepelt primadonna a tapsot, ha elmarad dühöng. Az ügyvédnő paragrafusokat sorolt és jogszabályokat értelmezett, tekintetében érdeklődés volt, rajongás. Lelkesen és ügyesen intézte a férfi ügyét, a pert megnyerték. — Legalább egy szál virágot hoztam volna — haragudott magára a férfi, amikor búcsúlátogatást tett az irodájában. Egy szál virágot, kölnit vagy ilyesmit, eszébe jutott egy ötlet. — Nem volna kedve meginni búcsúzóul egy konyakot? — kérdezte olyan hangsúllyal, mint aki bizonyos, hogy nem kap elutasító választ. Az ügyvédnő kicsit zavartan, de majdnem azonnal bólintott. Néhány perc pauza következett, míg az ügyvédnő elnézést kérve kiment rendbehozni magát. Amikor visszatért, a férfi lehangoltan konstatálta, hogy a tatarozás inkább ártott, mint használt. —Menjünk — állt fel azért udvariasan a férfi, s maga elé engedte a nőt. Pontos haditerve volt már, olyan stratégia, amelynek (Folyt, a 15. oldalon) A MAGYAR ZÁSZLÓ Írta: HALMI DEZSŐ