Andromeda, 1993 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1993-07-01 / 7-8. szám

A CSILLAGÁSZAT ALAPJAI VILÁGSZEMLÉLETŰI KIALAKULÁSA M­ARIK MIKLÓS AZ ÓKORTÓL NAPJAINKIG Voltak olyan csillagászok, akik a kopernikuszi világképet tudományos oldaláról támadták. Ezek közé tartozott a híres dán megfigyelőcsillagász, Tycho Brahe (1546-1601) is. Tycho a következőkép­pen okoskodott: Ha a Föld a Nap körül kering, akkor a csillagokat az év folyamán más és más irányban kellene látnunk (ld. ábra). Tycho (aki a legpontosabb csillagászati méréseket végezte ebben a korban), azt tapasztalta, hogy a csillagok iránya az év folyamán változatlan. Ma már tudjuk, hogy ez azért van, mert a csillagok irdatlan távolságban vannak tőlünk, de erre Tycho nem gondolhatott, mert akkoriban úgy gondolták, hogy a csillagok szférája közvetlenül a Szaturnusz után következik. Persze Kopernikusz gondolatmenete annyira logikusnak tűnt, hogy Tycho nem hagyhatta a heliocentrikus világképet szó nélkül, hanem egy hibrid világképet talált ki. E szerint a Nap a Föld körül, de az összes többi bolygó a Nap körül kering. 1600. január 1-jén érkezett a prágai udvarba Johannes Kepler (1572-1630), akit Tycho Brahe segédjévé fogadott. Sajnos együttműködésük nem tartott sokáig, mert Tycho Brahe még ebben az évben hirtelen meghalt. Keplernek a rámaradt ha­talmas megfigyelési anyagot saját észleléseivel ki­egészítve sikerült annyi adatot összegyűjtenie, hogy III. r­é­s­z ANDROMEDA A koperniku­szi világkép ábrázolása (A. Cellarius, 1660)

Next