Anthropologiai Közlemények 53. (2012)
Eredeti közlemények - Pálfi, Gy. - Zink, A. - Maixner, F. - Pósa, A. - Lovász, G. - Wicker, E. - Bereczki, Zs. - Molnár, E.: Egy késő-középkori embertani széria tuberkulózis fertőzöttségének vizsgálata morfológiai és molekuláris biológiai módszerekkel
Bevezetés A tuberkulózis (tbc) multidiszciplináris kutatása azért időszerű, mert a Mycobacterium tuberculosis kórokozó által terjesztett gümőkóros megbetegedések leküzdése napjainkban is komoly kihívást jelent az emberiség számára. Olyan jelentős egészségügyi/gazdasági problémát okozó betegségről van szó, amely világviszonylatban évente legalább 1,5 millió ember haláláért felelős. Becslések szerint a Föld népességének ma is közel egyharmada - mintegy 2 milliárd személy - hordozhatja a kórokozót (WHO 2010). A modern orvosbiológiai kutatások mellett hasznos információkat nyújthatnak a betegség múltbeli megjelenésével és előfordulásával kapcsolatos vizsgálatok is. A paleopatológia és paleomikrobiológia, a tbc evolúcióját, ill. a gümőkórt okozó humánpatogén kórokozók és az emberi gazdaszervezetek ko-evolúcióját kutatva, közvetve a betegség elleni harchoz is ígéretes új ismeretekkel szolgálhatnak (Donoghue 2009). A tbc paleopatológiája hosszú ideje gazdagítja tudományos ismereteinket: az utóbbi évszázadban a betegség tipikus osteo-archeológiai megjelenési formáinak (pl. a spondylitis tuberculosa - „Pott-betegség” - régi eseteinek) ezreit diagnosztizálták történeti embertani szériákban (pl. Bartels 1907, Burkstra és Williams 1991, Ortner 1999, 2003, Pálfi és mtsai 1999, Rothschild és Martin 1993, 2006). A tbc régi mintákból történő kimutatásának esélyét jelentősen javították az 1990-es években megjelent, és azóta alkalmazott molekuláris biológiai módszerek (pl. Donoghue 2008, Donoghue és mtsai 1998, 1999, 2005, Gemney és mtsai 1999, Haas és mtsai 2000, Minnikin és mtsai 2011, Nerlich és mtsai 1997, Pap és mtsai 1999, Rothschild és mtsai 2001, Spigelman és Lemma 1993), valamint a tuberkulózis korai-, ill. atípusos csontelváltozásainak diagnosztikai alkalmazása az újabb paleopatológiai kutatásokban (pl. Anson és mtsai 2012, Baker 1999, Hershkovitz és mtsai 2002, Holloway és mtsai 2011, Kelley és Micozzi 1984, Maczel 2003, Pálfi 2002, Pálfi és Ardagna 2002, Rothschild and Rothschild 1999, Santos és Roberts 2001, Schultz 1999). Ezen újabb módszerek is hozzájárultak ahhoz, hogy újabb információkat kaphattunk a betegség korai előfordulásairól: a szakirodalom pillanatnyi állása szerint a legrégebbi ismert és bizonyított tbc előfordulás emberi maradványokban legalább 9 ezer éves (Hershkovitz és mtsai 2008), míg állatcsontokból már 17 ezer éves adatokkal is rendelkezünk (Rothschild és mtsai 2001). A tuberkulózis több évtizedes múltra visszatekintő hazai paleopatológiai kutatásában (pl. Marcsik 1972, Pálfi és Marcsik 1999, Marcsik és mtsai 2009, Pap és mtsai 1999, Pálfi 2002) fontos mérföldkövet jelentett a jelen tanulmány tárgyát is képező későközépkori bácsalmási leletegyüttes feltárása, és vizsgálatának megkezdése. A Bácsalmás- Dalmás lelőhelyről származó, 16-17. századi embertani széria már több paleopatológiai kutatás tárgyát képezte. Már a legelső feldolgozások is jelezték a népesség gümőkóros fertőzöttségét (pl. Molnár és Pálfi 1994). Ezek a korai munkák elsősorban makromorfológiai esettanulmányok voltak, jóllehet néhány esetben molekuláris biológiai vizsgálati eredmények is bizonyították a M. tuberculosis complex baktérium-csoport okozta fertőzést (Haas és mtsai 2000). A leletegyüttes jó megtartási állapota, a paleoepidemiológiai szempontból fontos kronológiai időszak, és az előzetes tanulmányok eredményeiből sejthető magas tbc-fertőzöttség inspirálta a széria gümőkór okozta léziókra fókuszáló teljes körű átvizsgálását.