Anthropologiai Közlemények 54. (2013)
Eredeti közlemények - Spekker, O. - Pósa, A. - Pálfi, Gy. - Zink, A. - Maixner, F. - Bereczki, Zs. - Molnár, E.: Specifikus fertőző megbetegedés diagnózisa Vésztő Mágori-halom újkőkori leletein
(kb. Kr.e. 5000) való (Bartels 1907). A neolitikus forradalmat követően a letelepült életmódra való áttérés olyan körülményeket teremtett, amelyek elősegíthették a fertőző megbetegedések, így feltételezhetően a tuberkulózis elterjedését és fennmaradását is (Larsen 1995, Barrett és mtsai 1998, Hershkovitz és mtsai 2008, Donoghue 2009), ugyanakkor az újkőkorból nemzetközi (pl.: Formicola és mtsai 1987, Nuorala és mtsai 2004, Nicklisch és mtsai 2012) és hazai viszonylatban is rendkívül kevés adat áll rendelkezésünkre a csont-ízületi tbc szempontjából. Az eddig publikált eredmények alapján a legrégebbi, tbc-s fertőzésre utaló nyomokat mutató magyarországi csontvázleletek a neolitikum késői szakaszából, a tiszai kultúrából maradtak ránk. Masson és munkatársai a Hódmezővásárhely-Gorzsa lelőhelyről (Kr.e. 4970-4594) származó öt csontváz esetében a tuberkulózis atípusos elváltozásait (HOA - hypertrophic osteoarthropathy, csigolya-hypervascularisatio, borda periostitis) írták le. A makromorfológiai alapon felállított diagnózisokat molekuláris biológiai vizsgálatok is alátámasztották: a lipid biomarker analízis mind az öt esetben, az aDNS pedig három esetben pozitív eredményt adott (Masson és mtsai 2012). Alsónyék-Bátaszék késő neolit kori (Kr.e. 5. évezred) lelőhelyről egy, a tbc klasszikus csonttüneteit (Pott-gibbus) mutató csontváz került elő (Köhler és mtsai 2012a. b). Tanulmányunk négy feltételezett tuberkulózisos esetet ismertet Vésztő Mágori-halom tiszai kultúrabeli lelőhelyről, jelentősen bővítve ezzel az eddig ismert hazai neolit kori tuberkulózisos esetek számát. Anyag és módszer Vésztő Mágori-halom A kutatás alapjául szolgáló csontmaradványok a Kr.e. 5. évezredre datált Vésztő Mágori-halom lelőhelyről származnak, amely az Alföld egyik legnagyobb neolit kori lakóhelye. A Mágori-halom a Békés megyei Vésztőtől nyugatra, a Mágor nevű határrészen helyezkedik el, annak központi részét alkotja. Településhalom vagy másként telt, amely az egymást követő települések, illetve temetkezések maradványaiból alakult ki az évezredek során. A lelőhely legalsó rétegeiben az Alföld korai, illetve középső újkőkorának, a Körös kultúrának és az Alföldi Vonaldíszes Kerámiának az edénycserepei is megtalálhatóak. Az Alföldi Vonaldíszes Kerámia késői szakaszából, a szakálházi csoportból fokozatosan alakult ki a tiszai kultúra a neolitikum legutolsó szakaszában (Makkay 2004). 1972 és 1976 között Hegedűs Katalin végzett hat őskori célú ásatást a Mágorihalmon, amelyek eredményeként összesen 49 temetkezés került feltárásra: 1 a szakálháti csoportból (Kr.e. 6. évezred), 30 a tiszai kultúrából (ca. Kr.e. 4900-4500), 18 pedig a tiszapolgári kultúrából (ca. Kr.e. 4400-4000) származik (Visy és mtsai 2003). 1986-ban Makkay János hat további temetkezést tárt fel, amelyek közül 3 a késői neolitikumra, 3 pedig a korai rézkorra keltezhető (Makkay 2004). Jelen vizsgálat anyagául a Hegedűs Katalin vezette ásatások során előkerült, a szakálházi csoportból, illetve a tiszai kultúrából származó összesen 30 egyén csontmaradványai szolgáltak, amelyeket a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékének gyűjteménye őriz. Makromorfológiai módszerek Az 1972-es ásatás során feltárt 14 sírból származó 13 csontvázlelet antropológiai vizsgálatának eredményeit Farkas ismerteti (Farkas 1974, 1975). Mivel a későbbiekben feltárt leletek embertani vizsgálata nem került közlésre, az adatok nem elérhetőek, a