MDP KV Oktatási Osztályának Anyag- és Adatszolgáltatása, 1948 (1-12. szám)

1948-01-01 / 1. szám

VAJDA IMRE: A­lrámonvév­eA ЬеШ- gyanaslat? Hároméves tervünk végrehajtásában két részt élesen el kell választani egymástól: a termelési terv és a beruházási terv végrehajtását. Ez a kettősség abból adódik, hogy azok a beruházások, amelyek jelenleg folyamatban vannak, amelyeket igyekezünk minél hamarabb befejezéshez juttatni, ezidő szerint a termelést még nem befolyásolják. Amit mi most a ma­gyar gazdaságnak új termelőeszközként juttatunk, az még csak ígéret a termelés fokozása tekintetében; ezidő szerint alkalmazkodnunk kell a fennálló és a dolgok természetéből adódóan eléggé korlátolt lehető­ségekhez. Ebből a tényből következik az is, hogy az utolsó hónapok gazdasági eseményei nagyobb mér­tékben éreztetik hatásukat a termelési terv végrehaj­tásában, mint ahogyan ezek az események a maguk következményeivel érezhetőek lesznek majd akkor, amikor a gazdasági élet fokozottabb mértékben áll a tervszerűség jegyében. Csak egynémely egészen nyil­vánvaló gazdasági tényre kívánom a figyelmet fel­hívni, amelyek a maguk sorrendiségükben és pilla­natnyi hatásukban is természetesen befolyásolják a terv végrehajtását. Az egyik az a körülmény, hogy a mezőgazdasági élet, legalábbis a növénytermelési szektorban a ked­vezőtlen időjárás következtében messzire alatta ma­radt a tervben előirányzott eredményeknek. Igaz ugyan, hogy a mi gazdasági tervünk, az 1947—48. tervévre abból indult ki, hogy az abba beállított mező­­gazdasági termelés, mezőgazdasági eredmény, a ter­melés volumen­e az 1947 őszén induló gazdasági évvel startol. Tehát, amikor termelési eredményről beszélünk a terv keretén belül, akkor nem azzal a termelési eredménnyel­­számolunk, amit egy évvel előzőleg indított el a gazdaság, hanem azzal a terme­lési eredménnyel, amelynek a megindítása a mi mos­tani feladatunk. RÖVIDLEJÁRATÚ HITELEKBŐL — HOSSZÚLEJÁRATÚ HITEL A másik alapvető és gazdaságunkat erősen érintő körülmény inkább politikai természetű, de gazdasá­gilag nem mellőzhető. Ez pedig az, hogy mi a terv szerkesztésénél és felépítésénél nem számítottunk hosszúlejáratú beruházási hitelekre. Nem számítottunk azért, mert tisztában voltunk azoknak alapvető poli­tikai jellegével. Ismerjük azokat a szerkezeti változá­sokat, amelyeken a világgazdaság keresztülment és amelyek magukkal hozták azt a tényt, hogy hosszú­­lejáratú kölcsönök megszűntek kereskedelmi és tisztán pénzügyi ügyleteknek lenni. Mi ennek figyelembevéte­lével nem számítottunk hosszúlejáratú külföldi köl­csönre, ellenben igenis számoltunk nagyobb mérték­ben­, mint ahogyan megvalósult, rövidlejáratú­­ kom­merciális áruhiteleknek a kifejlődésével és úgy gon­doltuk, hogy a tervgazdálkodás keretén belül a rövid­­lejáratú kommerciális áruhiteleket egybefoglalva, ugyanúgy hosszúlejáratúvá tudjuk azokat tenni, azok­nak megismétlődése révén, mint hogyha hosszúlejáratú kölcsönt kapnánk kezdettől fogva. Politikai körülmé­nyek azonban megszűkítették a rendelkezésre álló kereskedelmi áruhiteleket, ami kétségtelenül érezteti hatását az iparnak forgótőkével való ellátásában és ennek folytán az egész hitelgazdálkodásban, ami me­gint visszahat a termelésre és a beruházásra egyaránt. TELJESÍTMÉNYBÉRRENDSZER A harmadik tényező szintén olyan jelentős, hogy a tervgazdálkodás gyakorlati kérdései közül nem hagy­ható ki. Még a Tervhivatal megalkotása és a három­éves terv törvénybe iktatása előtt indult meg az a folyamat, amely helyesen és szükségesen átállította a magyar ipari bérrendszernek jelentős részét az óra­bérről teljesítménybérre. Kétségtelen, hogy modern gazdálkodás, modern ipari termelés teljesítménybér­rendszer nélkül elképzelhetetlen. Mi a teljesítménybér­­rendszerre való átállást, mind a fejlődési folyamatnak egy állomását üdvözöltük és segítettük elő. Azonban megtörtént az, hogy a normákat, amelyek alapját alkotják a teljesítménybérrendszernek, általában kü­lönböző okoknál, különböző körülményeknél fogva, helytelenül állapították meg. Annyira helytelenül, hogy a normák mai átlagos kihasználása az iparban a 100—170°/p között mozog. TELJESÍTMÉNYNORMÁK MEGÁLLAPÍTÁSA Kétségtelen, hogy egy, még kellőképpen át nem szervezett iparban, erősen lerongyolt és elhasznált szerszámokkal és gépekkel, bizonytalan és akadozó nyersanyagellátással, esetleg akadozó energiaellátással is, valamint változott szociális körülmények között, nem­ várható el az, hogy azok a teljesítmény­normák, amelyeket lerögzítettek 1938-ban, változatlanul és teljes mértékben átvihetők legyenek az iparban 1917-ben. Nem várható el, sőt mi több, ilyen körülmények kö­zött nem is kívánatos. Nem pedig azért, mert olyan nagymértékű igénybevételét jelentené, ez a munkaerő­nek, amely tervszerűség szempontjából nem lehet a tervnek és a tervgazdálkodásnak a célja, Így tehát az iparban a normák megállapításánál kiindultak álta­lában abból, hogy az 1938-as normák alatt, kb 70— 80°/6-os szinten alakítják ki az 1947-es normákat. Számoltunk azzal, hogy a 100%-os normát jobb körülmények között dolgozó üzemekben könnyen túl lehet haladni egészen 110—120°/o-ig, de az állag nem mehet a 110°/o fölé. Gyakori azonban az iparban a 150—170°/o, de nem ritkaság a 200—280—300% sem. A helytelen normák következtében a munkabérek tel­jesen tarthatatlanok társadalmilag a maguk hatásában, a termelést pedig nem fokozzák, nem emelik, hanem csökkentik, sőt zavarják. Mert világos az, hogyha a teljesítménybérben dolgozó munkás nem óriási meg­erőltetéssel el tud érni 6-8 forintos órabért, ezzel szemben azokban a munkakategóriákban, amelyek ter­mészetüknél fogva nem állíthatók be teljesítménybérre, a legmagasabb munkabér óránként 2,60, ez olyan bér­ollót teremt, amely az ipari üzemeket, a termelés me­netét zavarra, megosztja a munkásság fegyelmét, osz­tályokat alkot az osztályon belül. Hogy ennek milyen megjelenési formái vannak, elég egyre utalnom. Nem magas fizetésű tisztviselő és nem polgári körök, hanem munkásküldöttségek kérték a közelmúltban a jövede­lemtöbbletadó kiindulási pontjának felemelését. Kér­désünkre, hogy miért vállalják ezt a szerepet maguk­ra, hiszen érdekük aligha fűződik ehhez, azt a kissé szégyenlős választ kaptuk, bizony, érdekli őket is. Ez azt jelenti, hogy egy nem jelentéktelen réteg ren­delkezik olyan bérekkel, amelyek az 1500 forinton túlmennek. Ezzel kapcsolatban súlyos probléma az, hogy a kettős árrendszert, amely felé gazdasági fej­lődésünk parancsolólag visz bennünket, végtelenül nehéz megoldani ott, ahol esetleg a munkás, aki talán csak maltert hord, túl­jut azon a kategórián, hogy a kettős árrendszer kedvezményes áraiban részesedjék. Mindkét vonalon, termelési és beruházási vonalon is, ezek a problémák nem mellőzhetők. Mert a termelési vonalon magával hozza azt a nyugtalanságot és fegye­lemlazulást, bizonytalanságot az üzemekben, amelyek­nek az utolsó hetekben számos példáját láthattuk Csepelen és másutt is, beruházási vonalon pedig ter­mészetesen az ilyen módon erősen emelkedő bérkölt­ .

Next