Anyagi Érdekeink, 1869 (2. évfolyam, 16-62. szám)

1869-09-12 / 50. szám

az adó-vevő felekre nézve tiszta veszteség. Ezen tényállás­ból folynak a pénznek többi kellékei, névszerint az eltart­hatóság, szállíthatóság, oszthatóság stb. Minden nemzetgazdaságban egy-egy termelési szak­ban bizonyos mennyiségű áru kerül forgalomba, míg az áruk (ideértve mindennemű pénzért teljesített szolgálatté­teleket is) a termelő kezéből a fogyasztó kezébe jutnak, többnyire egy-két közvetítő kézen mennek keresztül. Az áruforgalom tehát kétszer-háromszor oly nagy lesz bizo­nyos országban, mint az ugyanazon időszaki termelés, azonban minél nagyobb a termelés, annál nagyobbnak kell lenni az áruforgalomnak is. De minthogy minden árufor­­galom épen oly nagy pénzforgalmat idéz elő, önként követ­kezik, hogy minél nagyobb a termelés, annál nagyobbnak kell lenni a pénzforgalomnak. A pénzforgalmat lehet ugyan siettetni, s azáltal azt idézni elő, hogy ugyanannyi pénzzel (ha többször megfordul) több áruforgalmat lehessen létesí­teni ; de ezen siettetésnek is van határa, s ha ezen határ el van érve, midőn a termelő erő még szaporodik, pénz­hiánynak kell bekövetkezni. És ha ez bekövetkezett, bizo­nyos mennyiségű áruforgalomnak és ezzel együtt bizonyos mennyiségű termelésnek el kell maradni, mivel minden termelés csak a forgalom reménye fejében való­sulhat. A termelés és ezzel együtt a forgalom napjainkban már oly óriás mérvet öltött, hogy az összes létező arany és ezüst most már annak tizedrészét sem volna képes közve­títeni. Az aranynak és ezüstnek tehát jogilag meg kellett volna szűnni egyedüli pénznek lenni, miután tényleg már megszűnt. — Azonban mi történik ? Az arany és ezüst tu­lajdonosai, az arany és ezüst helyett saját hitelükhöz nyúl­nak és pénz helyett hiteljegyeket hoznak forgalomba, s ily módon — az illető államkormányok beleegyezésével — pénzzé avatják saját hitelüket. A hitelnek pénzzé ava­tása magában véve előnyös, mert valóban a hitel érték, és pedig oly érték, melynek átruházása a lehető l­e­g­k­ö­n­y­­nyebb és legkevesebb költséggel járó, mely tehát pénznek sokkal alkalmasabb, mint az arany és ezüst; de nem helyes az, hogy csak az arany- és ezüsttulajdonosok hitele fogadtatik el pénzül, miáltal ezek indokolatlan mo­nopóliumot nyernek. De a közönség és az állam elég esz­telenek ezen „csíny“ előtt, mint befejezett tény előtt, meg­hajolni, s az arany- és ezüsttulajdonosok bitorlóit hitelmo­­nopóliumát beleegyezésükkel törvényesíteni. Ebből aztán természet szerint az következik, hogy a pénztőzséreknek már hanyatlóban levő gazdasági kényuralma annál meré­szebben és annál önkényesebben támad fel halottaiból. A gazdasági és társadalmi élet vészes betegségének oka ezek szerint abban rejlik, hogy a gazdaság feletti uralom (melyet a forgalmi közvetítés nyújt, s mely természet sze­rint annak kezében van, aki a forgalmi eszköz vagyis a pénz feletti rendelkezést bírja) akkor is az arany- és ezüst­­tulajdonosok kezében hagyatott, midőn az arany és ezüst tényleg többé nem volt az egyedüli fizetési eszköz, vagyis a pénz. A gazdasági uralomnak most a nemzetek kezébe kel­lett volna visszaesni, ahelyett pedig egynéhány pénztőzsér kerítette azt hatalmába. A helyzet olyan, mint midőn a hagyományos múlttal bíró szigorú, de igazságos zsarnok meghal, és udvar­nokai, halálát eltitkolván, maguk veszik haszonleső kezükbe a kormányt, hogy a népet, az országot kizsarolják. A nemes fém zsarnoka volt az emberiségnek, de oly zsarnoka, a­melynek fensőbbségét évszázadok, talán év­ezredek fejleménye hozta létre, amely — mivel a többi kisebb zsarnokokat elnyomta — a társadalomnak ideigle­nesen hasznára vált, és amely — mivel fáradság és munka nélkül szaporítani vagy fogyasztani nem lehetett — a zsar­nokságban valódi igazságos határokhoz volt kötve. De a pénztőzsérek hitel­zsarnokságának nincs tör­téneti múltja, nem is tett e zsarnokság semmi hasznot az emberiségnek, és nem ismer korlátokat, melyeken túllépni nem lehetne. Ezen roszabbodásnak csak egy kifolyását akarjuk megérinteni. A gazdasági élet egyik legfőbb követelménye, hogy mind az áru-, mind a pénzforgalom minél közvet­lenebb legyen, mert a közvetítés költségei min­dig veszteséget képeznek mind a termelőre, mind a fo­gyasztóra nézve. Míg az arany és ezüst volt a pénz, a termelő és fo­gyasztó kényszerítve volt közvetlen érintkezésre tö­rekedni, mivel csak ezáltal vált lehetségessé a létező pénzzel a szükséges forgalmakat létesíteni. Mióta a pénz­­tőzsérek tetszés szerint szaporítható hitele uralkodik a gaz­dasági élet felett, a felesleges közvetítés, vagy amint egy jeles angol államférfi nevezi, a parasitisme (élősdiség) mind az áruforgalomban, mind a pénzforgalomban nemcsak lehetővé van téve, hanem legerősebb táplálékot nyer. Az, amit részvény-szédelgésnek, alapító-l­áznak neveznek, nem más, mint ezen mindenütt elterjeszkedő fe­lesleges közvetítésnek egyik alakja, mely a többi alakok­nál némileg talán feltűnőbb, de semmivel sem roszabb vagy jobb. Egyszóval, a gazdasági élet majdnem egész Európá­ban vészes betegségben szenved, melynek kútforrása a pénzviszonyokban rejlik. Az időnkint megújuló válságok e betegségnek egyes symptomáit jelölik. Ha itt gyökeresen akarunk segíteni, a baj kútforrásáig kell visszamennünk. De erről jövőre. MUDRONY SOMA. 398 A czukoradó-reform tárgyában. Az orsz. m. iparegyesület I. (mezőgazdasági ipar) szakosztálya a czukoradó-reform tárgyában az „Any. Érd.“ 36. számában közlött szakkérdésekre a követ­kező választ adta: 1. A czukoradó kényszerű megváltásának behozatala óta a magyarországi czukorgyárak aránylag kedvezőbb helyzetben vannak, mint az előbbi időkben, midőn az adó majdnem évről évre feljebb emeltetett, s azáltal a termelő — számításaira nézve — biztos alapot nem nyerhetett. 2. Az ausztriai czukorgyárosokkal szemben a magyar­­országi gyárak helyzete kevésbé kedvező, mivel az inten­zív mezőgazdaság, mely a czukorrépa-termelés jövedelme­zőségének egyik fő feltételét képezi, általános nemzetgaz­dasági viszonyainknál fogva még csak csekély mértékben honos; továbbá mivel közlekedési eszközeink sem felelnek még meg a szállítási igényeknek s ezáltal a tüzelőanyag is igen megdrágul, a hitel is drágább s a hitelviszonyok

Next