Anyagi Érdekeink, 1869 (2. évfolyam, 16-62. szám)

1869-02-21 / 21. szám

II. évfolyam. Pest, február 21-én 1869. 21. szám. ANYAGI ÉRDEKEINK 16­8 Szerkesztőségi iroda és k­iadó-hivatal­ az­ orsz. magyar iparegyesület helységében , Pest, régi szinépület I. emelet. A lapot illető küldemények ide intézendők ve___________________ AZ ORSZÁGOS MAGYAR IPAEGYESÜ­LET KÖZLÖNYE, Az egyesület megbízásából kiadják: STEIN ACKER ÖDÖN és MUDRONY SOMA. i* , is Megjelen e lap minden vasárnap Előfizetési d­­i­j : nemtag, részér­e tagok részére egy évre 6 frt egy évre 4 frt félévre 3 „ félévre 2 „ Hirdetési dij : 3 hasábos petit so­­ronkint 6 kr. — A 30 krnyi bélyeg illeték külön számittatik. d___________________ Minthogy lapunk szétküldésében a legnagyobb pontosságot akuljuk meghonosítani, kérjük a­z. előfizetőket, hogy a netalán tapasztalandó legkisebb rendetlenségnél — bérm­entetlen nyílt levélben — azonnal reklam­álni szíveskedjenek. TARTALOM: Magyarország gazdasági hivatása. — A hadsereg felszerelése. — Börze és árfolyam — Közhasznú felolvasások. — A közös pénzügyminiszterről. — Újabb találmányok és közlemények az ipar teréről. Főzőkészülék és kályha petroleum fűtéssel. Umfrid-féle malom. — Hasznos jegyzetek. Jégpalac­k az ital gyors hűsitésére. Kitűnő kenőcs. — Vegyesek Levelezés. Magyarország gazdasági hivatása. II. „A szavak — mint a pénz — annyit érnek, a meny­nyiben elfogadják.“ Ez egy régi példabeszéd, mely abból az időből származik, mikor az emberek még nem igen voltak tisztában a nemzetgazdasági fogalmakkal; azonban ha e példabeszéd a pénzről nem áll is egészen, a szavakról áll. A szavak csak annyit jelentenek, a­mennyi értelmet nekik tulajdonítunk. Polgárisult és nem polgárisult országokról van szó, s habár a merő elkülönítésnek semmi indokolható alapja nincs, — minthogy az egész világ él e megkülön­böztetéssel, — mi sem dobjuk el a mindenütt forgalomban levő szókat, hanem tovább adunk rajtuk, mint az olyan pa­pírdarabon , melyet az emberek felfogása pénzzé aran­­szíroztatott. Ha a fentebbi megkülönböztetést magunkra alkal­mazzuk, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy mi magya­rok nem tartozunk az úgynevezett polgárisult nemzetek közzé. Hanem ha e vallomást teszszük, egyúttal azt is meg­mondjuk, mi különbséget látunk mi azon nemzetek között, melyek a műveltség magasztos jellegét kizárólag a maguk számára veszik igénybe, s azok között, melyek e büszke tulajdonból kirekesztetnek. Az előbbiek fejlődése szakadatlan és meg nem akasz­tott lánczolatot képez, melynek kezdete a római császárság örökségének elfoglalásában áll, mely ezernyi változaton át örökké ugyanazon végnélküli kört futja meg, és a mely a fényes múlttól megigézve a római nemzetgazdaság és tár­sadalom által képviselt állásponttól elszakadni nem bir. Mi, nem czivilizáltak, e műveltségi és fejlődési körön kívül esünk; nekünk a római örökségből semmi sem jutott — legfeljebb az örökség terhei. Ezen örökség pedig áll az uralkodók és a meghódí­tottak közötti ellentét eszméjében. A­mit eddig czivilisatiónak neveztek, az alapjában véve nem volt egyéb, mint egyik félnek a másik fél feletti uralma. Angliában, hol a százados nemzetgazdasági alakulá­sok egy souverain néposztályt teremtettek, ezen osz­tály uralkodott a nép többi osztályai felett, és —minthogy ez utóbbiak nem képeztek elég tágas tért az uralomra — a többi világrészek népeire is kiterjesztetett az uralmi ambi­­tió. Az északamerikai gyarmati politika, és utóbb a lord Clive- és Warren-N­astings-féle hódítmányok eléggé jel­lemzik ez uralmat. És jelenleg is a tőke és munka közötti küzdelem, ámaz uralmi forrongásnak modern, vagyis gazdasági alakja, se­hol sem tűnik fel oly megdöbbentő mérvben, mint Angliá­ban, melynek pedig a czivilisatió terjesztésében a vezér­szerep jutott. Francziaországban, hol a nemzetgazdasági viszonyok­­ az „állam én vagyok“ elvét emelték érvényre, az ura­lom jóformán a belföldre szorítkozott, és oda vezetett, hogy Francziaországban minden új forradalom csak jobban meg­erősítette az államfő mindenhatóságát. Mert hogy Fran­­cziaországon a napóleoni caesarismus él, az nem véletlen­­lenség, hanem az ottani nemzetgazdasági és ezzel összefüggő társadalmi viszonyoknak szükségszerű következménye. Poroszország a junkerek és a dynastia törekvéseiben Angliának és Francziaországnak összesített képét tünteti fel. A czélzat hihetőleg egy nagy német önuralmi „csá­szárság“ alakítása, de e czélzat Németország nemzetgada­­sági és társadalmi viszonyainak és fejlődési fokának nem felel meg, s ezért sikerülése nem valószínű vagy legalább is még a jövő kérdése. Végre Ausztriáról is kellene egy-két szót szólnunk és be kellene váltanunk a múlt czikkünkben tett ígéretet, hogy­ mi érte Ausztriát uralmi czéljainak teljesítésében. Azonban szavunk könnyen félre­magyaráztathatnék azok részéről, kiknek a nemzetgazdasági elvek horderejéről és terjedelméről nincs tiszta fogalmuk, s ezért csak nagyon halvány vonásokkal jelöljük meg azon tényeket, melyeket hazánk gazdasági hivatásának kifejtésénél nem mellőz­hetünk. Ausztria is — mint a többi úgynevezett czivilisált 21

Next