Anyagi Érdekeink, 1869 (2. évfolyam, 16-62. szám)

1869-09-12 / 50. szám

II. évfolyam Pest, September 12.1869 50. szám. Szerkesztőségi iroda az orsz. magyar ipa­r­egyesület helyiségében : Pest, régi szinépület I. emelet. Kiadóhivatal: A pesti könyvnyomda-részvény­­társulat irodájában : PEST , Hold - utcza 4-dik szám. -----------------------------4 MAGYAR IPAREGYESÜLET KÖZLÖNYE. Az egyezősét megbízásából kiadják: STEINACKER ÖDÖN és MUDRONY SOMA. Megjelen e lap minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI DI­J: nemtagok részére tagok részére eayévre. . 6frt.\egyévre. . 4frt. félévre . . 3 „ [félévre. . 2 „ Hirdetési dij 3 hasábos petit soronkint 6 kr. ▲ 80 krnyi bélyeg-illeték kü­lön számittatik. Az előfizetési pénzek­ és hirdetések, a kiadó­hivatalba vagy az iparegyesülethez, a lap szétküldésében netalán tapasztalandó rendetlenségek miatti panaszok — bérmentetlen nyílt levélben — az iparegyesülethez intézend­ik. ANYAGI ! AZ ORSZÁGOS Tartalom: A pénzválság és a bankkérdés. — A czukoradó-reform tárgyában. — Dohánytermelés és dohá­g­ykiállitás. — A német nemzetgazdák congressusa. — Ujabb találmányok és közlemények haz­teréről: Lenfonógép Bazintól. — Aranytiszti sas. — Hasznos jegyzetek. — Vegyesek. A pénzválság és a bankkén­ ­. A jelenkor pénzviszonyai tetőtől talpig nyomorultul betegek, s e senyves állapot a gazdasági élet minden szerveibe, minden életnedveibe elharapódzott. A nemzetek tömegei és vezetői elég esztelenek voltak egyes kedvezményezett pénzfejedelmek Üresfejü és nagy­­szavu ügynökei által magukat csírful duplroztatni, és vak­ságukban azon útra rohanni, mely sorsukat amaz egyes nagyhatalmak kezébe játszotta. — Az aranyborjú, melyet a zsidó nemzet bölcs vezetője évezredekkel ezelőtt ledöntött az imádás oltáráról, nemcsak visszahelyeztetett oda, hanem tisztelete a legkisebb részletekig rendszerezve lett, és emez újkori bálványimádás oly nagyszámú és oly hatalmas pap­ságot hozott létre, minővel soha semmiféle bálványimádó felekezet nem birt. Az aranyborjú-imádásnak kathekismusát jobb ügyre méltó szorgalommal magunk is bemagoltuk mindnyájan, és a javak, az érték és a pénz titokszerű „orthodox“ hitét lelki odaadással valljuk, mint megdönthetien szentséget. Ezen frivol cultus annyira vérünkbe ment, hogy mindenkit, aki annak észszerűségén és üdvös voltán kételkedni mer, lelki felháborodással eretneknek kiáltjuk ki. Pedig valóban elég lett volna már a csúf játékból, és itt volna az ideje, hogy valaha kijózanodjunk azon nevet­séges és egyúttal siralmas extasisból, melynek hatása alatt férfiatlanul vetettük magunkat porba az aranybálvány előtt, munkánk és keresményünk legjavát áldozatul dobván a képzelt istenségnek és testes papjainak. Miben áll e téves bálványimádás, mely bennünket el­fogott és egész gazdasági életünket rabbá tette ? Sem többen, sem kevesebben, mint hogy helytelen fo­galmaink vannak a javakról, az értékről és ezek­ből folyólag a pénzről. A tömegekben azon téveszme vert gyökeret, hogy a javak azonosak azon külső tárgyakkal, melyek az ember vagyonában vannak. E tévhit szerint tehát a legbecsesebb javak, az emberi munkaerők, kirekesztettek a javak sorá­ból, és az, aki munkaerejénél egyebet nem bír, mint vagyon talán gézengúz, a társadalom előnyeiből kizáratván, arra utal­tatott, hogy a vagyonbirtokosok kegyelmétől várja üdvét. Ennek megfelelőleg a munkaerőkben rejlő érték „árfolyama“ nyomorultan alacsony fokra szoríttatott és akadt is elég „tudományos vállalkozó“, akik, mint jól­szervezett contremineur-liga, ezen árfolyam emelkedését tel­jesen lehetetlenné tették. De a­mi a legfőbb: egyedül érvényes pénzül az arany és ezüst kiáltatott ki, és minthogy a tömeg e tév­eszmét magáévá tette, sőt ahoz utóbb legmakacsabban ra­gaszkodott : az arany- és ezüsttulajdonosok gazdasági uralma meg volt alapítva. És midőn a művelt nemzetek közt a pénzgazdaság haladási jelszóvá lett, ami — a forga­lomban levő felfogás szerint — arany- és ezüst-gazdaságot jelentett, ama kényuralom biztosítva volt. Ezen ferde viszonyok évtizedeken, sőt évszázadokon át fejlődtek ilyenné, s azokat egykönnyen megváltoztatni nem lehet, mert ehhez az összes „művelt emberiség“ gon­dolkozásának megváltoztatása volna szükséges. De az arany és ezüst uralma még csak tűrhető volna, ha az arany és ezüst valóban képes volna teljesíteni azon feladatot, melyet a gazdasági életben a pénznek teljesíteni kell, de az arany és ezüst erre többé nem képes , és azért az uralom a tehetetlen és képtelen kezekben annál nyomasztóbbá válik. Megmagyarázzuk, mit akarunk ezalatt érteni. A pénz feladata a gazdasági életben , hogy a csere­forgalmat közvetítse. Aki valamit elad, azt kívánja, hogy árujának megfelelő érték ruháztassék rá, melynek ha­sonló átruházása által bármikor hasonlólag vásárlásokat lehessen tenni. A pénznek tehát az értéket kell kép­viselni, azonban legkevésbé sem szükséges, hogy maga érték legyen; másrészt múlhatlanul szükséges, hogy azon érték, melyet a pénz képvisel, mint ilyen általánosan el legyen ismerve, mert különben általánosan el nem fogadtatik fizetés fejében. Ezek képezik a pénz lényeges kellékeit. Nemzet­­gazdasági szempontból kívánatos, hogy a pénz átmenete egyik kézből a másikba minél kevesebb költséggel legyen eszközölhető, mert minden költség, mely ily módon ered, 50

Next