Anyagi Érdekeink, 1869 (2. évfolyam, 16-62. szám)

1869-09-19 / 51. szám

II. évfolyam Pest, September 19. 1869 51. szám. ------------------------------ Szerkesztőségi iroda az orsz. magyar iparegyesület helyiségében: Pest, régi szinépület I. emelet. PEST, Hold-utcza 4-dik szám. Kiadóhivatal: A pesti könyvnyomda-részvény­­társulat irodájában: ----------------------------*4 AZ ORSZÁGOS MAGYAR IPAREGYESÜLET KÖZLÖNYE. Az egyesület megbízásából kiadják: STEINACKER ÖDÖN és MUDRONY SOMA. Megjelen e lap minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI DÍJ : nemtagok részére tagok részére egy évre. . 6frt.­egy évre. . 4frt. félévre . . 3 „­­félévre. . 2 „ Hirdetési dij 3 hasábos petit eoronkint 6 kr. A 80 krnyi bélyeg-illeték külön számittatik. Az előfizetési pénzek­ és hirdetéseit a kiadó-hivatalba vagy az iparegyesü­lethez, a lap szétküldésében netalán tapasztalandó rendetlenségek miatti ANYAGI ÉRDEKEINK panaszok — bérmentetlen­­nyílt levélben — az ipar­egyesülethez intézendők. Tart­alom: A pénzválság és a bankkérdés. — A gömörmegyei bányaipar viszonyai. — A czukoradó-reform tárgyában. — Magyarország és Ausztria külkeres­­kedése 1869-ben. — Újabb találmányok és közlemények az ipar teréről: Douglas téglagépe. Alm­infestékekkeli bőrfestés. — Hasznos jegyzetek. — Vegyesek. A pénzválság és a bankkérdés. ii. (Vége.) Hiába minden erőlködés. Holmi csekélyes manőve­rekkel, bankalap-megosztással, sőt még úgynevezett nem­zeti bankalapítással is nem érhetünk ezért: pénzviszonyain­kat nem rendezhetjük igazságosan, a szédelgést, a kizsák­mányolást és ebből eredőleg a pénzválságokat el nem kerülhetjük, ha a nemzetgazdasági jogosság kívánalmainak eleget nem teszünk. Jelenleg a dolog így áll. Az osztrák nemzeti banknak van 90 millió frtnyi alaptőkéje és mintegy 15 millió frtnyi tartaléktőkéje, összesen 105 millió frtnyi tőkéje. Ha tehát a bank tőkéjét ki akarná kölcsönözni, 105 millió forintnak kamatját nyerné. De a banknak jegykibocsátási privilé­giuma van, és ennélfogva a 105 millió frt alapján mintegy 1 300 millió frtnyi bankjegyet bocsát ki, és ezeket kölcsönzi­k ki, úgy hogy nem 105, hanem 300 millió frttól kap kama­tot. A bank tehát majdnem kétszáz millió frtnak kamatját ingyen kapja — csupán mint vállalkozási nyere­séget. Nemzetgazdaságilag így áll a dolog, mert az ügy különféle bonyodalmai, az osztrák állam irányában fennálló viszony­a 80 millió kamattalan kölcsön, a bank különféle egyéb banküzletei stb. a dolog ezen lényegén mit sem vál­toztatnak. Már most kérdjük : Gazdaságilag helyeselhető-e, hogy valamely államban egy intézetnek, egy pénztőzsér-társu­­latnak az állam 200 millió írtnak kamatját biztosítsa, s hogy ez biztosítva legyen, a többi tőketulajdonosoktól el­vonja azon jogot, hogy hasonló jegybankokat alapíthassa­nak és a szabad verseny erejénél fogva a kamatlábat le­szállítsák, s ily módon a termelésnek olcsó tőkét bocsássa­nak rendelkezésére ? — Mi azt véljük, hogy nem. Az ilyen eljárás a leggyengédebb kifejezéssel élve nem egyéb, mint természetellenes beavatkozás által azt mozdítani elő, hogy a kedvezményezett gazdag tőketulajdonos még gazdagabbá, a szegény termelő pedig még szegényebbé legyen. Ki fogná tagadni, hogy ily módon erőszakosan még széjjelebb fe­szíttetik a társadalmi szakadás, mely a tőke és munka közt valóságosan létezik, holott a jelenkornak hivatását épen ezen szakadásnak kiegyenlítése képezi ? Ki fogná tagadni, hogy az ilyen eljárás a legmerevebb ellentétben áll az ép gazdagság legfőbb elvével, mely a nemzetek üdvét abban keresi, hogy a szegény termelőt nyomait helyzetéből em­beri jólétre és emberi műveltségre emelje ? Ki fogná ta­gadni, hogy az ilyen eljárás teljes ellentétben áll az állam legelső és leghatározottabb feladatával, mely kötelességévé teszi teljes erejével megakadályoztatni azt, hogy a különben is előnyösebb helyzetben levő tőketulajdonosok ne gaz­dagodjanak és ne hatalmaskodjanak el a szegényebbek rovására... Ha nem irtóznánk egy kis elfogulatlan gondolkodástól, könnyen rájöhetnénk a más rovására való gazdagodásnak valódi nevére. De bárminek nevezzük is e meggyökerezett visszaélést: ha már annyira jutottunk, hogy a nemzetek kormányai a nép nevében és megbízásából intézkednek vér és vagyon felett, s ha már öntudatával bírunk annak, amit teszünk, a kormá­nyoknak nem volna szabad a más kárán való gazdagodás­nak bűntársaivá leereszkedni. Jól tudjuk mi azt, hogy a dolgok európaszerte nem állanak különben, de épen ez az oka annak, hogy a pénz­viszonyok európaszerte beteges állapotban sínylődnek; épen azért áll az, hogy a bajon mindenütt segíteni kell. És e segítségnek onnan kell kiindulni, ahol a baj még nincs megidü­lve. Jó példával azon államoknak kell előljárni, melyek e viszonyokba még nem élték bele ma­gukat, s ahol az igazságtalanság a hosszas gyakorlat által még nem nyerte meg az igazságnak látszatát, s ezzel együtt a jóhiszemüség czimet, melynek megsértése uj igazságtalansági volna. És ilyen állam első­sorban Magyarország, mely e te­kintetben tökéletes tabula rasat bir. Magyarország állami függetlensége és ezzel együtt pénzszeri szuveraini­­tása jogilag kérdésbe sem jöhet. Ellenben tényleg — más forgalmi eszközök hiányában — az osztrák nemzeti bank aotrogált hiteluralma bír érvénynyel, és pedig csupán azért, mivel az országnak eddig még nem volt ideje és alkalma saját önálló pénzszerének megteremtéséhez fogni. Úgy 51

Next