Anyagi Érdekeink, 1869 (2. évfolyam, 16-62. szám)

1869-10-10 / 54. szám

II. évfolyam. Pest, October 10. 1809. 54. szám. Szerkesztőségi iroda­­ az orsz. magyar iparegyesület helyiségében: Pest, régi szinépület I. emelet. Kiadóhivatal. A pesti könyvnyomda-részvény­­társulat irodájában : PEST, Hold-utcza 4-e­. szám. ----------------------------------------------­AZ ORSZÁGOS MAGYAR IPAREGYESÜLET KÖZLÖNYE. Az egyesület megbízásából kiadják: STEIN­ACKER ÖDÖN és MUDRONY SOMA. -----------------------------------------------| Megjelen e lap minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI DÍJ : nemtagok részére tagok részére egy évre. . 6frt. I egy évre. . 4frt. fű évr­e . . 3 „ 1félévre. .2 „ Hirdetési dij 3 hasábos petit koronkint 6 kr. A 80 krnyi bélyeg-illeték külön számí­ttatik. 1....................................................- Á. Az előfizetési pénzek és hirdetések a kiadó­hivatalba vagy az ipar egy­es illethess, a lap szétküldésében netalán tapasztal­and­ó rendetlenségek miatti panaszok — bérmentetlen nyílt levélben — az ipar­egyesülethez intézendők. r­­ ___________________ ANYAGI ÉRDEKEINK Tartalom: Török vasutak. — Hatósági eljárások az ipar körül — A népszámlálásról. — A magyar ifjak külföldi utazásáról.­­ Újabb találmányok és köz­lemények az ipar teréről. Uj eljárás épületek mázolására szolgáló olajfestékek készitésénél. Tűzvész elleni védelem műipari épületekben — Hasznos jegyzetek. Vegyesek. — Levelezés. Török vasutak. Nem először, nem is utóljára szólunk a törökországi vasutakról. E vasutak ügye a lehető legközelebbről érinti hazánk ipari, kereskedelmi és gazdaság­politikai érdekeit, amennyiben ez ügy százszorosan össze van szőve hazánk sokat emlegetett keleti hivatásával, melytől ismét Magyar­­ország állami létének nemzetközi jogosultsága függ. E vasu­tak ügye újabban igen jelentékeny és félig­­meddig örvendetes fordulatot vett. És e fordulatnak oka nagyrészben az uralkodó pénzkrízis, mely borzalmas pusz­tításai mellett azon jó hatással birt, hogy számos nagysza­bású humbug-tirádának nyakát szegte. Ilyen nagymérvű habó-tervezetnek tekintjük mi a törökországi vasúthálózatnak azon alakját, mely nem régen komoly férfiak agyába is befészkelte magát, mely­nek a déli vasút támogatása veszedelmes erőt kölcsönzött és mely ennélfogva napról napra nagyobb tért hódított azon körök közvéleményében, melyeknek legfőbb czélja a viszontszolgálat nélküli nyereség, és melyek az elmúlt idők fejleményeinek logikai következményeinél fogva az egész gazdasági élet fölött uralkodnak . .. Talán nem szükséges kiemelnünk, hogy a tervezet, melyről szólunk, nem más, mint Törökországnak Európával való összeköttetése Bos­­nián keresztül. Mi már régesrégen elmondtuk hogy Törökországnak egyrészt prografiai, másrészt pénzügyi viszonyai egyet­lenegy összeköttetést tesznek lehetővé; azt, mely Kon­stantinápolyból kiindulva Adrianápolyon keresztül a Ma­­ritza völgyén Philippopelen át a Morava forrásvidéke felé halad s azután e völgy hosszán, Szerbián keresztül, Bel­grád felé ereszkedik, s innen a magyarországi vasútakhoz csatlakozik. Ezen egyetlen észszerű, mert pénzügyileg lehetséges irány a jelen évben hol Bécsben, hol Párisban folytatott alkudozások folytán háttérbe szoríttatott, amennyiben az illető pénzhatalmak a török kormánynak fejébe tudták verni, hogy az ő hadászati érdekei oly vasútat kivonnak, mely Bosnia kopár hegyes területét átszelvén, árkon-bok­­ron keresztül az osztrák déli vasúthoz csatlakozik, és Ma­gyarországot ily módon szerencsésen elkerüli. Minthogy azonban egy ilyen vasút mindennemű gaz­dasági érdekekkel homlokegyenest ellenkezett volna, oly biztosítéki összegekre lett volna szükség, melyeket Török­ország zilált pénzügye épen nem nyújthatott volna. Czélba vették a nyugati nagyhatalmak garantiáját, alkudoztak jobbra-balra, és pedig annál nagyobb lankadhatlansággal, mivel Hürsch báró, akinek érdeke ezen ügygyel össze volt fűzve (h­a sikerült volna a pénzt megszereznie és az üzletet a török kormánynyal annak idejében megkötnie, hk­szerint 20 millió franknyi közvetítési díj jutott volna neki) minden­­ követ megmozdított az „üzlet“ érdekében. A dolog azonban nem akart összeszögelődni. Tízszer, húszszor is hirdették már, hogy az alku meg van kötve, de utóbb mindig akadt valami csekély akadály, mely azonban épen elég nagy volt arra, hogy az egész dologból semmi se legyen. Leg­újabban az akadály azon körülményben rejlett, hogy a tö­rök kormány az engedélykérők rendkívül magasra szabott követeléseibe nem akart beleegyezni, és a szerződés, melyet egyrészt a török kormány megbízottja, Daud basa, más­részt az engedélykérők képviselője, Hürsch báró, már alá­írt, a török kormány helybenhagyását hosszú ideig nem bírta megnyerni, daczára a nevezett báró folytonos sürge­téseinek.­­ Hosszas küzdelmek után végre Sadyk basa kieszközölte a legfelsőbb jóváhagyást, és Hürsch báró e napokban megkapta a kizárólagos engedélyt a törökor­szági vasutak kiépítésére . . . Azonban későn­ közbejött az európai pénzkrízis, az engedély most m­á­r igen kétes helyzetbe hozta az engedélyeseket, mert amint a viszo­nyok állanak, bizonyosnak tekinthető, hogy a kalandoros bosniai expeditióra nem akad vállalkozó tőke ... Az egész 70 mértföldnyi hosszú bosniai vonal ugyanis nehéz hegyi vasút lenne, melynek költségeit az ottani gyér szállítmá­nyok által fedezni akarni merő képtelenség volna. És mint­hogy Törökország nincs azon helyzetben, hogy mintegy 80 millió frtnyi bolt tőkének jövedelmezőségét nemcsak névleg, hanem tényleg is biztosíthatná , a bosniai ter­vet — úgy látszik — a kényszerűség el fogja ejteni. Ez azon fordulat, mely a törökországi vasutak ügyé­ben beállott, és amely a törökországi fővonalat vissza fogja 54

Next