Anyagi Érdekeink, 1869 (2. évfolyam, 16-62. szám)
1869-10-10 / 54. szám
II. évfolyam. Pest, October 10. 1809. 54. szám. Szerkesztőségi iroda az orsz. magyar iparegyesület helyiségében: Pest, régi szinépület I. emelet. Kiadóhivatal. A pesti könyvnyomda-részvénytársulat irodájában : PEST, Hold-utcza 4-e. szám. ----------------------------------------------AZ ORSZÁGOS MAGYAR IPAREGYESÜLET KÖZLÖNYE. Az egyesület megbízásából kiadják: STEINACKER ÖDÖN és MUDRONY SOMA. -----------------------------------------------| Megjelen e lap minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI DÍJ : nemtagok részére tagok részére egy évre. . 6frt. I egy évre. . 4frt. fű évre . . 3 „ 1félévre. .2 „ Hirdetési dij 3 hasábos petit koronkint 6 kr. A 80 krnyi bélyeg-illeték külön számíttatik. 1....................................................- Á. Az előfizetési pénzek és hirdetések a kiadóhivatalba vagy az ipar egyes illethess, a lap szétküldésében netalán tapasztalandó rendetlenségek miatti panaszok — bérmentetlen nyílt levélben — az iparegyesülethez intézendők. r ___________________ ANYAGI ÉRDEKEINK Tartalom: Török vasutak. — Hatósági eljárások az ipar körül — A népszámlálásról. — A magyar ifjak külföldi utazásáról. Újabb találmányok és közlemények az ipar teréről. Uj eljárás épületek mázolására szolgáló olajfestékek készitésénél. Tűzvész elleni védelem műipari épületekben — Hasznos jegyzetek. Vegyesek. — Levelezés. Török vasutak. Nem először, nem is utóljára szólunk a törökországi vasutakról. E vasutak ügye a lehető legközelebbről érinti hazánk ipari, kereskedelmi és gazdaságpolitikai érdekeit, amennyiben ez ügy százszorosan össze van szőve hazánk sokat emlegetett keleti hivatásával, melytől ismét Magyarország állami létének nemzetközi jogosultsága függ. E vasutak ügye újabban igen jelentékeny és féligmeddig örvendetes fordulatot vett. És e fordulatnak oka nagyrészben az uralkodó pénzkrízis, mely borzalmas pusztításai mellett azon jó hatással birt, hogy számos nagyszabású humbug-tirádának nyakát szegte. Ilyen nagymérvű habó-tervezetnek tekintjük mi a törökországi vasúthálózatnak azon alakját, mely nem régen komoly férfiak agyába is befészkelte magát, melynek a déli vasút támogatása veszedelmes erőt kölcsönzött és mely ennélfogva napról napra nagyobb tért hódított azon körök közvéleményében, melyeknek legfőbb czélja a viszontszolgálat nélküli nyereség, és melyek az elmúlt idők fejleményeinek logikai következményeinél fogva az egész gazdasági élet fölött uralkodnak . .. Talán nem szükséges kiemelnünk, hogy a tervezet, melyről szólunk, nem más, mint Törökországnak Európával való összeköttetése Bosnián keresztül. Mi már régesrégen elmondtuk hogy Törökországnak egyrészt prografiai, másrészt pénzügyi viszonyai egyetlenegy összeköttetést tesznek lehetővé; azt, mely Konstantinápolyból kiindulva Adrianápolyon keresztül a Maritza völgyén Philippopelen át a Morava forrásvidéke felé halad s azután e völgy hosszán, Szerbián keresztül, Belgrád felé ereszkedik, s innen a magyarországi vasútakhoz csatlakozik. Ezen egyetlen észszerű, mert pénzügyileg lehetséges irány a jelen évben hol Bécsben, hol Párisban folytatott alkudozások folytán háttérbe szoríttatott, amennyiben az illető pénzhatalmak a török kormánynak fejébe tudták verni, hogy az ő hadászati érdekei oly vasútat kivonnak, mely Bosnia kopár hegyes területét átszelvén, árkon-bokron keresztül az osztrák déli vasúthoz csatlakozik, és Magyarországot ily módon szerencsésen elkerüli. Minthogy azonban egy ilyen vasút mindennemű gazdasági érdekekkel homlokegyenest ellenkezett volna, oly biztosítéki összegekre lett volna szükség, melyeket Törökország zilált pénzügye épen nem nyújthatott volna. Czélba vették a nyugati nagyhatalmak garantiáját, alkudoztak jobbra-balra, és pedig annál nagyobb lankadhatlansággal, mivel Hürsch báró, akinek érdeke ezen ügygyel össze volt fűzve (ha sikerült volna a pénzt megszereznie és az üzletet a török kormánynyal annak idejében megkötnie, hkszerint 20 millió franknyi közvetítési díj jutott volna neki) minden követ megmozdított az „üzlet“ érdekében. A dolog azonban nem akart összeszögelődni. Tízszer, húszszor is hirdették már, hogy az alku meg van kötve, de utóbb mindig akadt valami csekély akadály, mely azonban épen elég nagy volt arra, hogy az egész dologból semmi se legyen. Legújabban az akadály azon körülményben rejlett, hogy a török kormány az engedélykérők rendkívül magasra szabott követeléseibe nem akart beleegyezni, és a szerződés, melyet egyrészt a török kormány megbízottja, Daud basa, másrészt az engedélykérők képviselője, Hürsch báró, már aláírt, a török kormány helybenhagyását hosszú ideig nem bírta megnyerni, daczára a nevezett báró folytonos sürgetéseinek. Hosszas küzdelmek után végre Sadyk basa kieszközölte a legfelsőbb jóváhagyást, és Hürsch báró e napokban megkapta a kizárólagos engedélyt a törökországi vasutak kiépítésére . . . Azonban későn közbejött az európai pénzkrízis, az engedély most már igen kétes helyzetbe hozta az engedélyeseket, mert amint a viszonyok állanak, bizonyosnak tekinthető, hogy a kalandoros bosniai expeditióra nem akad vállalkozó tőke ... Az egész 70 mértföldnyi hosszú bosniai vonal ugyanis nehéz hegyi vasút lenne, melynek költségeit az ottani gyér szállítmányok által fedezni akarni merő képtelenség volna. És minthogy Törökország nincs azon helyzetben, hogy mintegy 80 millió frtnyi bolt tőkének jövedelmezőségét nemcsak névleg, hanem tényleg is biztosíthatná , a bosniai tervet — úgy látszik — a kényszerűség el fogja ejteni. Ez azon fordulat, mely a törökországi vasutak ügyében beállott, és amely a törökországi fővonalat vissza fogja 54