Királyi főgimnázium, Arad, 1873

I. A görög lakoma Symposion.) Jelen értekezésnek korántsem szándéka, hogy eddig ismeretlen vagy helytelenül fölfogott tényeket derítsen napfényre, hanem csupán könnyen hozzáférhető forrásokból akarja meríteni és előállítani a görög élet egyes vonásainak rajzát, mely a részletek egybefrízése és tárgyalása által érdeket — habár csak csekélyet is — keltsen és egy órányi mulatást nyújtson. A száraz előadási modort mellőztem, nehogy e sorok nagyobb jelentőséget látszassanak igényelni, mint a mennyi őket megilleti. Azon szakemberek előtt, kiket a classikai kor legcsekélyebb mozza­natai is érdekelnek, nem szorul talán mentegetésre tárgyam választása. Hisz a régi és újabb kor görög orvosai és természetbúvárai ép oly joggal és érdemmel tárgyalták praktikus és diaetetikus szempontból az evés és ivás kérdéseit, a­mily részletesen és ékesen beszél Homér hőseinek nem csak harcai — és csodás kalandjairól, hanem azoknak lakomái — és dáridóiról is. Noha bizonyos, hogy modern bölcsésznek nem jutna eszébe mély búvárlatait a lakoma közben fűzött beszéd alakjába bujtatni, amint ezt nem csak Plato és Xenophon, hanem Aristoteles, Speusippos, Epiku­­ros, Hieronymos és Dio Academikus is tették­­), sem oly tudós polyh­is­­tornak, mint különösen Athenaeus, az, hogy irodalmi tudományosság egész nagy bőségét lakmározás közben és inter pocula bocsássa közre. E közlések főforrása Athenaeus, a mellett egyes írók szórványos jegy­zetein kivül, különösen Homér és Plutarchnak „symposiaka­i“. De térjünk a dologra, és pedig jámbor görög szokás szerint (eh Dión archomestha)­­ kezdjük az isteneknél. Ezek — Homéros isteneiről beszélek — nem ittak ugyan földi bort, hanem, a­mint tudjuk, égi nektárt; de ha szigorú pontossággal nem is állapítható meg, miféle bor az a nektár, úgy látszik, hogy a nektár alatt a régiek igen finom, de igen nehéz vörös bort képzeltek. Mert a nektár vörösnek, vagy pedig feketének neveztetik­­) és nektárt * 2 *) Plutarch Sym­pos. lib. I. 1. 2) Ilias 19, 38. Odyss. 13, 93. 1*

Next