Állami főreál iskola, Arad, 1909
A középiskolai matematikai tanítás reformjáról. A matematikai tanításban az egész világon folyamatban levő reformtörekvések hozzánk is eljutottak. A reform szükséges voltának érzete már régóta szunnyadt ott a tanárok, szakférfiak és a középiskolát végzett műveit egyének lelkében. Ugyanis a középiskolát végzett műveit embertől egyrészt megköveteljük s másrészt él is benne az a meggyőződés, hogy neki a középiskolai tanulmányok alapján módjában áll az emberi szellem legkülönfélébb alkotásait megérteni és élvezni. Ez a nyelvi és történelmi tudományoknál, az irodalom és művészet terén nagyjában meg is van. De a természettudományoknál ez csak kivételesen, szórványosan fordul elő azoknál, akik a középiskola elhagyása után többé nem foglalkozhatnak a tudományokkal szakszerűen. Akik önművelődés útján akarnak a természettudományok és a technika nagy alkotásainak titkaiba behatolni, minduntalan érzik matematikai képzettségüknek hiányos voltát. Érzik, hogy oly elemek hiányoznak, melyek önművelődés útján alig szerezhetők meg. Úgy látszik, mintha a középiskolában tanult matematika nagyrészt holt anyag volna, amely az emberek gondolataival, érdekeltségi és tudományos törekvéseivel alig van összefüggésben, mintegy izoláltan áll egymagában mint tételek és bizonyítások rideg halmaza. Önkénytelenül előtérbe nyomul az a gondolat, hogy miért nincs a művelt embernek sejtelme sem a matematika legfontosabb és legszebb részéről, a matematikai gondolkozásmód lényegéről és különösen a természettudományokra való alkalmazhatóság mibenlétéről? Sőt még azok is, kik a középiskola elvégzése után az egyetem matematikai, technikai vagy természettudományi szakcsoportjain folytatják tanulmányaikat, nehézségekkel küzdenek az átmenetnél, bizonyos hézagokra bukkannak.