Állami főreál iskola, Arad, 1909

A középiskolai matematikai tanítás reformjáról. A matematikai tanításban az egész világon folyamatban levő reformtörekvések hozzánk is eljutottak. A reform szüksé­ges voltának érzete már régóta szunnyadt ott a tanárok, szak­­férfiak és a középiskolát végzett műveit egyének lelkében. Ugyanis a középiskolát végzett műveit embertől egyrészt meg­követeljük s másrészt él is benne az a meggyőződés, hogy neki a középiskolai tanulmányok alapján módjában áll az em­beri szellem legkülönfélébb alkotásait megérteni és élvezni. Ez a nyelvi és történelmi tudományoknál, az irodalom és művé­szet terén nagyjában meg is van. De a természettudományok­nál ez csak kivételesen, szórványosan fordul elő azoknál, akik a középiskola elhagyása után többé nem foglalkozhatnak a tudományokkal szakszerűen. Akik önművelődés útján akarnak a természettudományok és a technika nagy alkotásainak tit­kaiba behatolni, minduntalan érzik matematikai képzettségük­nek hiányos voltát. Érzik, hogy oly elemek hiányoznak, melyek önművelődés útján alig szerezhetők meg. Úgy látszik, mintha a középiskolában tanult matematika nagyrészt holt anyag volna, amely az emberek gondolataival, érdekeltségi és tudo­mányos törekvéseivel alig van összefüggésben, mintegy izo­láltan áll egymagában mint tételek és bizonyítások rideg hal­maza. Önkénytelenül előtérbe nyomul az a gondolat, hogy miért nincs a művelt embernek sejtelme sem a matematika legfontosabb és legszebb részéről, a matematikai gondolkozás­mód lényegéről és különösen a természettudományokra való alkal­mazhatóság mibenlétéről? Sőt még azok is, kik a középiskola elvégzése után az egyetem matematikai, technikai vagy termé­szettudományi szakcsoportjain folytatják tanulmányaikat, nehéz­ségekkel küzdenek az átmenetnél, bizonyos hézagokra bukkannak.

Next