Állami főreál iskola, Arad, 1911
BOROS VIDát. Ŕ lefolyt iskolai esztendő veszteséghozón köszöntött be hozzánk. Õ mi egy hosszú szabadságolás formájában előrevetette árnyékát, végül beteljesedett: Boros Vida igazgató nyugalomba vonult. Ŕ múlt év alkonyati idején, a nagy szünet küszöbén ünnepélyes keretek között búcsúztunk el tőle s most, midőn ezt az értesítő szerény hasábjain megismételjük, érezzük, hogy a veszteség fájdalma bennünk oly hosszú idő alatt sem tört meg egészen. Яг idő csak tompítani tud; amit elvesz, visszaadja az érzések mélyülésében. Boros Viola jóságos alakjának csendes elvonulása intézetünk falai közül nem egyszerű változat a folyamatban. Utólag is hangos bizonyítéka annak, hogy erőteljes képviselője volt egy immár nyugvtra hajló, kemény veretű nemzedéknek, kiutáló polgára volt Brad városa egy virágzóbb korának, nagy dísze és jellegzetes kormányzója velt iskolánknak. Aki négy évtizeden keresztül tanított buzgón és törhetetlenül, összhangzatos, kemény, tudással teli és érdemekbe simult pályafutásánál ime méltóvá vált, hogy példaadását tanításra használjuk. Boros Vioától nemcsak búcsúzunk. A tanító ember legnagyobb dicsőségét szolgáltatjuk neki vele, személyénél és munkájánál ime oktatunk. Boros Vida példaszerű pályát futott be azon határok között, melyet a nem túlságosan bőkezű sors számára megszabott. Ahová állnia kellett, belső nagy külső kényszerből, megálloit emberül, de ahol állott, mindig színénél együtt, jósággal és derűsen cselekedte. 1842. június 11-én született Aradon ; szülővárosának épen oly szerető és elfogult fia, amilyen fivére Boros Béni nőtt. Csak az egyetem szólította el és az életküzdelem egy időre innét. 1864-ben az érettségi vizsgálatot letéve a budapesti tudományegyetemen bölcsé-