Állami főreál iskola, Arad, 1911

BOROS VIDát. Ŕ lefolyt iskolai esztendő veszteséghozón köszöntött be hoz­zánk. Õ mi egy hosszú szabadságolás formájában előrevetette ár­nyékát, végül beteljesedett: Boros Vida igazgató nyugalomba vo­­nult. Ŕ múlt év alkonyati idején, a nagy szünet küszöbén ünne­pélyes keretek között búcsúztunk el tőle s most, midőn ezt az értesítő szerény hasábjain megismételjük, érezzük, hogy a veszte­­ség fájdalma bennünk oly hosszú idő alatt sem tört meg egé­szen. Яг idő csak tompítani tud; amit elvesz, visszaadja az érzé­sek mélyülésében. Boros Viola jóságos alakjának csendes elvonu­­lása intézetünk falai közül nem egyszerű változat a folyamatban. Utólag is hangos bizonyítéka annak, hogy erő­teljes képviselője volt egy immár nyugvtra hajló, kemény veretű nemzedéknek, kiutáló pol­gára volt Brad városa egy virágzóbb korának, nagy dísze és jellegzetes kormányzója velt iskolánknak. Aki négy évtizeden ke­resztül tanított buzgón és törhetetlenül, összhangzatos, kemény, tudással teli és érdemekbe simult pályafutásánál ime méltóvá vált, hogy példaadását tanításra használjuk. Boros Vioától nemcsak bú­csúzunk. A tanító ember legnagyobb dicsőségét szolgáltatjuk neki vele, személyénél és munkájánál ime oktatunk. Boros Vida példaszerű pályát futott be azon határok között, melyet a nem túlságosan bőkezű sors számára megszabott. Ahová állnia kellett, belső nagy külső kényszerből, megálloit emberül, de ahol állott, mindig színénél együtt, jósággal és derűsen cselekedte. 1842. június 11-én született Aradon ; szülővárosának épen oly sze­rető és elfogult fia, amilyen fivére Boros Béni nőtt. Csak az egye­tem szólította el és az életküzdelem egy időre innét. 1864-ben az érettségi vizsgálatot letéve a budapesti tudományegyetemen bölcsé-

Next