Állami Főreál iskola, Arad, 1916
Temetjük a királyt...’) Irta: Zombory Andor. A Kárpátokban őszi szél sír és megremeg a rengeteg. Az Adrián felsír a hullám S a habja, mint a kényereg és felsikolt millió magyar szia miként a megsebzett sirály: — Lehullt a fejünk koronája, meghalt a nagy magyar király! A legnagyobb évszázak ára ! S hozzáfoghatá oly kevés, A mártírok királya nőtt ö: A földi sorsa : szenvedés ! telke a kínok nagy keresztjén Ott csüngött mozdulatlanul S a sorscsapása, mint az ostor Ráhullott százszor is vadúl. Kikhez a lelke forró vágya kapcsolta: — mind elhagyta őt. Elveszté egyetlen fiát és A szent ... a nagy királyi nőt, mint ősi cser, a szirtek ormán, Amelyet tép a fergeteg, egyedül maradt fenn a trónon, Amely fölött a gyász lebeg. ) Az 1916 november 30-án tartott gyászünnepélyen szavalta Reusz Andor Vil.ot.