Templom utczai Leánytanoda, Arad, 1885
Megállapodások és nézetek. (A nőnevelés köréből.) Az aradi tanítónők az 1885/6- isk. év folyamán hat gyűlést tartottak a nőnevelés kérdéseinek megvitatása végett. Tették ezt az „Aradvidéki tanitó-egylet női szakosztálya“ czimén, hogy mindenki jogot formálhasson magának a hozzászóláshoz. A gyűlések egy eleve kiosztott programm szerint tanácskoztak s a megállapodások és nézetek nagyon szép módon nyilvánultak. Amiben megállapodtak, azok természetesen nem lehetnek új felfedezések, hanem a tudvalevő dolgoknak öntudatossá tétele, mi anynyit tesz, mint az általánosságokat a különös köri viszonyokkal való mérlegelése és a szerint való körülírása, hogy az alkalmazás lehetővé tétessék. Az aradi tanítónők ezen cselekedetét megemlíteni e helyen annyival inkább tartottam szükségesnek, mivel az üldító ok a templomutczai leányiskola tanítói testületéből származott, mely testület a maga körében tartozott volna a leánynevelés kérdéseit fejtegetni az aradi iskolaszék meghatalmazása folytán. Jónak látta azonban és sokkal üdvösebbnek, ha valamennyi tanítónő részt vesz a munkában, hogy a tanácskozmányok hatása közvetlen legyen és az érdekeltség általános. Néhány sorban szándékozunk e tanácskozmányokról referálni az értesítőnket olvasó közönségnek oly reményben, hogy nem cselekszünk ezzel hiába való munkát. Az első tanácskozmányok megállapították a programmot és ennek alapján a testi nevelés körüli teendőket. Megállapodás történt abban, hogy a czél a testi nevelésben nem más, mint a testnek szép, nemes alakot adni és egészségét minden lehető módon biztosítani. Konstatáltatok, hogy a szülők leányaik testi nevelésére vonatkozólag meglehetős sokat tesznek, tán több gondot is fordítanak rá, mint a fiuknál, amennyiben a külső megjelenésekre nagy súlyt fektetnek kivált csin dolgában. De e mellett igen sajnos jelenségképpen lett felhozva, hogy a testi mozgást nagyon elhanyagolják a szülők és hatóságok egyaránt. — Se alkalom, se tér nem kínálkozik leányainknak a közös, a társas játékra, a friss levegő gyakori élvezhetésére. E miatt leánykáink korán kezdenek elkomolyodni s nagyon ritka jelenség az a kedves gyermekded vidámság, melyet serdülőknél annyira óhajtunk; de ellenben nagyon gyakori jelenség a vérszegénység. A vérszegénység pedig megelője a nemes törekvéseknek, de éltetője a nyaraláskodásnak, életuntságnak. A következő tanácskozások foglalkoztak a kedélyvilág ápolásával. Czélja: meleg érzület, tiszta emberszeretet, erkölcsi és aeszthetikai érzék. Konstatálva lett, hogy a nemes kedély nyilvánulása — a részvét embertársaink örömében, bánatában csak kisded körre szorítkozik rá-