Aradi Friss Ujság, 1923. július (5. évfolyam, 146-170. szám)

1923-07-02 / 146. szám

A ra 2 lei. V. évfolyam, 146. szám. TELEFON: 503. < 1923- július 2. Poincaré a szenátusban újra megbélyegezte a német ellenállást. Egyhangúlag megszavazták a Ruhr-megszállás költségeit. Paris: A szenátus tegnap dél­utáni ülésén egyhangúlag szavazta meg a kormányjavaslatot a Ruhr­­megszállás költségeiről. Poincaré miniszterelnök terjedelmes beszéd­ben ajánlotta elfogadásra a póthi­telekről szóló előterjesztést. Azzal kezdte, hogy a Bhur-akció körül tett intéz­kedéseket a külföld úgy a vi­lági hatalmak, mint az egyház rosszui ítélik meg. A maga igazolására ismertette az előzményeket, amelyek arra vezet­ik, hogy a francia és a belga csa­patok benyomultak a Ruhr-terü­­­letre. Erősen hangsúlyozta Poin­caré, hogy Spanban Lloyd George és Nitti is hozzájárultak az esetleges megszállás tervéhez. A Ruhr-akció annak volt szánva hogy garancia legyen, ha Német­ország nem volna képes fizetni s eleinte csak hatásos gazdasági nyomásnak tervezték a szövetsé­gesek a megszállást. Franciaország kizárólag csupán egy ellenőrzési operációra gondolt s azt hitte hogy ezzel célt ér, mejd Németország januárban még fölajánlotta gaz­dasági téren a maga közreműkö­dését. Akkor még úgy tett Német­ország, mintha el volna tökélve, hogy elfogadja a francia tervet, de egyszerel csak megfordult a dolog. A német szénszindikátus el­költözött Hamburgba és a berlini kormány kiadta az utasításait a passzív ellenállásra. Sőt súlyosabb dolgok is következtek, a német bi­rodalmi kancellár a franciákat és a belgákat ellenségeknek nevezte. A német eUnállás nem maradt meg passzívnak, hanem aktív tett, alattomos és gonosztevő. A külföldön s különösen a Vati­kánban, amely szintén tévedhet, nem akarták meglátni, hogy a német nagyipar és a német kor­­mán­y szítja ezt az ellenállást. Fran­ciaország szíveiért elállott volna Schlageter kivégzésétől, de kény­telen volt a végső eszközökhöz folyamodni. Beszédének későbbi során Poincaré ismertette a fran­cia és belga katonai akció fejle­ményeit, majd így folytatta: ■— A német kormány úgy látszik csodában reménykedik, hogy kilá­baljon mostani helyzetéből s nem múlik el nap, hogy az egyik vagy másik­­ német nagyiparos: ne próbál­koznék francia nagyiparoshoz, a­vagy politikushoz közeledni, a francia kormány azonban minden ilyen találkozást meg­­­­akadályoz. Hol arra számít Németország, hogy Franciaország valamely szö­vetségesét közbelépésre bírja, hol pedig abban bizakodik, hogy a francia elszántság ellankad. De mi nemcsak a békeszerződéseket vé­delmezzük a Ruhr-akcióval, ha­nem azt akarjuk, hogy észretérítsük Németországot és a német köztársaságot, eltérít­sük a tévelygések útjáról. Nagy hatása volt Poincaré be­szédének, amely után még a kleri­kális párt képviselője szólalt föl majd következett a szavazás, me­lyen százhetvenhét szavazattal sz­­ Zluszonhét ellenében a pótkölt­ségvetést a szenátus elfogadta. Jelen volt teljes egy óra hosszat a kocsi folyosóján várakozni, míg a belga v­ámhivatalnokok átvizsgál­ták bőröndjeit. Még az írásokat sem kímélték. A Daily Chronicle brüsszeli tudósítója megjegyzi ,je­­rem­téséhez, hogy a belgák abban a hiszemben voltak, hogy Godley tábornok magával vi­szi azoknak az angol kikül­dötteknek írásos jelentéseit, a­kik a Ruhr-területen uralkodó viszonyokat illetnek tanulmá­nyozni a helyszínére. Elbeszéli továbbá a tudósító, hogy Brüsszelben hivatalos tiltakozást jelentettek be a belga határőrség e­ljárása ellen. London. Illetékes helyről tegnap, péntek délig nem érkezett hivata­los jelentés a zaklatáson, amely Godley tábornokot, az angol rajnai hadsereg főparancsnokát belga vám­tisztviselők részéről érte. Mley ini aaenii­álja London. A Daily Chronicle a lap élén közli brüsszeli tudósítójának tegnap táviratát, amelyben hírül adja, hogy Godley tábornokot, a Rajna mentém álló angol csapatok főparancsnokát vasárnapról hétfő­re virradó­ éjjel, mikor Kölnből Londonba utazott, Aachenben sú­lyos sérelem érte. Mihelyt a vonat az aacheni állomásra berobogott, belga vámhivatalnokok szállották föl az angol tábornokot, aki háló­kocsijában aludt, fölszólították, hogy hagyja el a fülkét, mert át kell kutatniok podgyászát. .Godley tábornok a legerélyeseb­ben tiltakozott a zaklatás ellen, megnevezte magát és figyelmeztet­te a belga tisztviselőket eljárásuk következményeire, de azok nem tágítottak. A tábornok aztán kény­ Újból megkezdődnek a francia-belga tárgyalások. Paris: A Havas-ügynökség jelen­ti: A Theunis-kormány ujjáalakí­­tása lehetővé tette a szövetségesek diplomáciai megbeszélésének újra való felvételét, Párisvaó Felvételét. Paris és Brüsszel közöt közvetlen eszmecsere folyik hogy együtte­sen állapítsák meg az angol kor­mány kérdőívére adandó választ és hogy a választ legrövidebb időn belül eljuttassák az angol külügyi hivatalhoz. Lemondott állásáról a magyar honvédelmi miniszter­ Budapestről jelentik, hogy Be­li­tska Sándor honvédelmi minisz­ter szombaton délután lemondott állásáról és lemondását a kormány­zó elfogadta. Belitska távozási szándéka nem mai keletű, már ré­gen hangoztatta, hogy lel fog mon­dani se csak ismételt feltérésre ma­radt meg tárcájánál. Politikai oka nincsen, lemondásának. Hír szerint utóda Csáky Zsigmond gróf, a csendőrség volt­­­ parancsnoka lesz akinek a forradalom után a csend­­őrség intézményét mintaszerű meg­bízhatóvá tette. öt heti házasság után ott hagyta a férjét egy aradi uriasszony. Egy aradi szépség és egy timisoarai bankhivatalnok regénye. Az élet tarka komédiáiból valói az a történés amely itt követ­kezik : Aradon történt, szereplői itten járta­k, látszólag boldogan, az em­berek irigykedve fordultak meg utánuk. Az életet, a fiatalságot, a szépséget csakis rolunk mintáz­­­hatta volna meg a szobrász. A do­log vége pedig egy törvényszéki riport. A minoriták templomának m­i­sz­t­icizimussal telitett óriási csarno­kában hangzott el rövid idő előtt a boldogító „igen.“ Egy 19 e­res aradi szépség, az úri társaságok­nak becézett leánya és egy timi­soarai 33 éves bankkhivatalnok egymásba m mélyesztett csillogó szemmel hagyták el az uj hajlékát. Öt hétig a fáma csak jót tudott rólunk, nem is keresett semmi pletykaanyagot. A déli bankhiva­­talunkról csiklandós tert­éneteket legfeljebb korábbi életével kap­csolatosan mondhattak volna. Az alig tókötő alá került szép leány­zóról pedig, hogy beérkezett a boldogság országába. A hatodik hétnek első napján azonban meg­változott minden. A nő reggel napig látszólag boldog volt, de csak látszólag, mint elv. feltárta titkát édesanyja előtt, a legboldog miamibb lett ebben a nagyváros­ban. És azóta is csak könnyesen lehet őt látni. A családi tanács hamar kimondotta ítéletét Vál­­nniok kell. Kiderült ugyanis, hogy a férj hazug érzéssel ment az ol­tár elé. Legalább az eddig ismert

Next