Aradi Közlöny, 1925. április (40. évfolyam, 73-94. szám)
1925-04-29 / 93. szám
1025. április 29. KOZOGNY- amom Ba Bamammsmai fonói elszántsásol védekezik Beipisz. Bámulatos ravaszsággal hárítja el a keresztkérdések pergőtüzét. — Aki mindenre talál megfelelő kibúvót. A főtárgyalás második napján súlyosan terhelő vallomások hangzottak el Reinitz Jakab ellen. — Szatmárra kiküldött munkatársunktól. — (Szatmár, április 28. Kiküldött tudósítónk távirati jelentése.) Eza nagy per, több, mint egy óriási bűneset kiderítése. Itt most egy hallatlanul okos, zseniális és ravasz zsidóember veszi fel a harcot a törvényszékkel, ügyészszel, tanukkal, a terem négyszáz főnyi közönségével, harcol egy egész felizgatott város ellen és igyekszik visszaverni az egész közvélemény rohamsorozatát. Szinte mindenki bűnösnek tartja, elhiszi róla, hogy meggyilkolt hét embert és ő mindenkinek a szemébe kiállítja : Nem igaz! Nem gyilkoltam! Hihetetlen ötletességgel és szivósággal védekezik. Még nem fordult elő, hogy csak pillanatrais zavarba jött volna. Megfigyeltem, hogy ez az ember két agygyal rendelkezik. Amikor valamiilyen fogas kérdést intéz hozzá az elnök, először jó tíz percig beszél a családjáról, feleségéről, hétgyermekéről, kiállott szenvedéseiről és ez alatt másik agyában imár megszületik a védekezés. — ■Amikor az elnök megsokalja a , sok hiábavaló és a tárgyra nem tartozó fecsegését, alkor kirukkol a védekezéssel és megcáfolja a vád beretvaélességét. Erősen zsíros zsargonban beszél magyarul, az akcentusa furcsa. Amikor beszél, kezeivel szélesen magyaráz, az elnök sokszor kénytelen leinteni, ne beszéljen a kezével. A hátam mögött ügyvédeik ülnek atárgyalóterem első padjaiban és ezek elismerik, hogy Reinitz Jakab, akit hétszeres gyilkossággal vádolnak, brilliánsul védekezik, kitűnő ügyvéd lett volna belőle. Leírok pár érdekes és jellemző epizódot, miket a tárgyaláson figyeltem meg. Karakterisztikusan és híven, markánsan tükrözik vissza ezt a kivételes, különös, titokzatos embert. A vádoló gallér és a rejtelmes levél. 'Amikor, dr. Erdős elnök felad Reinitznek egy úgynevezett forgas keresztkérdést és amikoraz egész tárgyalóterem azt hiszi: — Na, most végre megvagy!) :Most mér nincs menekvés! Most be kell vallani a gyilkosságot! — 'Ekkor Reinitz vasidegei egy pillanatra sem hagyják őt cserben. "Egy ügyes mondással kivágja a mgát. És az elnök kénytelen áttérni más témára, kénytelen újabb keresztkérdés megszerkesztésén gondolkodni. A legsúlyosabb Bizonyíték ellene a gallér és a levél. Grosz Hermann holtteste mellett egy gallért találtak, amelynek belsejében R. K. jelzés van. Ugyanilyen jelzeket találtak Reinitz egyes fehérneműin is. A gallér tehát Reinitzé. Az elnök ezt keményen a szemébe vágja, mire Reinitz az ő furcsa magyarságával így felel: — A gallér nem az enyém, más is kaphat R. K. jegyet a mosodéban. De tegyük fel, hogy a gallér az enyém. Mit gondol a tekintetes királyi törvényszék? Olyan buta az a Reinitz, ha gyilkol, ott hagyja a hullánál a bűnjelet. Ha enyém a gallér, ellenségem tette a hulla mellé! A levél-ügy. Grosz Hermanné férje halála után levelet kapott Clujról férjétől. A gyanú az, hogy Reinitz valamilyen fogással egy előre megírt levelet csalt ki Grosztól és borzalmas tettének elvégzése után Clujra utazott és ott adta fel a levelet az özvegy címére. Beigazolódott, hogy Reinitz a levél elküldésének idején tényleg Clujon tartózkodott. Amikor az elnök ezt a szemébe mondja, Reinitz azzal válaszol, hogy Grosz Hermann a kérdéses időben tényleg Clujon tartózkodott. Igazolni azonban nem tudja. Közel egy fél óráig beszél erről a témáról. Szélesen, megrázóan, védekezőn. Ereje egy pillanatra sem csügged. Másik jelenet. Erdős elnök erélyesen, energikusan rászól: Mondja, Reinitz, mi az oka annak, hogy az összes meggyilkoltakat magával látták utoljára? Reinitz erre pokol cinizmussal így válaszol: Tekintetes királyi törvényszék! Sokkal többen vannak, akik nem látták, mint akik látták. Ez ugyan naiv védekezés, de a közönség nevet. Papp ügyész is erősen faggatja, néha hirtelen, ötletszerűen a legváratlanabb kérdésekkel tör rá. Azt reméli, hogy a váratlanul jött erős kérdések zavarba hozzák. Pedig hogy téved az ügyész. Reinitz soha nem jön zavarba. Az idegei vasból vannak. Néha ő ad fel gúnyos kérdéseket az ügyésznek. Például ilyen replikával felel az ügyésznek: * — Mit gondol ügyész úr, én odatartottam a nyakam annak a Orosznak, hogy legyen szíves letépni a galléromat? És ha le is tépte már? Mit gondol, nincs nekem anynyi eszem, hogy ne hagyjam ott a földön a hulla mellett. Erdős elnök hirtelen rászól Reinitzre: Itt nem magának kell kérdezni, hanem a bíróságnak. Maga feleljen a kérdésekre! Értette! Reinitz azonban nem hagyja magát. Illemtudóan meghajol a bíróság előtt és finom éllel mondja: A Reinitz-főtárgy? ár(Szatmár, április 28. Kiküldött tudósítónk távirati és telefonjelentése.) A nagy bűnpör második napja az első napi megnyitáshoz hasonló izgalmak között indult meg. A hatalmas tárgyalási terem most is ostromlott várhoz hasonló, a künnrekedt százak még mindig elkeseredett küzdelmet folytatnak az ajtó körül, hogy bejuthassanak, de a rendőrök és teremőrökkérlelhetetlenek. Csak az mehet be, akinek jegye van és ezt a jegyet is ala ,posan felülvizsgálják minden alAmikor az elnök rövid pihenőt engedélyez, nem él vele és ezt mondja szóról-szóra: — Nincs szükségem rá! Bírom, mint egy marha! A bűnössége szinte kézzelfogható, de nem lehet rábizonyítani semmit. Még egy gyanús körülmény! A gyilkosság után kék folt volt a homlokán. A feltevés az, hogy ezt a Grosszal való küzdelem alkalmával kapta ott a sötét felsőbányai erdőben. Reinitz nem jön zavarba, amikor a kék folt eredete iránt érdeklődnek Bevallja, hogy járt 1923. augusztus 2-án orosszal a felsőbányai erdőben (a gyilkosság augusztus 7-én történt) Azt mondja, hogy akkor óriási eső volt, elcsúszott a vizes talajon és megütötte a homlokát. Elnök: A vizsgálat bebizonyította a meterológiai intézet jelentése alapján, hogy akkor négyzetméterenkint mindössze egy liter eső esett. Tehát nem lehetett olyan csúszós a talaj. Reinitz: Ne tessék haragudni, de elfelejtettem megmérni! A közönség nevet. Az elnök erélyesen rázza a csengőt. Általános a megállapítás: Nem lehet megfogni ezt a ravasz rókát, mindig kicsúszik. — Bocsánat, tekintetes törvényszék én nem teszek mást csak védekezem. Védekezem, — mert ártatlan vagyok. És Beszél, trésztelv szükét nélkül. Nem tud megállani. Páratlan önuralom van ebben az emberben és a szettjeiből olyan szuggesztiv erő tével ki kitűnő hipnotizőr lett volna- Megfigyeltem: annyira tudja szabályozni saját magát, hogy akkor sír és nevet, amikor csak akar. Igazán jó, rutinos színész lett volna belőle. Egyszer annyira betömelegedett a beszédbe, hogy nem engedte az elnököt sem szóhoz. Erőszakkal vonna meg tőle a szót Erdős elnök. Mikor a tárgyalás befejeződött és a közönség fáradtan, az összezsúfoltságtól félig ájuldozva tódul le a teremből, valaki azt mondja a hátam mögött: — Nagyszerűen vezeti Reinitz ezt a tárgyalást. Dacára a nagy sikernek, senki sem bízik — még Reinitz hit borsosai sem — a felmentésben. Ezeket a sorokat délben írom ebéd közben a vendéglőben. A pincér sertéshúst kihal velőkörítéssel. Rámutat az étlapon a jelzett ételre. Ott áll vastag betűkkel: Reinitz szelet!" is másuél napja, hárómmal. Az első nap eseményei erősen Reinitz ellen hangolták a közvéleményt. Az az impresszióm, hogy a Reinitz-mellettes tábor ritkulni kezd, mind kevesebben hisznek már ártatlanságában. Valahogy ez a tudat fűti a tárgyalóterem közönségét is, szinte leolvasom a jogászok, újságírók, rendőrtisztek arcáról: Reinitz bűnös. Csak a bírák komolyak, tárgyilagosak, szenvedélynélküliek . Erdős elnök arca mintha kemény terméskőből lenne mintázva, az ügyész már szenvedélyesebb, a két védő presztízskérdést csinál az ügyből, nekik egy esetleges felmentés nemcsak honoráriumot, hanem óriási erkölcsi hasznot és hírnevet is jelent. A ma délelőtti tárgyai: ■ o egyre inkább szorul a hurok Reinitz körül. A tanuk súlyosan ellene vallanak, a szemébe mondják kemény vádjaikat és Reinitz nem igen tud védekezni, nem tudja adatokkal, érvekkel megcáfolni vallomásaikat. Csak állhatatosan, keményen tagad, lesüti folyton a szemét. Nem mer a tanuk szeméibe nézni. A ma délelőtti tárgyalásról itt küldöm tudósításomat. Megszorul a hurok Belnitz körül. Pontosan kilenc órakor nyija meg Erdős elnök a tárgyalást. A terem zaja csak nehezen halkul el lágy zümmögéssé és az elnök erélyesebb figyelmeztetésére támad csak néma csend. Húsz tanút idéztek be a mai napra és az egész tárgyalás, hol izzalmes, hol kevésbé érdekes tanukihallgatásokkal telt el. Az első tanú Kremann Sámuel Groszné fivére, aki elmondja, hogy Groszné férje eltűnése után először hozzáment és panaszkodott neki, hogy nem hall hírt férjéről. Együtt mentek el Reinitzhez és megkérdezték tőle, mi lett Grosz Hermannal. Reinitzi először letagadta, hogy egyáltalán ismerte Grosz Hermannt és csak később a vizsgálóbírói szembesítés alkalmával vallotta be mégis, hogy közvetlen ismeretségben s összeköttetésben volt Grosszal Elnök: Igaz ez, Reinitz? Reinitz: Igaz, csak az nemi igaz, hogy letagadtam volna az ismeretséget Grosszal. A tanút megesketik vallomására. Utána Winkler Margitot hallgatja ki a bíróság, aki azt vallja, hogy ő maga nem ismeri Reinitzet, de Niszel Károlytól hallotta, hogy Reinitz őt öt rendbeli gyilkosságra akarta felbujtani. A következő tanul Noel Sámuel, rendkívül fontos vallomást tesz. —■ Tekintetes királyi törvényszék! — mondja. — Még 1922- ben ismerkedtem meg Reinitz-el egy munkácsi vendéglőben. Ajánlatot tett nekem, hogy hamis cseh koronát olcsón tud szerezni- A pénzt a kassai erdőben lehet csak átvenni és mondta, hogy menjek vele Kassára. El is utaztunk. Kassán aztán Reinitz azt ajánlotta: Írjak levelet feleségemnek s ebben értesítem őt, hogy Pozsonyba utaztam és csak három hét múlva jövök ismét viszsza. Én féltem, mert éjjel kellett a hamis pénzt az erdőben átvenni és igy az üzlet abbamaradt. Papp ügyész: Abban az erdőben két hullát találtak! A tanút szembesítik Reinitzzel, aki szokása szerint most is állhatatosan tagad. Noel Sámuelt vallomására megesketik. Zelib Ábrahám tanú lép a bírák elé és vallomásában elmondja, hogy a meggyilkolt Szmuk Salamonnal utazott együtt Kassára. Röviddel Kassára érkezése után Szmuk eltűnt és holttestét a kassai erdőben találták meg. Szmuk meny- Aki túlbeszélt elnököt. Bármily nagy- njiságu tárgyak. Simít It, ezüstszédtárgyakkát Arad. P. Avram Iancu 7.