Aradi Közlöny, 1929. december (44. évfolyam, 274-296. szám)

1929-12-04 / 276. szám

8 ARADI ROJLOST­ 1929. december 4. Mi vasutasok­épe a temesvári tábla itt Nyári Ferencet és társait Müller Ede szakvéleménye alapján súlyos börtönbüntetésre ítélte az aradi törvényszék.­­ A temesvári tábla most új bizonyítási eljárást rendelt el. (Arad, december 3.) A súlyos visszaélé­sekkel vádolt aradi vasúti tisztviselők felebbe­­zési ügyét ma tárgyalta a temesvári felebbezé­­si bíróság. Ismeretes, hogy Nyári Ferenc ara­di vasúti tisztviselő ellen annak idején eljárás indult, mert kiderült róla, hogy az üzletvezető­ség egész területére szétágazó bűnszövetkeze­tet szervezett és rávette az üzletvezetőség ha­táskörébe tartozó állomások vasúti pénztáro­sait, hogy a fizetési bérlistákat meghamisít­sák. Ezekkel a bérlistákkal a pénztárnokok különböző összegeket vettek fel és a központi számosztályba beterjesztették a hamis listákat, ahol cinkostársaik eltüntették azokat, nehogy ellenük bűnjelként fel lehessen használni.­­ A nagyszabású visszaélések úgy derültek ki, hogy az aradi rendőrségnek feltűnt a kisfize­tésű Nyári feltűnő költekezése. Egy ízben a rendőrség emberei megjelentek Nyárinak a Vadászkiirt-szállodában lévő lakásán és ház­kutatást tartottak. A házkutatás eredménnyel járt, mert különböző hamisított okmányokat sikerült ott találni. Nyári rövid vallatás után beismerte bűnét és megnevezte cinkostársait. A törvényszéki tárgyaláson azonban a vádlottak tagadtak és azt állították,­ hogy a beismerő vallomást a rendőrség veréssel csikarta ki tőlük. Később megváltoztatták vallomásukat, beismerték, hogy tudomásuk van arról, hogy a vasutat kö­zel egymillió lejjel megkárosították, de valaki más követte el a szabálytalanságokat és bűné­nek leleplezésére őket használta fel bűnbak­ként. A bíróság könyvszakértőként Mütter Ede főfelügyelőt, a számosztály akkori főnökét hallgatta ki és megállapításai alapján három hónaptól másfél évig terjedő börtönbüntetéssel sújtotta őket, valamint arra kötelezte, hogy a vasút kárát megtérítsék. * A vádlottak felebbezése folytán az ügy a Táblához került, ahol dr. Gropsian Mihály vé­dő kérte az ítélet megsemmisítését, mert az aradi tárgyalást vezető elnök az ügyben mint vizsgálóbíró is szerepelt. Dr. Bogdan védő rá­mutatott arra, hogy a vádlottak ama­k vé­dekezése, hogy a sikkasztásokat más követte el, megfelelt a valóságnak, mert Müller Ede, a­kinek szakvéleménye alapján kimondották az ítéletet, jelenleg vasúti sikkasztások miatt bör­tönben ül­ A felebbezési bíróság rövid tanács­kozás után helyt adott a védők indítványának, és elrendelte a bizonyító eljárás kiegészítését és a bejelentett tanúk kihallgatásával az aradi törvényszéket bízta meg. A wiesbadeni élőhalott. JL háláí emltékt Csicserin, nem a szovjet, hanem, életben maradt egyetlen axisatokrata xorkona elől bujdosik. — J Roisemann nx látogatása "Wiesbadenben. (Wiesbaden, dec. 3.) Wiesbadennek, az előkelő üdülőhelynek csonka a kurlistája. Min­denkinek a nevét pontosan beiktatják, csupán­­egyetlen vendég neve hiáyzik. Azé az emberé, akinek a nevétől tíz esztendő óta jóformán egész Európa visszhangzik. De Wiesbaden tapintatos fürdőváros. A világért sem írná ki, de nem ejti ki senki hangosan Csicserinnek,­­az orosz népbiztosnak a nevét- Azaz, hogy voltaképpen nem is lehet tudni, népbiztos-e még Csicserin, avagy ma már ő is a szovjet­kormány egyik letűnt nagysága- És Csicse­rin maga is mindent elkövet, hogy észre se vegyék. Ha egy magas, meggörnyedt, kecske­­szakállú úr halad végig óvatos léptekkel Wiesbaden valamely uccáján, a sétáló meg­döbbenve néz a krétafehér, ráncoktól szántott, megviselt arcra. — Tudja-e ki ez? — kérdi a benfentes a másiktól, — a mindenható Csicserin. Mindenható? Ma­­már nem az. Már nem ül arcán az a sardanapáli mosoly, melyről még Rathenau mesélt. Csicserin egyszerű me­nekült, aki még egyre tovább menekül. E pillanatban talán maga sem tudja, mer­re és hová. A hivatalokban is, ahol megfordul, aggódva kéri, hogy ne vegyenek tudomást róla és hogy a nagy nyilvánosság előtt is hall­gassák el, hogy itt van s hogy még él és lé­lekzik. Ó dehogy is egy fáradt, nagyrangú úr pihennivágyása követeli az inkognitót. Nem- A határtalan félelem. Olyan Csicserin, min egy ázott vad és a kis villát, amelyben lakik, állandóan tit­kosrendőrök ügyelik. Kissé aragd elővigyázatosság és jó volna tud­ni, ki fizeti az árát. Ha kérdezik, az a válasz, hogy a villában Vasalievits György úr lakik. Csicserin nevű úrról a villában nem tudnak. És csakugyan nem fölösleges ez a titkolózás. Nem ok nélkül tartanak kellemetlen látogatá­soktól és épp oly kevésbé kellemes telefonhí­vásoktól, így néhány nap előtt bizonyos Roisemann nevű úr csengetett be a villába. Ez a Roisemann Párisból jött­ Emlékezhetünk rá, hogy néhány héttel ezelőtt Roisemann csapott ■le a párisi szovjetkövetség vezetőségére, Be­­sz­novszki tanácsosra, akit tudvalévően csa­ládostól együtt el akart fogni, sőt úgy lehet, eltenni láb alól. Ez a Roisemann Stalinnak a bizalmasa. Nem ok nélkül tért ki tehát előle Csicserin. Csak a népbiztos titkára tárgyalt Roiseman­­nal, sajnálkozva hangoztatva, hogy Csicserin eltű­nt, ő maga sem tudja hová. Bizonytalan, hogy mikor jön vissza stb. A kedves vendég tehát elment anélkül, hogy Csicserint láthatta volna. De — azt mondják — negyvennyolc órával később Csicserin már menesztett nép­biztos volt. És néhány nappal ezelőtt, mint azt meg­írtuk, megkapta az értesítést, hogy Moszkvá­ban — halálraítéltek. Csicserin azonban azt hiszi, hogy ezzel még nincs az ő ügye elintézve. Lehetséges, hogy az igazi vadászat még csak most kezdő­dik­ Azoknak, akik a vörös forradalom fény­korának leg­ragyogóbb csillagai voltak (így hívják a Lenin-érát), ez a sorsa. De voltaképpen nem is Moszkvától fél annyira Csicserin. Nem is annyira a G. P. U. emberei elől dugdossa magát ily aggodalma­san. A végzet nem Moszkva embere képében settenkedik körülötte.. Csicserin végzetét Meyendorff bárónak hívják Ez a Meyendorff báró teszi elviselhetetlenné Csi­­cserin utolsó napjait. Csicserin végzete Csicserin unokaöccse. Mert a népbiztos anyja Meyendorff bárónő volt és ezt a régi német-balti arisztokrata­­családot a bolseviki forradalom nemcsak gazda­ságilag semmisítette meg, hanem valamennyi tag­ot lemészároltatta. Csicserinnek ez kedvére volt. Így is az volt az ő tehertétele, hogy a régi cári diplomáciában szolgált. Nem bíztak benne a bol­­sevikiek. Ezt a bizalmat kellett kiverekedni a­­leyersdorffak. .vére árán. De­ Csicserin még­sem végzett egész munkát. Egy Meyendorff életben­­maradt és elmenekült. Régebben Wiesbadenben élt, most állítólag Párisban tartózkodik. De ezt nem lehet biztosan tudni. Csicserin tudja a legke­vésbé. Meyendorf­f bármely pillanatban szembe­kerülhet Wiesbaden utcáján Csicserinnel. És le­het, hogy Csicserin elkerüli Stalin messzeérő ke­zét, de Meyendorff bárót nem fogja tudni kikerül­ni és vele a sorsát. A wiesbadeni villában, ha va­laki kérdezősködik, azt a sztereotip választ adják, hogy: Monsieur beteg és senkit sem fogad, Mon­sieur Csicserin valóban beteg, Meyendorff-beteg­­ségben szenved. Rádióműsor. — Romániai idő. — SZERDA, december 4. Bucureşti. 17. Rádiózenekar. 17.30. Rádiózenekar. 21. Gordonkaverseny. 21.45. Solomon­eanu Olga ének­­művésznő dalestje. 22.15. Zongorrajáték. — Belgrád. 11.30. Gramofon és őrségváltás. 13.40. Déli zene. 19. Rádiónégyes. 21. Hangverseny. 22. Kis színdarab. — 22.40. Rádió-négyes. — Berlin. 17.30 Beethoven: G-dur rondó. 18.30. Moliére: A fösvény c. színdarabjának előadása. 19.30. Könnyű zene. 21.30. Rosé-négyes. 1.30-ig. tánczene. — Milano. 18. Ötös. 21.30. Verdi: „Aida“ című operája. Utána könnyű zene­ — Nápoly. 18. Zene, ének csevegés. 22.02. Hangverseny. — Prága. 21. A cseh filharmonikusok klasszikus hangversenye. — Róma. 18.30- Szórakoztató zene. 22.02—23. Szóra­koztató zene, közepén Calzini. „A diva“ c. egyfelvo­­násosa. — Wien. 12- Silving-négyes. 16.30. Macho-ze­­nekar. 21. A wieni oratóriumegyesü­let karénekverse­nye. Utána a Silving Geiszler zenekar hangversenye. — Budapest. 10.15. A rádió házikvartettjének hangver­senye. — 13. Déli harangszó. 13.05. A Mándits szalon­zenekar hangversenye. 5.10. Dr­ Holbesz Aladár felol­vasása: „Hol keressen gyógyulást a tüdőbeteg?“ 6.10. Szőnyi Gyula dr. miniszteri titkár: „A takarékbetétek alakulása Magyarországon.“ 6.40. Szalai Pepita Gyula és cigányzenekarának hangversenye. 8.25- Rádióama­tőrposta. 9.10. Hangverseny. Közreműködnek: Basili­­des Mária, a m. kir. Operaház művésznője (ének); Odry Zuárd (gitár); Kerpely Jenő (gordonka); Dömö­tör Lajos és Hochstrasser Ferenc, a m. kir. Operaház művészei (fuvola) és Polgár Tibor (celesta.) 10- Más­félóra könnyűzene. 11.30. Gramofonhangverseny. CSÜTÖRTÖK, december 5. Bucureşti. 17. Rádiózenekar. 17.30. A zene folyta­tása. 21 Jazz- 22.15. Cristescu tenorista dal- és ária­estje. — Belgrád. 19. Kávéházi zene. 21. Népénekesek. 21.30. Hangverseny. 22 40 Tánczene. — Berlin. 19. Szórakoztató zene. 21. Stravinszkij Igor: Lakodalom c. orosz ének- és táncsorozata. 22—23.30. Zeiler három­­felvonásos operettje, az Obersteiger. Utána 23.30-kor táncoktatás- Majd. 1.30-ig tánczene. — Kassa. 20.05. Közvetítés Pozsonyból. 21—23.15 Közvetítés Prágából. 23.15. Közvetítés Brnoból. — Nápoly. 22.02. Strauss 0­: „Varázskeringő“ c. háromfelvonásos operettje — Prága. 20.05. F­lers és Caillavet. „A szerelem vigyáz“ c. darabja. 23.15. Gramofon. — Róma 18.30- Tíz szám­ból álló hangverseny, közepén Molnár Ferenc egyfel­­vonásosa: „A kellemes hazugság“ címen. — 22.02— 24.15. Szimfonikus hangverseny. — Wien, 18.15. Ober­­hoffer Mikulás-napi játék c. színdarabja. 20.30. Gottes­­mann hegedűművész előadása zenekari kísérettel. —­­Budapest, 10.15 Hangverseny. Közreműködnek: Nedel­­kovits Anna (ének, Neumann László (hegedű) és La­katos Árpád (saxophon). Zongorán kisér: Polgár Tibor. 13. Déli harangszó. 13.05. Sovánka Nándor és cigány­­zenekarának hangversenye. 5 Rádió Szabad Egyeteme 6.10. Dr. Welmann Oszkár, állatorvosi főiskolai ny. r. tanár: „Mit kell tudni tenyészállatok kiválasztásáról és beszerzéséről. 6.45. A m. kir. Operaház tagjaiból ala­kult zenekar hangversenye. 1. Gounod: Faust — áb­ránd. 2. Bizet- Gyöngyhalászok — ábránd. 3. Meyer­beer- Ördög Róbert — ábránd 4. Massenet: Közzene a „Thais“ c. operából. A hegedűszólót előadja: Danzi­­ger Antal hangversenymester. 5. Saint—Saens: Sám­son és Delila — ábránd.­­— 7. Gyorsirási tanfolyam. (Szlabey Géza.) 8-35 Angol nyelvoktatás. (J. W. Thompson.) 9.15. Vitézi est. Közreműködnek: vitéz Farkas Jenő, a Vitézek és Gazdák Lapjának főszer­kesztője, Jakab Irén, a Városi Színház operaénekes­nője, Laurisin Lajos, a m. kir. Operaház művésze, vitéz Garamszeghy Sándor és Cselényi József, a Nemzeti Színház művészei és az „Acélhang“ dalárda hangver­senye Noseda Károly karnagy vezényletével, valamint Horváth Gyula és cigányzenekara. Zongorán kisér­: Polgár Tibor. 11 Somogyi Gyula dj- francia nyelvű elő­adása: „Magyarország történelme, II. rész“. Majd: Bachmann-trió és Bachmann-jazz a Dunapalota nagy­szállóból. Egy bucuresti-i lap vádaskodásai Boila Romulus ellen* Bucurestiből jelentik: Az Ordinea című lap december negyedi­ki számában cikket közölt, amelyben megvádolta Boila Romuust, a szenátus alelnökét, hogy annak idején felke­reste a vasúti vezérigazgatót és talpfát kínált eladásra. A vezérigazgató kiutasította Bollát. A szenátus­ alelnöke a lap szerint a napok­ban ismét felkereste a vasúti vezérigazgató­ságot és a jelenlegi vezérigazgatónak tette meg előbbi ajánlatát. Hivatalos helyen közlik­, hogy a lap cikke az első szótól az utolsó , szemenszedett rá­galom, amelynek semmi n­apja sincsen. Boila Romulus rágalmazás címén pert indított az Ordinea ellen.

Next