Ars Hungarica, 1983 (11. évfolyam, 1-2. szám)
1. szám - Tanulmányok - Kemény Mária: A Gerenday-féle sírkőgyár története (1847-1952)
korabeli lapok kedvelt rajzolója, kőnyomdatulajdonos készített. A rajz az életképek bőbeszédűségével, részletezőkedvével mutatja a „gyárat", ahol azonban a kőtömbök sokaságán kívül semmi nem utal a gépi ipar jelenlétére, éppen ellenkezőleg, a hagyományos emberi és állati erő alkalmazását, az „iparkodást" tárja elénk. Ez az Album fontos dokumentum a cég és a kor sírkőstílusának megítéléséhez, itt azonban más minőségben szeretném felhívni rá a figyelmet. A cég az 1860-as évek elején országos ügynökhálózatot szervezett. Ennek működését segítette az Album, mely a modern áruházi árjegyzékek funkcióját töltötte be. Az Albumhoz mellékelt árakat tartalmazó kis füzet német nyelvű volt. Ez az ügynökhálózat csak a 80-as évek végén, 90-es évek elején szűnt meg, amikor már kiépült a vidéki sírkőipar, s ezáltal megerősödött a helyi konkurrencia.32 Az Album megjelenésekor, 1864-ben viszonylag egységes stílusértékű sírkőkészlet állt rendelkezésre, melyben az ornamentális anyag már határozott jelleget öltött és kialakultak bizonyos típusok is. Az Album formakincsét a második részben elemezzük, most a bevezetőt idézzük, amely a tulajdonos üzleti öntudatát és piacszervező tevékenységének céltudatosságát sugározza. Ily érzelmektől valók áthatva, midőn 16 évvel ezelőtt Pesten egy síremlék-raktárt nyitottam, mi által egyrészt pótolni óhajtván azon hiányt, mely e czikkben érezhető volt; de másrészt feladatul tűztem ki magamnak e műiparágat - a közönség igényeinek folytonos észlelése mellett - oda fejleszteni, miszerint abban mindenki, a szegény úgy mint a gazdag kedves halottjának emlékéhez méltó, s a viszonyainak megfelelő sírkövet minden időben találhasson. A nemesebb műízlésnek e terem terjesztése által igyekeztem továbbá előmozdítani azt is, miszerint a hazai temetők a fokozatos díszesítés által azon ünnepies alakban tűnjenek ki, mely a vallásosság és kegyelet érzelmének ébresztésére és táplálására hathatósan befolyást szokott gyakorolni, s midőn e helyen felemlítem, hogy mindazon emlékek összessége - melyek általam a fővárosi és vidékbeli temetőkben a haza, a művészet, a tudomány s magán családok kedves halottjainak emlékére e 16 évi működésem ideje alatt felállítva lettek - a 10 ezeret túlhaladja, csak élő kifejezést adok ezzel azon megtisztelő bizalomnak, mellyel vállalatom a nagyérdemű közönség részéről szerencsés volt találkozni; s éppen e nagybecsű bizalom iránti hódolatom kelté fel bennem azon kötelesség érzetét is, miszerint a tisztelt közönség nagyobb kényelmére vállalatommal egy oly intézményt hozzak kapcsolatba, melynek közvetítése által a vidék legtávolabb eső helyén is a megrendelések könnyen és biztosan eszközölhetők legyenek. Ezért legbiztosabban hittem elérhetni egy Album kiadásával, mely számos különféle alakzatú s nagyságú sírkövek és emlékszobrok mintarajzait foglalván magában az ország minden vidékbeli városában és népesebb helységében azon czélból leend nyitott könyv gyanánt letéteményezve, hogy abból mindenki a tetszés szerinti mintarajzot kijelölhesse, s a kívánt emléket ezen alakban az ugyanott kéznél levő árszabályhoz képest ugyanott tettleg meg is rendelhesse. Hogy továbbá a jelen műben egyúttal a hasznos a széppel is párosittassék tért nyitottam ugyanabban a vallásossági s a házi korbeli követelményeknek is, miután a síremlékek mintarajzait a megváltás szent jelvényeivel s a házi építkezés körében előforduló kiválóbb czikkek mintarajzaival is összhangzatos kapcsolatba hoztam..."33 Gerenday Antal tehát már 1864-ben foglalkozott azzal a gondolattal, hogy üzletkörét „a hazai építkezés körében előforduló kiválóbb czikkekkel" bővítse. Az Album rajzainak tanúsága szerint márvány lépcsők, padlóburkolatok, homlokzati konzolok, lába- „.. s midőn a gyászhelyet valamely emlékjellel kitüntetjük, némán hirdetjük a világnak, hogy az - ki e jel alatt nyugszik - egy letört láncszeme érzéki életünk kötelékének, és hogy e jel az élet és enyészet határköve, mely előtt hideg kezekkel ragadja meg ember kebelét a semmiségnek érzete, s a merész lélek szárnyaszegetten törpül el a mulandóságnak e mutatóujja előtt.