Ars Hungarica, 1983 (11. évfolyam, 1-2. szám)
1. szám - Tanulmányok - Kemény Mária: A Gerenday-féle sírkőgyár története (1847-1952)
zat- és homlokzatburkolólapok, valamint külső és belső falikutak tartoznak e cikkek körébe. Ezzel a hatalmas építkezési konjunktúra lehetőségeit akarja kihasználni. Az üzletkör bővítésének ezzel az irányával nem áll egyedül. Johann Kauser, aki a kőfaragócéh tagja, kitanult kőfaragómester, 1860-ban feladott hirdetésének tanúsága szerint kő és vas síremlékek, templomi berendezések, kálváriák, útszéli keresztek készítése mellett balkonok, teraszok, ajtókeretek, oszlopfők, sőt egész homlokzatok készítését és tervezését is vállalja.34 Az építkezési konjunktúra hatására nagyipari tömeggyártásra alkalmas új technológiát vezettek be a téglagyártásba, és az 1860-as évek végén jelentős iparrá fejlődik a cementgyártás is. Ezeket az iparágakat Pesten a korábbi fafeldolgozó üzemek tulajdonosai tartják kezükben (Luczenbacher, Neuschloss).35 A kőipart ekkor még nem gépesítik, ezért nem tekinthető az építőanyagipar technológiailag dinamikusan fejlődő ágazatának. 1868-ban Esztergom megyében, Lábatlan vidékén építőanyag nyerése és értékesítése céljából részvénytársaság alakul. Célja „mindennemű építési anyagok előállítása... s az ehhez szükséges gyárakat, raktárakat, s egyéb építményeket, valamint elszállító vasutakat saját költségén és saját céljaira felállítani".36 Ehhez a részvénytársasághoz csatlakozik 1869-ben Gerenday Antal. Részvénytőkéjének nagysága (50.000 Ft) meghaladja az összes többi alapítótag egyénenkénti hozzájárulását. Csatlakozásakor 100.000 Ft-tal megnövekszik a befizetett alaptőke (a másik jelentős csatlakozó ekkor Ybl Miklós, aki 30.000 Ft-ért vásárol részvényeket), s az Első magyar építési anyag termelő rt-ről Gerenday féle emlékmű és építési anyag rt-re változtatják a társaság nevét. Az alapító tagok között ott találjuk még Feszl Frigyest, Henszlmann Imrét, Reitter Ferencet, Marschalkó Jánost, Harvey A. Clarque-ot, Bürgermeister Antalt. A társaság első elnöke Stempf Károly volt, a Magyar Éjszaki Vasútpálya Társaság igazgatója. Az igazgatói tisztet rövidesen Gerenday Antal kapja meg.37 Gerenday ezzel lehetőséget kapott arra, hogy a sajátjánál lényegesen nagyobb tőke felett gyakoroljon ellenőrzést, s a sírkőüzem, a kőanyag és a sírkőraktár felajánlása fejében (azt felételezzük ugyanis, hogy részvényeit nem készpénzfizetés, hanem termelési kapacitások ellenében kapta) a lényegesen dinamikusabban fejlődő építőanyagipari ágazatba léphessen át. A részvénytársaság alaptőkéje 600.000 Ft volt, a részvények száma 3000, egyenként 200 Ft névértékkel. Az építőanyagipari részvénytársaságok közül ez a legnagyobb ekkor, csak malmok, közlekedési és szénbányatársaságok előzik meg.38 A vállalat nagy beruházási tevékenységbe kezd, üzemeiket, s a vaspályát a piszkei kőbányák közelében építik fel. E beruházások még nem hozhattak eredményt, amikor az 1873-as pénzkrízis „a társulat egész üzletkezelését oly merev pangás állapotába helyezte",39 hogy képtelen volt váltói beváltására, s nem „volt lehetőség a már több oldalról fenyegető törvényes lépéseket feltartóztatni".40 A társulat, annak ellenére, hogy előnyös megrendelések voltak a kezében, nem tehet egyebet, mint hitelezőitől moratóriumot (a fizetési kötelezettségek elhalasztását) kérve, a társulati közös vagyon eladását határozza el. Erre azonban a válság hónapjaiban nem kerülhet sor, s 1875-ben „a részvényesek a hitelezők beleegyezésével a liquidationális eljárást megszüntetve az üzlet folytatása végett újból igazgatóválasztmányt választottak".41 Ez az újabb vállalkozás sem hozott üzleti sikert, a vállalat ellen 1875 júniusában a.