Ars Hungarica, 1983 (11. évfolyam, 1-2. szám)
1. szám - Tanulmányok - Kemény Mária: A Gerenday-féle sírkőgyár története (1847-1952)
day Antal 1848-ban honvédnek állt, s részt vett a harcokban. A hazai sírkőgyártás megteremtése nemzeti jelentőségű tett, egy olyan iparág megszületését segíti elő, amelynek termékei a nemzet nagyjainak emlékét is hivatottak megörökíteni. A korabeli sajtó kommentátora szerint: „Valóban épen olly emberi, mint hazafiúi kötelesség a szellem szövetnekével nemtek gyanánt előttünk járt honfitársaink nyughelyét örök időkre szólólag megjelölni s feldíszíteni, másrészről e kövek egyszersmind polgárisodásunk és korunk magasabb érzületének megannyi jelei, mellyek a nagy halottak emlékén kívül mirólunk is hozandnak híreket a késő utókornak."23 Valóban, Gerendayék készítik a 19. század második felében a vezető nemzeti törekvésű művészértelmiség jelentős részének sírkövét,24 s az 50-es évek végén induló köztéri szobrászatban is kezdettől fogva feladatokat vállalnak.25 A cég később is hű marad ehhez a politikai tradícióhoz, s mondhatjuk, hogy a Függetlenségi Párt hivatalos emlékműszállítójává válik, vagyis kiszolgálja mindazokat az igényeket, amelyek a párt propagandakampányai során felmerülnek. Ennek eredménye a Gerenday-cég honvédemlékeinek, Kossuth-szobrainak sorozata, ők készítik a volt 48-as honvédek síremlékeit is, akik az 1870-80-as években halálukkor — már jelentős közéleti személyiségek. Ezeket az emlékműveket és síremlékeket a cég — tekintettel a nemes nemzeti célokra — mindig árengedménnyel készíti. 1909-ben Gerenday Béla felajánlja, hogy a nevesebb személyiségek, színészek, írók, akadémiai tagok sírköveit a kiürítésre szánt parcellákból, saját költségén és kijavíttatva áthelyezteti a nemzeti pantheon kijelölt területére. Ez nemes gesztus, de jó propagandafogás is, hiszen a sajtó révén közismertté válik, s akkor értjük meg igazán jelentőségét, ha tudjuk, hogy ezeknek a sírköveknek a nagy része az 1850-es, 60-as években Gerendayéknál készült. A család tagjai a századforduló után is a felső-középréteghez tartoznak, viszonylag magas értelmiségi, vagy vezető posztokra kerülnek. Jelentős szerepük van a sportéletben, az előkelőbb klubok elnökei, alelnökei. Gerenday Béla, Antal fia, aki a gyárat 1887-ben, apja halála után átveszi, 23 éven át tagja a Főváros Törvényhatósági Bizottságának, a Pesti Kereskedelmi és Iparkamarának, az Ipartestület Kőfaragó Szakosztályának elnöke, megalakulásától fogva vezeti a Sírkőkészítők és Sírkőkereskedők Szövetségét. 1918-ban, a cég fennállásának 70. évfordulója alkalmából m. kir. udvari tanácsossá nevezik ki. 1864-1875. KÍSÉRLET AZ ÉPÍTŐANYAGIPARI KONJUNKTÚRA KIHASZNÁLÁSÁRA ÉS A NAGYTŐKÉSSÉ VÁLÁSRA Az 1850-es évek végére tehát a Gerenday sírkőgyár megszilárdul és túl van már első nagy szakmai sikerein is. 1859-ben a Lendvay-síremlék felállításakor a Vasárnapi Újság terjedelmes cikket közöl Gerenday Antalról és gyáráról,26 ekkortájt jelenik meg neve mellett a sajtóban az epitheton ornans: „művészi törekvésű és hazafias érzületű szobrászunk".27 Vörösmarty Mihály síremlékének mintájával a cég részt vesz a londoni Világkiállításon,28 majd 1867-ben a párizsin is,29 „ahova egy rendkívüli méretű vörösmárvány tömböt küldtünk".30 1864-ben Gerenday Antal litografált sírkőalbumot ad ki.31 A piszkei műhely, a kőbányák élete, megrakott ökrösszekerek, serénykedő munkásemberek, s a dunai kikötő a füstölgő gőzhajóval jól látszik az Album címlapján (48. kép), melyet Haskó Ferenc, a