Ars Hungarica, 1987 (15. évfolyam, 1-2. szám)
2. szám - Tanulmányok - H. Balázs Éva: Ki volt Rotenstein? Egy forrás azonosítása
Ars Hungarica 1987/1 első útleírásnak a végén még szó esik egy 1770. évi udvari kirándulásról. Pozsonyból jöttek Esterházy Miklóshoz a királynő, II. József, Ferdinánd, Miksa, Albert herceg és Lotharingiai Károly a kisebb kastélyba, Köpcsénybe. Ezúttal nyolc szomszédos falu népe gyűlt össze a felséges vendégek tiszteletére, ropták a néptáncokat a kastélyhoz vezető hosszú fasorok mentén. „Rotenstein" nem takarékoskodik itt sem a számokkal: megtudjuk, hogy kétszáz személyes a hercegi gárda, halványkék sárgahajtókás uniformisban. Ezzel szemben a 6-6 huszár, futár és apród halványkék bársonymentéjét ezüst hímzés díszítette. Sorolja a hajdúkat, az 56 inast, 24 hercegi házitisztet, a 36 tagú zenekart, halványszürke uniformisban négyujjnyi aranybojttal ékesítve. Ezek nem művészeti benyomások, hanem pontos számbavétele az etikett és udvari kötelem külsőségeinek. Nyilván így méretett meg a német fejedelmek valamelyike is, ha vendége a látottakról beszámolt. Természetesen nem képzelhetjük, hogy „Rotenstein" maga számolgatott. Valószínűleg a herceg titkára, udvarmestere adta meg a kívánt, s publikálásra szánt adatokat. Ilyen házi forrásból származhat az az adat is, hogy az ünnepségen a kastély környékét több ezer lámpával világították meg. De ő maga látta a pázsiton felállított hét nagy zöld díszsátort, ahol a 700 meghívottnak terítettek. A középső, legnagyobb sátorban ült az uralkodócsalád és állt egy asztal 50 terítékkel. Az asztal közepén, akárcsak a burgund udvarban lennénk a középkor alkonyán, Julius Caesar római diadalmenetét ábrázoló cukrászremek állt. A nagy lakomázás után újrakezdődött a bál és csak éjfél után fél kettőkor tértek vissza az udvar tagjai Pozsonyba — „Rotenstein" a tánc végeztével 4 óra után szintén Pozsonyba ment „félig alva, kimerülten."10 Erről az utolsó társadalmi eseményről szándékosan adtunk ízelítőt: „Rotenstein" mindent tud, mindenben részt vesz, teljesen beavatott és Pozsonyban lakik, legalábbis ha az udvar ott vendégeskedik. A másodjára közölt pozsonyi beszámoló társadalomtörténetileg érdekes. Pontosan adja meg a lakosság adatait, megszámolja a kilenc templomot, a 14 főúri palotát, de fontosnak tartja a hét patikát, köztük a Fehér rákot, kagyló- és ásványgyűjteményével és azzal a ki tudja milyen egyiptomi istenséggel, mely alatt hieroglifák is olvashatók-szemlélhetők.11 Rokonszenvesen említi a két nyomdát, a három könyvkereskedőt, közülük kiemelve Anton Löwet, akinél minden, a lipcsei vásárra vitt könyv megkapható. Beszámol a pozsonyi színházi-zenei életről, kávéházi luxusról. De az olvasó felkaphatja a fejét, amikor a pozsonyi Erdődy palota és park szépségeinek részletes beszámolója után ezt látja:12 „A fasor végén (amerikai katalpafák) harangocskákkal, sárkányokkal díszített kínai pagoda áll. Belső falain a vászonra kínai tájképet festettek. Gyakran töltöttem itt kellemesen az időmet, jó könyvvel a kezemben." Ki ez a Rotenstein - csak nem a nagy Erdődyek közül való? Nyilván közel járunk az igazsághoz, hiszen a Grassalkovich palota bemutatásánál Rotenstein akarva-akaratlanul megint elszólja magát:13 „1775. augusztus 10-én csodás ünnepségen vettem itt részt. A kertben 50 000 lámpa világított. A kivilágított diadalkapunál trombiták-kürtök szóltak, a palotánál török muzsika. A palota egyik hosszú termében vásárt rendeztek be, a két fal hosszában 16 bódé állt, virágfüzérekkel díszítve. Álruhás gavallérok és hölgyek árultak itt, köztük Krisztina főhercegnő. Mária Terézia őfelsége is jelen volt."14 Meglehetős részletességgel számol be — időben visszakanyarodva — arról az 1767-ben tartott kínai ünnepségről, melyet a császár és Mária Terézia tiszteletére a pozsonyi Pálffy palotában adtak. Itt aztán minden kínai volt, ötven gavallér és a hölgyek kék sárkánnyal díszített sárga selyemruhája csak úgy, mint a köztük felvonuló Krisztinának, a helytartónének ékszere. Az asztal kínai porcelánjait kiegészítő „desszert", kínai tájat, falvakat, városokat, sőt a nankingi tornyot ábrázolta. „Azt képzeltem — úja Rotenstein —, hogy Kínában vagyok, oly természetes volt minden."15 Az eddig német utazónak vagy pozsonyi német nemesnek vélt Rotenstein forráskritikai próbája egyértelműen bizonyítja, hogy a korabeli Magyarország felső néhány százának tagja.