Ars Hungarica, 1989 (17. évfolyam, 1-2. szám)
1. szám - Tanulmányok - Körmendy Kinga: Középkori esztergomi könyvgyűjtemények
Ars Hungarica 1989/1 sessorai már nem meghatározók a formulárium középkori használatában, csak a későbbi sorsának rekonstruálásában játszanak szerepet. Jordánszky Elek esztergomi kanonok 1820-ban kapta Fába Mátyástól a róla elnevezett magyar nyelvű bibliafordítást. Halála után (1840) került a kódex a Főszékesegyházi Könyvtárba. A kódex eredete még nem tisztázott, possessorait csak a 18. századtól ismerjük. A nagyszombati klarisszák tulajdonában volt a kolostorok feloszlatásakor.17 Tehát ez a kódex nem tartozik bele a középkori Esztergom könyvkultúrájába. A kódexek eredete, származása és használata, eredeti tulajdonosa nem mindig dönthető el kétséget kizáróan. Különösen akkor, ha erre semmiféle támpontot nem nyújt a kódex szövege és nem rendelkezünk adatokkal a későbbi tulajdonosokra, használókra sem. Abban az esetben, ha díszített vagy hangjelzéssel ellátott kódexről van szó, nagy segítséget jelent a kódexek képzőművészeti, zenei vizsgálata. Ha ezek eredményei összhangban vannak a szövegvizsgálati és könyvtártörténeti kutatások megállapításaival, közelebb juthatunk a kódex származási helyének, esetleges használatának a meghatározásához. Pl. a Bakócz graduale keletkezési körülményei máig sem tisztázottak. A kódex Oláh Miklós érsek megántulajdonában volt, aki 1555-ben ajándékozta az esztergomi egyháznak, már Nagyszombatban. Tartalma és dallamvariánsai alapján Szendrei Janka az esztergomi rítus képviselőjének tartja és véleménye szerint az esztergomi egyház használatára tervezték. Az esztergomi használatot azzal indokolja, hogy az érsek és a káptalan jogilag különállók, tehát a graduale Bakócz halála után az esztergomi érsekek tulajdonában maradt és a hivatalos ajándékozás így nem zárja ki a folyamatos esztergomi használatot.18 Esztergomban a középkorban azonban nemcsak a székesegyház rendelkezett könyvgyűjteménnyel. Külön könyvtára volt egy speciális magyar oktatási intézménynek, a Collegium Christinek.19 A kollégium a szegény sorsú tanulók külföldi tanulmányait tette lehetővé, jogilag a káptalanhoz tartozott, anyagilag független volt tőle. A meglevő kódexek alapján és utalásokból is tudomásunk van arról, hogy az esztergomi társaskáptalanoknak, Esztergom város egyházainak, plébániáinak, egyházi és világi személyeknek a birtokában is voltak kódexek és bizonyosra vehetők a szerzetesrendek könyvgyűjteményei is.20 Itt csak példák említésére van lehetőség. Vitéz János közismert magánkönyvtárán kívül ismeretesek Bakócz Tamás könyvei is.21 A Szt. Miklós templom plébánosának, Szegedi Lukácsnak Johannes Burgo egyik műve, a Pupilla oculi 1522-es kiadása, Esztergom város jegyzőjének, Sápi Istvánnak egy nyomtatott kánonjogi gyűjtemény volt a birtokában, melynek kötése is Esztergomhoz kapcsolható.22 A fennmaradt kódexek tartalmi elemzéséből, a város polgárainak, a káptalan tagjainak iskolázottságából 23 a könyvtulajdonosok foglalkozásából a középkorvégi Esztergom műveltségi színvonalára lehet következtetni. Ebben az ismertetésben csak utalni tudunk arra, hogy az így nyert kép összhangban van Mályusz Elemérnek a középkori világi értelmiség műveltségére vonatkozó megállapításaival: „... Az értelmiség műveltsége ekkor még egyházi jellegű ... ekkor még valóban az egyházi társadalom járt elől, a világi intellektuális réteg pedig csak követte."24 Esztergomban jelenleg ezt a műveltséget hordozó könyv- és könyvtári kultúrának néhány hírmondóját találjuk csak. Hová lettek a középkori Esztergom könyvei? A külföldi könyvtárakban végzett kutatások már a múlt században ismertté tettek Esztergomból elkerült kódexeket.25 A középkori Esztergom könyvtártörténetéhez összefüggő új forrásanyagot Csapodi Csaba kutatási tártak fel. A Budáról 1686-ban Bécsbe szállított kódexek és nyomtatványok 10%-a esztergomi vonatkozású.26 A középkori esztergomi könyvtári kultúra jelenleg ismert emlékei többek között Bécsben, Salzburgban, Pozsonyban találhatók.27 A külföldi könyvtárak magyar vonatkozású anyagának folyamatos számbavéte 43