Ars Hungarica, 1989 (17. évfolyam, 1-2. szám)
1. szám - Tanulmányok - Körmendy Kinga: Középkori esztergomi könyvgyűjtemények
44 Ars Hungarica 1989/1 44 1. KOLLÁNYI F.: Esztergomi kanonokok. 1100-1900. Esztergom, 1900. XXI-XXI. 2. [Helischer József]: Statistico, historicotopographica descriptio Comitatus Strigoniensis synoptica adornata a quodam Historiophilo Municipe Strigoniensi. Strigonii, mensibus Octobri, Novembri, et Decembri 1827. Rumy Károly György másolata. MTAK Kézirattár, Földrajz 4-r. 5. 80v, 84v—85v. Vö.: HEGEDŰS R.: Adalékok Esztergom művelődéstörténetéhez a múlt század harmincas éveiből. Esztergom évlapjai 1983/381., 388. 16., 18. jegyzet. A gimnáziumot Széchényi György érsek alapította 1687-ben és a jezsuiták vezették. A rend feloszlatása után a ferencesek tanítottak, majd II. József idején világiak. A szerzetesrendek visszaállítása után kapták meg a gimnáziumot a bencések. Magyarország vármegyéi: Esztergom vármegye. Bp., é. n. 127. A város iskoláiról az 1830-as években uo. 119. 3. Helischer József i. m. 851. 4. Nagy László szíves szóbeli közlése alapján. 5. Ocs[ovszky] F[erenc): Az esztergomi főegyház könyvtára. Religio 1856. I. félév 3. sz. 17. 6. A könyvtár történetét 1820-ig, az érsek Esztergomba való visszaköltözéséig dr. Kovách Zoltán (1930 — 1981) könyvtárigazgató 1964-ben írta meg. Összefoglalása a mai napig az egyetlen feldolgozása a könyvtár történetének. Az állományösszetétel történetét saját kutatásai alapján számos adattal bővítette. KOVÁCH Z.: Az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár története a 11. sz.tól 1820-ig. Esztergom, 1964. Egyetemi szakdolgozat. 55-58. 7. Rumy Károlyt az érsek a presbyteriumban (papnevelő) a jogtörténet tanárának nevezte ki. L. Hegedűs Raymund i. m. 376—378., 380-382. 8. Magyarország vármegyéi i. m. 128. 9. Uo. 176. 10. SZINNYEI J.: Magyar írók élete és munkái 4. 658. (Heliser névalakban). 11. Esztergom, Primási Levéltár Simor Cat. 1. fasc. 3/3 No 665., 764., 1537, 1650/1876. 12. Helischer Lubich Ferenc királyi ügyigazgató 2538 kötetes könyvtárát, kézirat- és térképgyűjteményét szerezte meg. Szinnyei i. m. uo. Simor János könyvtárának katalógusa. SUJÁNSZKY A.: Catalogue bibliothecae Johannis Cardinalis Simor secundum cognomina autorum descriptus Strigonii, 1877. 13. A könyvtárak egyesítését 1852. márc. 11-én határozták el. L. Ocsovszky i. m. 17-18. 14. KÖRMENDY K.: A Knauz-hagyaték kódextöredékei és az esztergomi egyház középkori könyvtárának sorsa. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának közleményei. Új sorozat 7. Bp., 1979. 24-26. 15.Perugiai Bernát kódexére Wehli Tünde nem fogadjuk el a kódex eredetére vonatkozó korábbi feltevéseket, amelyek megengedik az esetleges magyarországi eredetet. Szerinte a kódex a délnémet—bajor festészet 1160-as évekkel kezdődő, fejlődést nem képviselő terméke. Vö. WEHLI T.: Perugiai Bernát kódexe és a Pray-kódex helye a középkori magyar könyvfestészetben. Ars Hungarica 3(1975) 198., 200. Az ajándékozást megörökítő mondat: „Hunc codicem dedit P[ern] le reményre jogosít fel újabb 1543 előtti esztergomi eredetű vagy használatú kódexek, nyomtatványok felbukkanására. A jelenleg ismert kódexek, nyomtatványok tartalmi feldolgozásával pedig azt reméljük, hogy közelebb jutunk az esztergomi gyűjtemények szétszóródásának lehetséges okai és módja tisztázásához. A középkori Esztergom anyagi és szellemi kultúráját csak rekonstruálni tudjuk. Egy esztergomi polgár visszaemlékezve az 1530-as évek Esztergomára, 18 épületet név szerint említett, ezek közül 10 egyházi volt. Elbeszéléséből kitűnik, hogy jól ismerte a székesegyház, a vár különböző részeit. Ismerősei közül névvel hivatkozott az érsekség gazdasági ügyintézőire és megemlítette Adorján deákot is. Vallomásában olvasható, hogy a városban a Szt. Péter templomban „egy nagytanultságú ember lakott."28 Ennek az Esztergomnak a gazdasági és szellemi kultúráját megsemmisítette, fejlődését megszakította a török fennhatóság. Egyháziak és polgárok, épületek, képzőművészeti alkotások, könyvek pusztultak el. Az életben maradottak a menthető értékekkel részben elmenekültek, részben török alattvalóként helyben maradtak. Számosan török fogságba estek, mint a fenti idézet vallomástevője. A középkori Esztergom anyagi és szellemi kultúrájának sorsát érzékeltetni tudjuk a Temesvári Miklós személyéhez kapcsolódó emlékanyaggal. A Balassi Múzeum 1987. évi A középkori Esztergom és Székesfehérvár c. kiállításán látható volt Temesvári Miklós egyházjogi doktor, esztergomi vikárius, éneklőkanonok, szentistváni prépost (1425—1457) oklevele, amelyben sírkövének feliratát fogalmazta meg. Ennek alapján tudták azonosítani az ásatásokkor előkerült és itt kiállított sírkőtöredéket.29 Bécsben egy 15. századi kánonjogi kódexben fennmaradt egy levél, amelyet Péter váci püspök „Venerabili patri domino Nicolao decretorum Doctori, Cantori canonico et Vicario Strigoniensi" címzéssel látott el.30 JEGYZETEK