Athenaeum, 1873/2. kötet

1873-04-24 / 17. szám

1041 A T N­ K SARD SI. 1042 rommal, melylyel minket anyagi és egyéb különböző természetű érdekek szakadat­lan érintkezésbe helyeznek.« Ezen határozott hangon tett nyilatko­zat kételyeink eloszlatását célozza, s any­­nyiban nem is tévesztheti el hatását, hogy épp akkor lát napvilágot, midőn az új szerb kormány főnöke irányában tar­tózkodó álláspontot lettünk volna kény­telenek elfoglalni. Nyilatkozatok azonban könnyen készülnek, a tettek lesznek legin­kább hivatva igazolni azt. Könnyű be­látni, hogy minden haladás mellett is, melyet Szerbiától nem tagadhatunk meg, csupán két szerep tartatott fenn a poli­tika szereptárában számára: az egyik, melyet Mihály alatt vitt; a másik, mely­nek befejezése a »rana rupta.« Reméljük, hogy Szerbiának nem ambiciója azon szí­nészek közé tartozni, kik nem ismerik szerepeiket; ha pedig ismeri, nem vágyó­dik az utóbbira. HORATIUSBÓL. Délhúshoz. (Carminum Liber II. 3.) N­E TIDJAD szilárdan tartani lelkedet­­®­ Úgy a borúban mint derűben, s mivel Rád is halál vár, óvd kedélyed Súlyegyenét kitörő öröm közt. Mindegy, ha búban folynak-e éveid, Avagy hevervén ünnepen át fű­ben, Boldog magányodnak Falernum Válogatott bora nyujt-e élvet. Ott a hatalmas fenyv s a fejér topoly Lombjukkal a mint öszeölelt­etik A nyájas árnyat, ott a fürge Csermely a görbe után verődő, E helyre bort és illatokat hozass S kurtán virító rózsavirágokat, Míg engedik sors, kor meg a ki Gyász fonalat pödörít, a három. Mert itt hagyod vett erdeid’ és lakod’ S a sárga Tiber mosta tanyád búcsút Vesz tőled és a halmozott kincs Holtod után örökösre száll­and. Gazdag vagy, ősül vallod-e Inachust Avvagy szegény és pórivadék vagy-e, Nem dönt, ha így s úgy elragad majd A könyörülni tudatlan Orcus. Egy a jövendőnk, mindenikünk felett Forg a halálnak vedre, elöbb-utóbb Sorsunk kihull és a koporsó, Melybe befektet, örök helyünk lesz. Székács József: NOX EKAT. . . . (Epodon L. Ode 15.) Ej volt, és tündökölt a tiszta égen A hold a kisebb csillagok között, Midőn te, a nagy istent bántva mélyen, Megesküvés minden szavam fölött: Hogy míg a farkas szörnye lesz a nyájnak, És a hajósnak része a vihar; Míg a fuvak­nak himbálózva szállnak Az illetetlen nap sugárival: Addig e kölcsön-égő szerelemnek Közöttünk vége nem szakad ... . .. S a borostyánnál, hogyha fát ölel meg, Lágy karod reám szorosban tapadt. Oh ! meglakolsz még erényeimért te !! Mert hogyha van még némi önbecsem : Hogy másnak nyújtott éjjek gyönyörébe’ Keresselek — azt el nem viselem. S ha eszményképem egyszer meg van sértve: Meg nem bocsáthat soha a harag, A mely behatva lelkem keservébe, Állandón keblem mélyébe’ marad. S te, bárki légy a lányka birtokában, Örülve búmon kevély-boldogan; Lég­y bármily gazdag, ömöljön bátran Számodra egy aranyporos folyam., S Pythagorasz tanában sem csalódj’ bár S ujulj meg mindig, mint legszebb alak:* * Pythagorasz tana : a folytonos személyes átalakulás — vonatkozással Nireusra, ki a tró­jai harcban Achillas~- utána legszebb alak volt.

Next