Athenaeum, 1873/2. kötet
1873-04-24 / 17. szám
1039 Athenaeum, 1040 emlegették, hogy az osztrák-magyar sajtó még akkor is kíméli őt, midőn Szerbiát erős kifakadásokkal illeti. blaznovacz elhunyt. Szerbiának uj kormánya van, élén oly egyénnel, kinek múltja rész kezesség arra, várjon az ifjú fejedelem tanácsosai azon az utón fogják-e Szerbia hajóját vezetni, melyet Mihály fejedelem bölcs politikájának jelmondatai kitűztek. Risztics Jánosról, az új kabinet fejéről mindenki tudja, hogy értelmes fő és a diplomáciában routinnal biró férfi, ki hosszabb ideig tartózkodott a modern nyugati államokban és udvaroknál, de Keletet is igen jól ismeri, Sztambulban Mihály alatt is hosszabb ideig volt a belgrádi kormány meghatalmazottja és a szerb várak kardcsapás nélküli átadásának kieszközlésében is jelentékeny része volt. Risztics politikai múltjának számos részlete azonban, hogy őszintén, de minden utógondolat nélkül fejezzük ki magunkat, a délszláv agitáció véres szájú hősei előtt nagy biztosíték jövő politikájára nézve. Hogy messzebb ne menjünk, benne mint régensben és miniszterben az orosz propaganda nemcsak ellenzőre nem talált, sőt e dolgok közül száz gyanú szele mozgatja felőle a harasztot. A szerb omladina, mely a szerb sltalában a délszláv irodalom terjesztésének, a nemzeti öntudat és felvilágosultság ébresztésének cége alatt anyagi és erkölcsi támogatás mellett a délszláv tartományokban egész politikai hálózatot képez és fegyelmezett sereggé szervezve itt nálunk is terrénumot akart magának hódítani. Szerbia jelenlegi miniszterelnökében évekkel ezelőtt, még Mihály alatt, egyik jó barátját tisztelte, ki mint ilyen az összes délszláv sajtó által annak magasztaltatott, ki Szerbiát a keleti keresztyéneknek a török iga alól való felmentése nagy munkájában a legméltóbban lesz hivatva vezetői, mihály fejedelem egy alkalommal kabinet-alakításra hívta föl az akkor Konstancinápolyban élő riszticset , de a kizárólag szélső omladinistákból szerkesztett lajstrommal együtt szakította szét fejedelmi vonzalmát a portai követ iránt. Éppen nem lehet ezek után csodálkozni, ha Risztics miniszterelnökségében— múltjából következtetve — azon politikai irányzatnak győzelemre jutását látják sokan a mérsékelt nemzetiségi pártok táborában, melynek Mihály fejedelem programm jában nem jutott hely. Ezen körülményt—úgy látszik — Szerb hiában is a legközelebbi kormányváltozáskor élénk figyelembe vették, mert míg az új kabinet megalakult, az elnökjelölt nem egyedül risztics volt. A győztes mégis ő lett s Szerbia kormányának élén ma ő áll ugyan, de oly férfiak társaságában, kik a mérsékelt párthoz tartoznak, s bár többen közülök még fiatal emberek, mégis inkább a konzervatív, mint a radikális árnyalat felé hajolnak, a rend és béke, a munka és szorgalom emberei.Ily körülmények között feltehető, hogy Kisztics is azon, a Szerbiára nézve legjobb irányban fogja a reá bízott ország külügyeit vezetni, mely míg egyrészről a kis ország belső érdekeinek megfelel, másrészről a szomszéd államokkal is a jó barátság fenntartását biztosítja. Erre nézve bírjuk is az új kormánynak, nevezetesen pedig Szerbia új elnökminiszteréhez legközelebb álló közegnek egy oly nyilatkozatát, mely egyelőre a kabinet új programmjának is — a monarkhiánkhoz való jó viszonyokat illetőleg — beillik. Az egyik belgrádi kormánylap folyósító 16-dik napjáról a következő nyilatkozatot közli: »Az új kabinet mindannyi tagját a mérséklet jellemzi, nemkülönben magát az elnökminisztert is. Ez utóbbi mint külügyér Szerbia külpolitikájának azon irányt fogja adni, mely képes leeni mindmegannyi nagyhatalmassággal a jó viszonyokat fenntartani; teljes joggal feltételezhetni tehát az elnökminiszter átalánosan elismert belátásáról és hazafiságáról, hogy bizonyos pesti lapok föltevései a szerb kormánynak jövő irányát illetőleg szemben a szomszéd monarkhiával alaptalanoknak és igazolatlanoknak fognak bebizonyulni. A készség a mi részünkről nem fog elmaradni arra nézve, hogy a baráti viszonyok fenntartassanak egy oly nagyhata