Athenaeum, 1874/5. kötet

1874-01-16 / 3. szám

II. évfolyam. Előfizetési ár: 3. SZ. Szerkesztői lakás: félévre 6 ft. negyedévre 3 ft. Budavár uri­ utca 42. sz. V. kötet. ATHENAEUM. TÁRSADALMI, POLITIKAI, MŰVÉSZETI ÉS IRODALMI HETILAP. BUDAPEST, 1874. JANUJA­st 16. SERRANO KARDJA A MÉRLEGBEN. S­errano, a királycsináló Prim tábor­nok társa és versenytársa, az úr Spanyolországban néhány nap óta. Cas­­telar, a rajongó, tisztakeblű és kezű re­publikánus diktatúrája után Serrano, a cselszövő, önző érdekhajhász diktatú­rája. A félszigetországnak egygyel több a forradalma Pávia tábornok merész föllépése óta, mégis alig van egygyel több reménye sorsának jobbrafordulása iránt. Mert minden, amit Serrano múltjá­ról tudunk, gyanúval tölt bennünket jövője iránt. Egykor Izabella királyné kegyence, ugyanannak megbuktatására szövetkezett, mihelyt megszűnt minden­ható tanácsadója lenni. A provizórium idejében köztársasági volt, de csak ad­dig, míg észrevette, hogy nem rá, hanem Prímre néz a köztársasági elnökség méltósága. Amadeoban vélte megtalálni a bábot, melynek háta mögött és nevében fogja Spanyolországot kormányozhatni. Természetesen itt is útjában állt Prim, de orgyilkosok — a tett mestere még ma is ismeretlen — véletlenül nagy szíves­­séget tettek neki jól célzott golyóikkal. Serrano álmai teljesültek : az ő tanácsai vezeték Amadeot. Hogy hova vezették, ismeretes mindenki előtt: másfél éves uralkodás után beteg nejével sietett elmenekülni az országból, miután sze­rencsecsillaga őt egy élete ellen intézett merényből szerencsésen kimentette és Spanyolországot lerajzolhatlan anarkhia zavarosságában hagyta volna. Serrano­­ oda vitte rövid idő alatt az ország álla­potait, hogy don Carlos 1872. ápril 15-én kibocsátott első manifesztumában jogosan mondható: »Állapotaitok bi­zonysága szerint a liberalismus nevetsé­ges komédiája csak arra szolgál, hogy a nemzeti közvélemény meghamisíttas­­sék, az általa hirdetett jogok megsem­­misíttessenek, és a hazugság a parla­mentben otthont találjon!« Ezután jött a köztársaság, melynek a kevély monar­­khista eszme ősi földjén feltámadását nagy örömmel üdvözölték egész Európa liberálisai.És a köztársaság, miután szám­talan államférfiút elfogyasztott, szám­talan millió államvagyont fölemésztett, s csak azért nem vett föl számtalan millió reálokat kölcsön, mert, fájdalom, egész Európa liberálisai dacára átkozott kevés a hitele, tehát a köztársaság mind­ezek után Serranot állíta a maga élére. Hogy Serrano kezébe került az ösz­­szes kormányhatalom, elégséges bizo­nyíték arra, miszerint a Pyrenák fölött, valamint alatt, ugyanazon fajta republi­­kanizmus uralkodik. Ily körülmények között majdnem bizonyos, hogy a köztár­saság napjai számlálva vannak. S csak az a kérdés, hogy a trónkövetelők közül Serrano melyiket fogja kiválasztani. Mert trónkövetelő van elég, ki mind­egyig kész lenne erőit »ősei országának« szentelni. Közülök az egyik don Carlos, kit hívei VIII. Károlynak címeznek, már több mint egy éve fegyverrel iparkodik ősei trónját felállítani az ellenző pártok bu­kása felett. Őt azonban Serrano aligha­­fogja kiválasztani: don Carlos elégséges jeleit adta már önállóságának, s Serrano akaratnélküli urat fogadhat el csak maga fölé. Ezek szerint az asturiai Alfonz her­­­ceg Schmerling úr védence, a bécsi The- Athenaeum 3. sz.

Next