Athenaeum, 1837/1. félév
1837-01-26 / 8. szám
nevezés szerint így kellene. Ki tagadja, hogy az önhangzó hetüket, könnyebb hangoztatni, mint a’ mássalhangzókat , minthogy ezeknek hangjai mindig valamelly önhangzó által vannak módosítva. — Ki tagadja, — ha talán a’ nagy hetük’ képeit épen olly könnyen magokévá tennék is a’ gyermekek mint az aprókét, — hogy a’gyermek’kezébe adandó könyvben is , mint mindenikben, csak gyakoribbak az apró, mint a’ nagyobb betük. — Világos ezekből, hogy midőn a’ szegény öt éves gyermek a’ betű- hangzatás helyett, betűnevezéssel, az önhangzó, és apróbetűk’ előbb hangoztatása helyett, mássalhangzó , ’s nagy betűvel gyütrettetik, akkor, a’ meglehet nagyra fejthető gyermek, zavaros hangzó - műszerré , hámész nézlővé, ’s utoljára is más’ eszközévé alacsonyíttaik le, az emberbarát’ szive pedig vérzik olly sok embertárs’ lehető elveszésén. Ezen tanítás’ legelső elemeit illy kegyetlenül vissza verő módon már azon különösebben ide tartozókon kivűl, mellyekről többekkel egymás után fogok szólani, leghatásabban segíti, a’ beszéd-és gondolkozás gyakorlat , azon beszéd - és gondolkozásgyakorlat, melly a’ szobában találtató tárgyak’ elszámolásától, így a’ legelemibb benyomástól, fel az előterjesztésen, fogalmon, ítéleten, okoskodáson, mondhatni az elvek’ szerkezetéig kiséri a’ tanítást. Segít ez a’ betűk’ hangoztatásán egy oldalról az által, hogy mind azoknak, mellyeket a’ tanító elől mond, után-mondásában gyakoroltatván a’ gyermekek, beszéd-műszereik a’ különbözőhangokhoz szoknak , így az egyes betűk* hangjait mind könnyebben hangoztatják, mind hangjokat egymástól megkülönböztetik ; más oldalról pedig az által, hogy a’ tárgyak’ nevezése után egy bizonyos tárgyra szoknak függni a’ gyermekek, ’s az egyes betük’ képeit könnyebben magokévá teszik. Ezek szerint a’ tanítás’ első elemeit is előzni tartozván a’ beszéd- és gondolkozás - gyakorlat , méltán lehet ezen tekintetben a’ tanítás’ alapja. — De még inkább kitündöklik ezen előjegye a’ beszéd- és gondolkozás - gyakorlatnak , ha tovább tekintünk elemi iskoláinkba. Mit látunk tovább azokban ? b) Látjuk — mindig oda értvén néhány józanabb elvű iskolák’ kivételét — a’ betűnév visszaverő megismerése után, mikép kínlódnak a’ gyermekek a’ betűneves betű-fogáslásokkal. — Látjuk itt, mi nehéz ezt, ha, illy két hangok után hé-a bá-vá hangoztatni. Látjuk, majd felebb emelkedve, a’ szegény hangzó műszerek mint gyötretnek, a’ különféle értelmetlen betű üszveteknek fra, fre, fri ’stb. hangoztatása által, ’s mikép simulnak a’ gyakori hangok könyvnélkülözéssé, a’ nélkül, hogy a’ gyermek, a’ gra gregri-t ’stb. elemezni tudná. — Látjuk majd ezeknek hosszas gyötrése után, mikép lépnek a’ gyermekek egyes értelmes szavak mint szék, fal, ’stb. olvasására. De mit használ ezen egyes értelmes szavak’ olvastatása is, ha azokat a’ gyermek értetlen hangoztatja? Valóban a’ betűneves betűfogáslás, az egyes , értelmes, de értetlenül hangoztatott szavaknak olvastatása, nem egyéb mint a’ betűnevezés-módból szükségképen folyó, legalaposabb meggyökereztetése a’ késő értelmetlenségnek, legszerencsétlenebb vissza-verése az emelkedő tehetségnek, így a’ legszomorúbb tanítási ellenmondás. Az elemi betű-fogáslást , valamint az egyes , értelmes szavak’ olvastatását is, egyedül a’ beszéd- és gondolkozás-gyakorlat segítheti elő ; a’ betű-fogáslást a’ kifejlett beszéd-műszer, az egyes érzéki értelmes szavakat a’ tárgyak’ részeinek, jegyeinek, így az egésznek helyes képeztetése által. Gondolhatni azon lelki életet, mellyet a’ gyermek érez azon, hogy ő olly szavakat olvas, mellyek már elméjében előbb megfordultak, — gondolhatni, hogy ez által kedv ébresztethetik benne, a’ további munkálatra, midőn az értetlen szavakon csak mint életnélküli mozgony jár, a’ meglehet nagy tehetségeket magában rejtő agy, a’ mit tanúi így érdektelen,, ’s utált marad reá nézve, míg később a’ beszéd és gondolkozás-gyakorlat előzni tartozik a’ tanítás’ ezen lépcsőjét is, vagy ezen tekintetben is az a’ tanítás’ alapja, még pedig legmélyebb hatással a’következő olvasásra. Mit találunk továbbá elemi iskoláinkban ? Találjuk a’ folyvásti olvasás gyakorlatát, mégpedig minden hangváltoztatás, érzés, és értelem nélkül. H hangváltoztatás nélkül , mert nincs érzés , érzés nélkül, mert nincs értelem az olvasáshoz kötve. Az olvasáshoz nincs értelem kötve, mert az