Athenaeum, 1837/2. félév
1837-10-19 / 32. szám
a’ csizmatisztító, majd a’ kabátkefélő, utána a’ fő pinczér , majd a’ meleg vizet hozott szolgáló, majd az, ki hideg vizet ada, utóbb a’ koffer-hurczoló gyermek, ’s bajtársa, ki a’ Latut emelő ’s végre egy harmadik, ki a’ kalap-iskatulát ölelé fel; mindenik kinyújtja kezét ’s akar valamit kapni, ’s ha tekintetet akarsz magadnak szerezni, fizetetlenűl egyet sem hagyhatsz. Az utazónak beavatása az angol életbe folytattatik a’ gőzhajón ’s befejeztetik; mihelyt a’ gőzhajóra lép , tulajdon Angliában van, csak a’ kezebeli szótárral teheti magát érthetővé, vagy Shakespear’ és mistress Trollope’ nyelvét tördelve; reggelire hideg marhahúst, bheát és portért kap ; erszényében a’ franczia ezüstpénz elveszté becsét; ezentúl sovereignok, shillingek és pencekkel kell számolnia. Majd Albion’ fehér partjai szalag gyanánt tűnnek fel a’ horizonon; alant ködben fekszik Dover, ott Margate és Ramsgate, két mosolygó rév; befutunk a’ Themsébe ’s csodáljuk a’ szép Angliát, mély léteit, mintegy zöldre festett halmait ’s fáit, mellyek csoportosan állanak, mintha keepsakké rendeztelek volna öszve. A’ hajó közelebbre kikamlik a’ parthoz, hogy indiai ékességének teljes kellemében mutassa Gravelandot, az angol odaliskát, melly chinai lábacskáit a’ Themsében mossa. Tovább Woolwich mutatja pattantyait, fegyvertára’ ágyúit , kartácshalmait , golyópyramisaival együtt. Itt Anglia többé nem kellemében látható, hanem erejében; itt a’ folyó már hajókkal rakva; ezen árboczerdő több órányira kiterjed. Greenwichet elhagyván, melly a’ tengerész invalidok’ palotájával ékes, London’ vizeibe jutunk; számos gőzhajó metszi itt egymás’ pályáját a’ hajóműhelyekkel, és fekete dologházakkal határzott folyamon ; ezen házak mögött új árboczerdők emelkednek: a’ docks-ok; a’ tunnel fölött elhajózunk; jobbról a’ tower áll, előttünk a’ londonhíd fekszik keresztben. Anglia’ fővárosát köszöntjük. De hol szállandunk ki ? A’ Themsén olly hosszúk a’ hidak, de rakpartok nincsenek; a’ házak megérintik a’ folyót, a’ mi a’ kereskedőknek igen alkalmas, mivel ki- ’s berakodhatnak, táraikat el sem hagyva. Angliában nincs (?) kisajátítási törvény bizonyos közhaszon’ elérése végett; különben a’ londonhidnál a’ City-ben vagyunk, ’s a’ City sem a’ király, sem a’ parlament alatt nem áll; a’ City a privilégiumai szerint csak a’ lord mayortól függ, ’s nem ismer egyéb törvényt, mint a’ notable-k által alkotott városi rendeléseket. A’ postahajóból egy bárkába lépsz, sok sarkán hágsz keresztül, egy bolthajtás alatt megy el, melly kloakához hasonlít ’s Londonban vagy két lépésnyire a’ vámháztól. Itt az utas’ holmié egy kissé felkutattatik. London két nagy félre vagy inkább városra oszlik , a’ Cityre ’s Westendre (nyugoti vég). Westend nagyszerűségével lep meg, a’ City ritkaságos tekintetével. A’ City apró utczák végetlen labyrinthja, benne a’ téglaházak megannyi fogháznak tetszenek ; e’ házak előtt, négy lábnyiig a’ homlokzattól , vaskarzat áll védelmül ’s azon árkok’ határául, mellyek a’ földalatti szobáknak világosságot adnak, az ajtókhoz némi híd vezet. Ezen alacsony házak, e’ veres utczák, e’ fekete karzatok igen furcsa látmányt nyújtanak. Boulogneból Londonba 11 óra alatt érni el, rendesen reggel van az indulás ; este megérkezünk, ’s mire a’ vámházból kimehetni, sötét van. A’ börze, Pál’ temploma, ’s ő felségének a’ lord mayornak háza előtt megyünk el; a’ Temple-Baron által elhagyjuk a’ Cityt ’s a’ Strandra jutunk, melly tág, szép, népes és gázlángtól tündöklő utcza. London’ raktáraiban a’ gázvilág nem kiméltetik a’ világításra, hanem pazaroltatik vakitás végett, mindenütt ragyogó diadémákban, forgó golyókban, mozgatható bokrétákban ’s csergő zuhatagokban fénylik. A’ legjelesb londoni újságok’ hivatala a’ Strandon van; az újsághivatalos házak elől egy csillagot bírnak, főn a’ házcsúcson megvilágított mező van az újság’ nevével. A’ Strand’ végén Charing Crost nyitja meg azon csodák’ sorát, mellyeket Westend a’ Trafalgarpiacztól a’Regent park’ ’s Piccadilly’ végéig kiterjeszt. Pali Mailen által a’ Regent’s Streetbe jutván, a’ bámuló szem előtt pompás oszlopzatok, templomok és paloták nyúlnak el nem kevéssé meglepve az először ide érkezőt. De a’ pontosabb megnézés hamar eloszlatja a’ csodát. Észreveendjük, hogy a’ pompás épületeknél a’ valódi nagyszerűség hibázik. —