Athenaeum, 1837/2. félév
1837-10-22 / 33. szám
ismerete férfiúi bátorságot ’s boldogító lelki nyugalmat teremtvén neki. Mit tegyen a’ nevelő , hogy növendéke idővel illy szilárdságra juthasson, azt szabatosan a’körülmények’minősége határozza meg; — véleményem szerint mindazáltal ennek a’ következendőkben előladandó általános menetele, mint az emberi természet’ örök törvényeiben gyökerezett, eltagadhatatlan. A’ már öntudatjára eljutott gyermekben is a’ szellemi oldal, mint kifejtetten még igen hátravonultan áll; ő tehát a’ kormányzó okosságot nem magában, hanem nevelőjében találja fel, kinek épen ezért feddhetetlen életű, tiszta nemes gondolkozású férfiúnak kell lenni. A’ rész példának milly ártalmas hatása van a’ növendékre, elég számos tapasztalások bizonyítják ; — egy vad’s talán erköcstelen, részeges, hazug, pazarló szenvedély-rab apának példája mennyire nem képes sülyeszteni a’ talán szép tehetségű gyermekeket! hiszen a’ szülő a’ mustrapéldány a’ még kifejletlen gyermek előtt, — annak szavában okossága’ szavát ismeri el a’gyönge növendék. Épen a’ nevelő ’s növendék közti ezen viszonynál fogva kívántatik ettől szigorú engedelmesség, különben a’ makacs, ’s saját kénye szerint járni akaró gyermeket még vesszővel is kell fenyítni. Az indulat, szenvedély, önkény azon természeti elemek, mellyeknek lassankénti szellemitésében kell a’ nevelőnek fáradozni; — jók ’s minden nagy munka’ végrehajtására szükségesek azon elemek, de csak úgy, ha okosság által kormányoztatnak. A’ játszi-tanítás képtelen agyrém, így a’ gyermek’ önkénye, fejessége erősíttetvén meg, mit a’ nevelésnek — ha már a’ szép szó sikeretlen — vesszővel is lágyítani, szellemítni kell. Ezért a’szülői szeretetnek nemesnek, emberinek, elvekre épültnek kell lenni; oktalan, állati, szenvedélyteli szeretet ártalom nélkül soha nem marad; — gyermekeik’ engedetlen makacsságát ne hagyják soha büntetlen a’ szülők — hiszen ezeknek boldoggá tevése egyike legfőbb vágyaiknak, mit különben eszközölni nem lehet, — ’s ha könyüket facsarnak szemeikből magzataik’ büntetés kisajtolta könnyei, vonuljanak félre, ’s itt sírják ki magokat, de a’ büntetésnek elmaradni nem szabad. — Nagylelkűnek, erénytelinek, szilárdnak nem születik senki, ezekre csak fáradságos munka által tehetünk szert, ezért a’ gyermekeknek jó eleve a’ munkához szoktatása legyen fő gondja a’ nevelőnek. Igenis engedtessék játék is, de csak a’ kipihenés végett, egyébiránt hadd érezzen a’ gyermek már első éveiben terhet, bizonyos fáradságot, kedvetlen munkát — mert csak min magunk’ megtagadása, csak természeti elemünk’ legyőzése által képződhetünk valódi emberekké. A’ tanítás óráin soha se játszók a’ nevelő, komoly ’s a’ gyermek előtt tán fájdalmas foglalatosság komolyságot kíván. A’ gyermeki éveiben jót hallott, jót látott és általában jól indult növendék szép reményekkel megy által ifjúi korába, hanem számtalan csábokkal körülvétetve az előkészület’ ezen izzasztó pályáján. Szép reményekről álmodozik az ismeretekkel mind inkább gazdagodó ifjú, dagadó keblének tüze nagyszerű terveket állít elébe: ezeket az okos nevelő soha se igyekezzék nyirdelni, ’s az ifjú’ körülményeihez szabni, — ennek óhajtott czélszerű képződésére nézve soha sem lehetnek azok felesleg nagyok, — inkább a’ nagy czélokra szükséges roppant eszközük’ használatára, éleszsze növendékét, — a’ kifejlő parányi valóság úgy is be fog magától következni, ’s akkor midőn a’ használt eszközök már elég szép haladást nyújtottak, legyenek az aggok szűkkeblűk, — az ifjak keble nem lehet eléggé tág. — Majd el kell az önállásra képzendő ifjat hagyni a’ vezetőnek; mert a’ kinek esze mindig másban van, ki akármi cselekedetének helyeslését vagy javulását mindig tanítójától várja, még akkor is , midőn már ő az önnevelésre eléggé megérett, rendesen későbbi éveiben is másra támaszkodó ön állástalan, férfiatlan férfi fog az maradni. Nem akarom ezzel mondani, hogy az ifjúra vigyázó minden szemek ezennel bezáródjanak; csak azt értem , hogy ezentúl csak messziről kövesse a’ tanító ennek egyes lépéseit, ne — mint eddigi éveiben — közvetlenül. Az ifjak’ tanítóinak, — ha eléggé lelkesek ezek — igen szép körök, áldásteljes hatások van e’ részben. Lelket érdeklő nyilványos tanításaikban ébreszszék azoknak nemes tehetségeit szorgalmas tanulásra, —• ne legyenek férkezhetlenek házaiknál, — méltassák azokat magányos társalkodásaikra, mulattató beszédjeiket is úgy intézvén, hogy ezek is a’ nemes’ szép’ ’s jó’ iskolái legyenek. Hanem mielőtt így saját szárnyára bocsátanám növendékemet: igye