Athenaeum, 1837/2. félév

1837-10-22 / 33. szám

n­é­n­jé u M. ■ Tudományok’ és szépinÜ­vészetek­’ tára. Kiadó szerkesztők: SCHEDEL, VÖR­ÖSMARTY, szerkesztő társ: BAJZA. Második félév. l*est , octob­er’ 22. 1837. 33. szám. Tartalom ! Philosophiai vázolatok, vége. (Tarczy Lajos), 513. sz. — Kastély és temető, vége. ( 518. sz. — Magyar játékszíni krónika. (V.), 527. sz. A" nevelés é s kivált az első Lenyomások "bámulandó következesű­ek; annak híja 's ezeknek ereje miatt sokan sem lelki sem testi javaikkal bölcsen élni nem tudnak. Gr. Széchenyi: Philosophiai vázolatok. (Vege.) II. Mély csendben szendereg az ész a’ most született csecsemőben, mint szilárd kovarcz közé­­hintett mag­ minden élet-jelenség­ nél­kül ; örömtelen — olly mag­án — olly tehet­­lenűl, zárt szemekkel fekszik e’ porczogós nyálka-tetem, ez a’ teremtés’ dicsöség­e. Majd az anyai g­yöngéd ápolás’ nedvére gyenge mozgásba jönek a’ holtaknak tetszett erők, a’ dajkálkodás’ melege csirát növeszt a’ hatal­mas anyagon ; utóbb a’ szülői gondoskodás’ világa is hozz­ájárulván, a’ felnyílt szemek eleibe tartott más meg más tárgyak’ látása, ’s majd minden érzékek’ fölébredése lassanként megindítja a’ lekötött nyelvet, ismereteket szerez a’ csak tehetségekkel bíró ész, iskolai ’s magányos tanulmányok, tapasztalás, világ látás, ’s ezekhez hasonló eszközök által azon tehetségek mindinkább kifejlődve. Mi a’titka ezen itt igen röviden leirt kifejlésnek? az, hogy az önállástalan csecsemőből önállású férfiú váljék. E’ nagy fordulatot a’ nevelés’ magas foglalatossága viszi véghez, minek e’ szerint egyetlen feladata az, hogy az önál­lástalan gyermek önállásra vergődjék. Minő ál­dozatokat tesznek rendesen a’ gyermekeik bol­dogságáért olly szivbeli örömmel munkálkodó szülők­ sokaknak élete nem egyéb mint sza­kadatlan aggódás ’s fáradság’ folytonos lán­­cra, csak hogy magzataik’ számára egy ke­vés földi birtokot is szerezhessenek. Mégis fájdalom! gyakran tapasztalhatni, hogy a’ legjobb szülők minden lehető gondoskodása mellett is szerencsétlenek lettek a’gyermekek — gonosz ’s áruló czélokra használták a’ tu­dományt, elpazarolták a’ gazdag örökséget stb., — miért ? mert neveltetésük’ gyümölcse nem önállás volt, az az a’ nevelés csak jónak látszó, de valólag nem jó nevelés volt. Az ön­­állása minden körülmények között bir annyi kivált lelki erővel, hogy azok felett uralkod­ván, legalább ebbeli érzetével magát boldogí­tsa ; — ha legkedvesebb reménye sorvadoz, — ha tűz vagy ar elrablá minden vagyonát, — ha irigység gonoszul elfacsarja legszentebb szándékait, — ha szennyetlen characterére aljas rágalom ál-mocskokat halmoz, ő két­ségbe nem esik, bátran szembeszáll a’ sors­sal , ’s alacsony lelkű elleneivel, tiszta lélek-33

Next