Athenaeum, 1838/1. félév
1838-02-25 / 16. szám
243 és szenvedélyessé» megvakítja (tagadólag : nem vakítja meg); másképen: az embereknek legnagyobb részét az ostobaság és szenvedélyessé» vakítja meg (nem az ostobaság és szenvedélyesség); vagy az embereknek legnagyobb részét vakítja meg az ostobaság és szenvedélyesség (nem legnagyobb részét), vagy az embereknek vakítja meg legnagyobb részét az ostobaság és szenvedélyesség (tagadólag: nem az embereknek). Németül: Es wird der meiste Theil der Menschen von der Dummheit und Leidenschaftlichkeit verblendet (tagadólag: dicht verblendet, vagy: nicht von der Dammheit und Leidenschaftlichkeit, vagy: nicht der meiste Theil stb.). Ezeket megértvén, egyetemi vagy általános elv a’ magyar szóhelyezésben : Minden magyar mondatban csupán a’ hangsúlyos szóra és az igére kell ügyelni. Mennyi philosophia van ezen elvben! miért kívánná az ész, hogy a’ szók változhatatlan rendben álljanak, erre semmi ok nincs , sőt ez észszerűtlen — philosophiátlan — , mert nem enged szabad játékot a’ beszédnek. Az ész csak azt kívánja, hogy azon szó, mellyre főképen akarjuk a’ mások’ figyelmét függeszteni, kiemeltessék, és íme a’ magyarban, mint az elvet előre kimondottam, ez kiemeltetik a’ hangsúly által és az ige, mint fő szerepet vivő szó által (mert ez kapcsolja össze mint tudjuk a’ subjectumot a’ praedicatummal), és a’ magyarban csupán vagy legalább főleg ezekre kell ügyelni, a’ mi irt fogjuk látni. Mellyre nézve főszabály ez: A’ hangsúlyos szót követi tüstént a’ határozott módban (finitus modusban, így hívjuk mindeniket az infinitivuson kivül) lévő ige, a’ többi szók előbb utóbb állhatnak ’s akármelly renddel következhetnek, p. o. tegnap a’ játékszínben voltam, vagy: a’ játékszínben voltam tegnap; a’ hangsúly ezen fekszik ,,a’ játékszínben“, az ige „voltam“ tüstént követi, „tegnap“ akárhol állhat. Vagy ha a’ hangsúlyt a’ „tegnap“ra akarom tenni, a’ rend így áll: tegnap voltam a’ játékszínben, vagy: a’játékszínben tegnap voltam, a’ „játékszínben“ akárhol állhat. Hogy ezen szabály nem csal, próbáljuk rá alkalmazni, a’ mit fittebb mondottunk a’ hangsúlyról ; elsőben is ha a’ hangsúly a’ „játékszínben“ szón fekszik: Hol voltál tegnap? felelet: a’ játékszínben voltam tegnap, vagy: tegnap a’ játékszínben voltam. Ha a’ hangsúly a’ „tegnap“on fekszik: Mikor voltál a’játékszínben? felelet: tegnap voltam a’ játékszínben, vagy a’ játékszínben tegnap voltam. Ezen fő szabályból több alsóbb osztályú szabályok folynak, mellyek is következők: 1) Ha az igének előraga (meg-, el-, be-, ki- stb.) is vagyon, olly szorosan áll az elíslített főszabály’ első része (t. i. a’ hartgsúlyos szót tüstént az ige követi), hogy az ige előragát is elereszti maga elől, ’s utól teszi, (a’ főszabálynak másik részét ,a’ többi szók akárhol állhatnak* jól jegyezzük meg). Például: tegnap a’ színházat látogattam meg, vagy: a’ színházat látogattam meg tegnap. Más példa (Mártonból): az atyám adta el a’ házát, vagy: a’ házát az atyám adta el. Az igeragot az ige után még más szó is előzheti meg, p. o. az atyám adta a’ házát el; sőt, előbb is állhat, csak nem épen az ige előtt (mivel ennek, mint láttuk a’ hangsúlyos szót kell követnie), p. o. el az atyám adta a’ házát, vagy a’ házát el az atyám adta. Tehát ide is tartozik a’ főszabálynak azon része ,a’ többi szók akárhol állhatnak.* 2) Ha pedig a’ hangsúly magán az előragos igén fekszik , a’ főszabályt úgy kell érteni , mintha a’ hangsúly az előragon feküdnék, ’s ezt követi tüstént az ige, és így az előrag nem válik el az igétől („a’ többi szók akárhol állhatnak“, el ne feledjük a’ következő példáknál sem); p. o. tegnap a’ színházat meglátogattam, vagy: tegnap meglátogattam a’ színházat, vagy: meglátogattam tegnap a’színházat, vagy: meglátogattam a’ színházat tegnap, vagy: a’ színházat meglátogattam tegnap, vagy: a’ színházat tegnap meglátogattam. Honnan tudjuk, hogy ezek mind egyenlők? Onnan , hogy ha erre alkalmazzuk , a’ mit a’ hangsúlyróli jegyzékben fittebb mondottam, mind a’ hat mondatra csak ezen egy kérdést tehetjük: mit csináltál tegnap a’ színházban? Tehát önállólag mondván ki a’ szabályt, ez így hangzik: ha a’ hangsúly az előtagos igén nyugszik, az ige a’ mondatnak elejére, közepére vagy útdíjára és így