Athenaeum, 1838/2. félév
1838-11-22 / 43. szám
675 676 kint az irók becsületes emberek sem lehetnek, mivel ember és isten előtt ezen nevet csak az érdemli meg, ki önérdekeit az igazság’ feláldozásával nem hajházza. Ez igen világos, ’s mit felel rá Csató? Semmit, hanem a’ tapasztalásból egyes eseteket hoz elő, mikből szerinte kiviláglik, hogy az irói munkásság pénz ’s hiúság által határoztatik. Ez furcsa módja a’ philosophiai megmutatásnak , mert általa mindent be lehet bizonyítani , a’ mit csak akarunk. Az emberi munkásság t. i. magában egy egész lévén, mellyben minden tehetségeink közvetlenül vagy közvetve vesznek részt; minden cselekedetinkben jólétünket ’s az igazat, szépet és jót tárgyazó ösztönök, ’s érzemények vegyesen munkásak, ’s ha ennélfogva már valamelly rugó jelenléte elegendő munkásságunk’ általa való határozása’ hirdetésére, úgy nincs bennünk ösztön, érzés ’s szenvedély, mellyböl akaratunk’ határozását a’ tapasztalásból be nem bizonyíthatnék, akár melly tárgyakra nézve. De milly psychologiai zavar és tudatlanság ez ? Érzéki, értelmi, aestheticai és erkölcsi tehetségeink külön, saját czélokkal ’s törvényekkel bírnak, saját tárgyakat valósítanak. Míg tehát valamelly tehetség’ munkássága saját tárgyától el nem tér, czélját valósítja ’s öntörvényeivel megegyez; közvetetlenűl saját kútfejéből ered ’s öntörvényei által határoztatik, ámbár közvetve abba mindig a’ többi tehetségek is befolynak; ha pedig idegen rugók által határoztatik, akkor mindig önczéljaitól ’s tárgyaitól eltolva, idegen czéloknak szolgál, így p. o. a’ tudomány közvetlenül ismerettehetségiínkből eredvén, az igazságot tárgyazza. E’ munkásságunkkal törvényszerűen közvetve más czélokat is valósíthatunk ugyan , ’s rá többi tehetségeink is behatnak. Életünk’ fenntartása egyetemi czélunk lévén, mellynek valósítására a’ munka általánfogva eszköz, irói munkásságunkkal helyesen a’ pénz’ keresetét egyeztessük össze, sőt önszeretetünk — életfenntartásunk’ ösztöne — kielégítését is ; mert jogos, hogy a’ jeles ’s hasznos literatúrai munkálódás jutalnaztassék ’s illő érdemet nyerjen, de mind e’ mellett minden józan fogalmak’ felforgatása nélkül, nem állíthatjuk, hogy addig mig ismerettehetségünk czélját, az igazságot valósítja, pénz ’s önszeretet által határozódik, mivel munkássága tisztán ön kútfejéből ered, saját törvényeivel és czéljaival egyezik. Ha pedig a’ pénz ’s hiúság az irói munkásság’ fő rugói, fő, tehát határozó rugókká, csak az által válhatnak, ha túlnyomó hatalmak által ismerettehetségünk’ munkásságát saját czéljától eltolják ’s idegen czélnak, az ön érdeknek, szolgálni kénytetik. — De nem, mond Csató, más az eszme, más a’ rugó, pénz, hiúság ’s boszúvágy lehet fő rugónk, ha munkásságunk erkölcsi eszmék által szabályoztatik, Írjunk hiúságból, de írjunk jót, írjunk be szállót, de írjunk igazat! Ugyan úgy-e ? Illy fpgalomzavart csak Csató egyeztethet meg fejében. Erre igazán rá mondhatom végre: Negyedszer, Csatónak semmi ítélete sincs. Világosítsuk fel helytelen különböztetését. Ha czéljainkat ész szerint, tehát általános formában, gondoljuk , ágyazok, mint a’ boldogság, szépség, igazság és jóság’ eszméi, vagy ideáljai tűnnek elő; ha indító okaikat tekintjük, a’ mint azok érzékiségünk, érzésünk ’s akaratunk’ köreiben mutatkoznak, úgy azokat ösztönöknek vagy rúgóknak nevezhetjük, ’s ha érzékiségünk, érzeményink ’s akaratunk felhevül, ezen ösztönök vagy rugók szenvedelmekké válnak. A’dolog mind a’ három esetben tehát egy ’s ugyan az, csak külön szempontból tekintve. Az igaznak, szépnek, jónak is szintúgy meg vannak érzeményünkben rugói mint a’ jólétnek; mert a’ mint érzékileg szükségkép óhajtjuk a’ kéjt ’s irtózunk a’ fájdalomtól, úgy a’ szép, igaz és jó is szükségkép tetszést, helybenhagyást ’s tiszteletet gerjeszt bennünk, ’s mint a’ fájdalmat soha nem óhajthatjuk ’s a’ kéj irtózást nem gerjeszthet, úgy nem a’ rút tetszést, a’ tévelygés helybenhagyást, a’ rósz tiszteletet, a’ szép nem undort, az igazság nem roszszalást, a’ jó nem megvetést. Itt emberi természetünk’ eredeti változhatlan alapjain állunk, mik önkényünkön túl vannak. Rugók és eszmék közti tehát lényeges különbséget tenni ’s vitatni, hogy ha munkásságunk’ fő rugói önzők, ez még is erkölcsi eszmék által határozva lehet, czímeres psychologiai tudatlanság ’s ellen-