Athenaeum, 1838/2. félév
1838-08-02 / 10. szám
Ez a’ törvénynek egyenes ’s némileg anyagi következménye. Olly országokban tehát, hol a’ törvényhozás az egyenlő osztályt megalapította , a’ javaknak, különösen a’ földbirtokoknak szükséges rendeltetése, az elapróztatás. E’ törvénynek következményei mindazáltal csak idővel lesznek érezhetők, hahogy a’ törvény saját erejére hagyatott; mert hacsak a’ család két gyermeknél többől nem áll (azt mondják, olly népességű országban, mint Francziaország , a’ család’közép száma három), e’ gyermekek, megosztozván atyjok’ és anyjok’ jószágán, nem fognak szegényebbek lenni, mint amazok különkülön. De az egyenlő osztály’ törvénye befolyását nem csak a’javakon gyakorolja, behatással van az még a’ tulajdonosak’ lelkére is, ’s szenvedélyeiket segítségül hívja. Ezek az ő közvetetlen következményei, mellyek a’ nagy jószágoknak ’s ■— főkép — nagy uradalmaknak igen hamar véget vetnek. Olly népeknél, hol az örökíítés’ törvénye az elsőszülöttségi jusra van építve, a’ földes uradalmak igen gyakran nemzetségről nemzetségre szállnak, a’ nélkül, hogy felosztatnának. Ebből az következik, hogy a’ családszellem magát némileg anyagosítja a’földben. A’ család képviseli a’ földet, a’ föld képviseli a’ családot, örökíti nevét, eredetét, dicsőségét, hatalmát és erényeit. Elenyészhetlen tanúja az a’ múltnak, ’s becses záloga a’ jövendő létnek. Midőn az örökülési törvény az egyenlő osztályt megalapítja, lerontja ama’ benső kapcsolatot, melly volt a’ család-szellem ’s földnek fenntartása között; a’ föld megszűnik képviselni a’ családot, mert egy vagy két ivadék’ múltával elkerülhetlenül fel kelletvén osztatnia, látnivaló, hogy szüntelen kisebbednie ’s végtére egészen elenyésznie szükség. A’ nagy földbirtokos’ fiai, ha kevés számmal vannak, vagy a’ szerencse nekik kedvez, táplálhatják ugyan magokat olly reménynyel, hogy nem lesznek szegényebbek mint szerzőjük, de nem azzal, hogy ugyanazon jószágot kirondják, mellyet amaz; az ő gazdagságok minden bizonynyal más elemekből fog állani, mint amazé. Immár, azon pillanattól fogva, midőn a’ birtokos földesuraktól az érzemények’, emlékek’, büszkeség’ ’s nagyravágyás’ nagy érdekét a’ föld’ fenntartására nézve elvettétek, bizonyosak lehettek, hogy azt el fogják adni előbb utóbb ; miután annak eladásában nagy pénzbeli érdek fekszik rájok nézve; az ingó tőkék több kamatot adván, mint egyebek, ’s könnyebben fordíthatók lévén a’pillanat’ szenvedélyeinek kielégítésére. Az egyszer feloszlott nagy földesúri birtokok többé helyre nem állanak, minthogy a’ kisbirtokos, mértékirány szerint, több jövedelmet húz telkéből, mint a’ nagy birtokos a’ magáéból, azért drágábban is adhatja el mint ez. Ennél fogva azon gazdasági számolások, mellyek a’ gazdag embert roppant birtokainak eladására határozták, még inkább gátolandják őt aprókat venni, hogy belőlük nagyokat csináljon. Az, amit család - szellemnek nevezünk, gyakran a’ személyes önszeretet’ csalódásán van épülve. Az ember szeretné magát örökítni ’s némileg hallhatatlan írni legkésőbb ivadékaiban. Nos a’ család-szellem véget ér, ott a’ személyes önszeretet valódi hajlandóságaira tér át. Minthogy a’ lélek előtt a’ család már csak úgy tűnik fel, mint egy homályos, határozatlan, bizonytalan dolog: kiki a’ jelennek kényelmeiben merül el; az ember gondoskodik egy utána jövő nemzedék’ létrehozásáról, de ennél többet nem tesz. E’ szerint senki sem igyekszik családja’ örökítésén, vagy legalább más módokon igyekszik azt örökíteni, mintsem földesúri tulajdon által, így az örökűlési törvény nemcsak megnehezíti a’ családokra nézve ugyanazon uradalmak’ épen fenntartását, hanem elveszi tülök annak még óhajtását is, és mintegy arra bírja őket, hogy vele együtt dolgozzanak saját romlásukra. Az egyenlő osztály’ törvénye két ösvényen jár: munkálván a’ dologra, munkál az emberre; ’s munkálván az emberre, eléri a’ dolgot. E’ két úton alapjában támadja meg a’ földesúri tulajdont ’s elenyészti gyorsasággal a’ családokat úgy, mint a’ jószágokat. Bizonyára a’ XIX-dik századbeli francziák, kik mindennap tanúi az örökülési törvények által okozott politicai ’s társasági változásoknak, azok a hatalmát kétségbe nem vonhatják. Naponként látják ők azt szünet nélkül jőni menni földeiken, felforgatva újjá.