Athenaeum, 1838/2. félév
1838-08-02 / 10. szám
TIDOMIKYOK’ ÉS SZÉPMÜVÉSZETEK’ TÁRA. Kiadó szerkesztők: SCHEDEL, VÖRÖSMARTY, szerkesztő társ. RAJZA. -———TJ MÁSODIK Év .non■---------------Második félév. Pest. augustus* 3. 1838. 10. szám. Tartalom! Az örökülési törvényekről. Tocquevilletől (Fábián Gábort. •— Az általános elszegényedés és a’párisi szegény, és szegénybeteg intézetek (Dr. Cruchert Róbert ). —A’hajós (Sujánsiby J. — A’ Santa-Cruz kórház Lissabonban. Portugal novella CF. P.J — Magyar játékszíni krónika (25. S. F. és *** — Egyveleg. Az örökülési törvényekről. Tocqueville-től. Csodálni lehet, hogy a’ régi ’s mai publicisták az örökülési törvényeknek nagyobb befolyást nem tulajdonítottak az emberi dolgok’ menetelében. Igaz, hogy e’ törvények a’ polgáriak’ rendéhez tartoznak, de azokat minden politicai intézvények’ fölébe kellene helyezni, mivel hihetetlen befolyással vannak a’ népek’ társasági állapotjára, ’s azoknak a’ politicai törvények’ csak kifejezései. Továbbá némi biztos és egyforma módon munkálnak a’ társaságra, és mintegy hatalmokba ejtik a’ nemzedékeket már születésük előtt. Általok az ember majd szinte isteni hatalommal van felruházva a’ hozzá hasonlók’ jövendője felett. A’ törvényhozó — ha egyszer szabályozta a’ polgárok’ örökülését — századokig nyugszik; megindítván munkáját, kezét róla bízvást leveheti; a’ mozgony saját erejével dolgozik, ’s mintegy maga vezeti magát egy előre kijelölt czél felé. Bizonyos módú szerkezeténél fogva a’ tulajdont, majd azután a’ hatalmat néhány fok körül egyesíti, központosítja és halmozza össze; az aristocratiát mintegy a’ földből ugratja elő. Más elvektől vezettetve ’s más ösvényre vetődve munkássága még sebesebb ; elosztja, eldarabolja, elszórja a’javakat és hatalmat; illyenkor gyakran megesik, hogy elrémülünk haladásának gyorsaságán; ’s nem reménylvén hogy mozgását megállíthassuk , legalább nehézségeket ’s akadályokat igyekszünk hányni elébe; munkásságát ellenkező erők által akarjuk súlyegyenbe hozni. Mind haszontalan gondoskodások feltördelő , vagy darabokban röpít szét mindent, mit útjában találj felkél ’s visszaesik szüntelen a’ földre, mind addig, míg végre csak egy felszálló, tapinthatatlan port mutat, mellyen a’ democratia foglal helyet. Midőn az örökülési törvény megengedi, ’s még inkább, midőn rendeli a’ fiúk’ egyenlő osztályát az atyai javakban, kétféle következményt okoz, mellyeket gondosan meg kell különböztetni, ámbár azon egy czélra törekednek. Az örökülés’ törvényének következésében minden birtokos’ halála felfordúlást szerez a’ birtokban; a’javak nemcsak gazdájokat, de — úgy szólván — természetüket is megváltoztatják ’s szüntelen apróbb részekre tördelődnek.10