Athenaeum, 1838/2. félév

1838-11-22 / 43. szám

TUDOMAK­YOBL9 ÉS SZEPMUTESZETEK* TARA. Kiadó szerkesztők: SCHEDEIt, VÖRÖSMARTY, szerkesztő tára : BAJZA.­I—~ MÁSODIK kV. --------------------­Második félév. Fest . november’ SS. 1839. 43. szám. Variálom: Az ember’ eredeti törvényszerű munkássága. Vége (Ochtinay Antal).— Végszó (Erdélyi). Az elsű­szülött. Angel novella (Garády). — Magyar játékszíni krónika (V. és 25).— Egy­veleg. Az ember’ eredeti tö­rvényszerű­ munkássága. ( V­­­e e. ) ím’ vitatkozásunk’lényeges tárgyai, mink által Csató bebizonyító: Először, hogy logicája nincs, mert osztályozni sem tud. Az irói munkásság’ fő rugóit ő így sorozza: pénz, h­irszomj, szen­­vedélyek, tudomány’ szeretete. Ez osztá­­lyozás’ harmadik tagja magáb­a foglalja a’ két elsőt, sőt az utolsót is, mert szenve­déllyé nem csak a’ pénz ’s h­ír utáni só­várgás válh­atik, hanem a’ tudomány’ szere­tete is. Kérdem: lőh­etünk-e illy bakot, ha a’ dologról, miről írunk, csak félig meddig fogalmink vannak? Másodszor, hogy emlékezete nincs; mert ezen skálát — elfelejtvén, mit a’ Hír­nök’ 65. számi szemléjében készített, ’s meg­győződése önkeblében nem lévén megálla­podva —, a’ 85. számi Század’ conversa­­tiojában másképen adja elő; itt az irói ru­gók köztt az első helyet a’ hiúság fog­lalja el, és nem a’ pénz; a’ másodikat pedig a’ pénz és nem a’ hiúság. Mely­lyik már az igazi scála ? Csató, mint látszik, maga sem tudja! Harmadszor, hogy p s y c h o 1 o g áj a nincs. Csató nem érti tehetségeink’ eredeti törvé­nyes munkásságát, organisatióját, mi a’lé­lektan , sőt az egész philosoph­ia’ fő feladata; tőle a’ természet az elvonástehetséget egy átaljában megtagadta, esze azért nem hathat a’ dolgok’ belső tulajdoniba, ’s a’ tünemé­nyek’ véletlen sokasága közti el nem iga­zodva sötétségben bolyong. Ha ő azt mond­ja: az írói munkásság első három fő rugói: pénz, hiúság’s boszúvágy’s csak a’ negye­dik a’ tudomány’ ’s igazság’ érdeke, akkor ezen állításnak más józan értelme nincs en­nél: az önző rugók az íróban három­szorosan erősebbek, mint az igaz­ság’ szeretete, minélfogva irói munkás­sága szükségkép nem a’ tudomány ’s igaz­ság’ szeretetétől h­atároztatik, hanem önér­dekei által azoknak szolgál, nem az igaz­ságnak , az irók tehát összeütközés’ eseté­ben mindig ’s szükségkép az igazságot a’ pénznek, hiúságnak ’s boszuvágynak ál­dozzák fel; mert máskép fő, tehát ha­tá­rozó rugók nem is lehetnének. De e’ sze­

Next