Athenaeum, 1839/1. félév

1839-02-21 / 15. szám

nyen készíthető tárgyak is, p. o. czipek, fa holmik és egyebek Pestről vagy Bécsből ho­zatnak. Nem leszen tehát egészen érdektelen do­log Erdélynek mind terméki, mind műipari, mind pedig csak emezeken alapulható keres­kedési tekintetben jelen állapotját — ha hál­ósak vázolatban is — lerajzolni. I. Erdély­ termékei. . a) Az állatok’ országából. Ha egy futólagos pillanatot vetünk azon termékekre, mellyek különösen érdemelnek ez országban ügyei­met, mindenek előtt a’ barom tar­tás ötlik szemünkbe; a’ szarvasmarha*), juh- és ser­téstenyésztés nagy haszonnal űzetik, míg a’ lótenyésztés kelletinél inkább elhagyatott. A’ kormány ennek bölcs megfontolására az or­szágban egy tulajdon hágató intézetet alapí­­ta Dézsen, évenként kincstári méneket küld ki az ország’ külön tájaira, ’s a’ lakosok’ elő­állított kanczáit ingyen hágatja; de míg né­­melly egyéb ménesekben a’ külföldi, neve­zetesen az angol utáni vak kapkodás uralko­dik, míg a’ földművelő karmát igen szűkén táplálja ’s igen korán megerőlteti, a’ most olly ritkává lett ’s mind a’ mellett is igen dicséretes erdélyi telivér nem h­ozandja be az országnak azon summákat, mellyeket külön­ben a’ külföldről húzhatna. — A’ szarvasmar­ha a’ bőrökön kivűl is nem csekély kereske­dési czikket teszen; de csakugyan többet tett ez előtt, midőn a’ nemesített juhtenyésztés még nem divatozott; nemkülönben hasznosak a’ juhok és kecskék gyapjúra, faggyúra ’s bőrre nézve; az aránylag igen csekély mezei gazdaságokon láthatni a’ nemesített juhte­nyésztést, de minthogy a’ szerfelett túlságos reménységnek még eddig ez sem felelhetett meg, azért még mind csak ingadozó lábon áll, midőn ellenben a’ kecskék’ sokasága itt ott a’ natal erdőségeknek igen ártalmas. Az erdélyi juhnyájakban két fajt lehet megkü­­lönböztetni, mellyek egyikének hosszú, mé­lyen lecsüggö, gorombább gyapja van, mási­kának rövid, kondor, ónomabb ; ez legna­gyobb részint a’ külföldre megy, míg amaz a’ honi családok közt fonatik és szövetik fel. Minthogy a’szalonna, sertéshús és sertés­ zsír, főleg falukon, a’ legszokottabb ’tápláléksze­rekhez tartoznak, ez okból a’ sertéstartás a’ gazdaság’ nevezetes részét teszi; azonban nem csekély mennyiség hajtatik be évenként a’ fejedelemségekből. Fájd-, nyírtyúkok és csá­szármadarak hideg évszakban gyakran igen messze küldetnek. Halakat nem kis mennyi­ségben kell behozni, minthogy a’ lakosság’­­ részét tevő oláhok’ és görögök’ böjtjei igen sokat emésztenek meg. — A’ méh tartás a’ kü­lkereskedés’ számára nevezetes mennyi­ségű mézet és viaszt nyújt; leginkább űzetik Brassó körűl ’s az úgy nevezett mezőségen, az ország’ éjszaki részén. — A’ selyemte­nyésztés, mellyre olly sok igen alkalma­tos helyek vannak ’s mellyet a’ kormány maga­ nem egyszer ajánlott és gyámolított, alig tön valamelly előlépé­st; sok helyen egész hold termékeny föld használatlanél áll ’s a’ lako­soknak elég szabad órájok volna, a’ könnyű ’s egészséges munka után járni, csak hogy volna, a’ ki őket erre tanítsa ’s ösztönözze. — A’ hátszegvölgyi csigák ’s a’ mindenütt, de kivált a’ hegy tájakon szapora rákok ma­gában az országban emésztetnek föl; ellen­ben a’ nadályok olly kereskedési czikket képeznek, melly az utóbbi években neveze­tességre jutott; saját egyesületek utaztatják be az országot, kikerestetik a’ vizeket, ’s a’ fogottakat egyenesen Frantziaországba vagy Angliába viszik. — Általán véve a’ vadá­szat csak ritkán és kevés helyen gyakorol­­tatik szabályosan ; ez okból mind a’ belföldi megemésztésre, mind a’ kivitelre nézve na­gyon kevéssel szolgál; a’ medvék’, farkasok’, rókák’, nyulak’, zergék’, őzek’ stb. száma olly nagy, hogy a’ bőrükből, szőrükből stb. be­­veh­etendő nyereség épen nem volna megve­tendő. b) A’ növényország’ termékei közt a’ ten­geri (kukoricza) különös említést érdemel. 1611 óta lévén Erdélyben ismeretes, termesz­tése leginkább elterjedt minden táplálati nö­vények közt, ’s a’ legtöbb lakosoknak, főleg pedig az oláhoknak, legfőbb élelemszerévé lön, úgy hogy évi termékenysége a’ többi élelemszerekre nagy befolyással bir, és csak nem egyedül határozza el, hogy vájjon bő­séget leh­essen-e reményleni, vagy éhségtől kell­jen félni. A’ tengeri mellett újabb időben a’ b­ur­­go­n­y­a (kolompér) terjedt nagyon el, ’s kedvelt eledellé, valamint meddő esztendőkben bő ki­ *­ Erdélyben gyakran egész csordákban látni a’ bi­valyokat, mellyeket rendkívül kövér és jóízű tejök, ’s boruk miatt becsülnek.

Next