Athenaeum, 1839/1. félév
1839-01-03 / 1. szám
zé lek elvadul, bogácsok, iglicze-tüskék, ürömkórók, iringók emelik föl fejőket, köztök pedig alul a’ lopvanőszök terjesztik foglalásaikat, mert mélyebb gyökeret verni a’ szelíd fű kénytelen. Innét van — mi az illy elvontaknak látszó elméletek’ practices hasznát érintőleg legyen mondva —, hogy hazánkban sok földművelőnek rétje elsatnyul, mert azt okszerűen nem műveli, sőt atyjától reá maradt bölcs hagyományból annak művelését csak abban helyezi, hogy azt évenként kétszer ha lehet megkaszálja ’s terményét betakarja, a’ földnek pedig vissza mit sem ad, ’s annak állati vagy növényi, magában életerőt záró, ’s föloszlásakor azt magától elbocsátó anyag általi megterhesítéséről nem is álmodik. Ezeket kurta emberélet’ lefolytában így tapasztalván, a’ tapasztalással párított elmélet’ útján magasbra emelkedünk, ’s a’ lények’ kölcsönös egymásra hatásaiból, az elemeknek egymásközti küzdéseik, súrlódásaik, megköttetésök ’s szétosztásaikból, mindennek mi létezik átalakulásából — kelet- ’s enyészetből — szóval az erők’ munkálataiból bizton a’ természetben valami nagy egységre ’s magában egy egészre hozunk következést, melly egésznek, vagyis a’ lények’ öszszelegének (más néven a’ világnak) tökéletes kifejlése’ perczében minden életmás egymi kicsinyben mintája ’s képe. Vegyük a’ fő fokon állót, az embert, valamint ez szellem ’s anyagból van szerkesztve, mellyek’ működései noha lényegileg különbözők, egymásra még is összefüggésöknél fogva viszonyosan hatnak: úgy nagyban a’ világtömeg ’s az egész életműség, vagy ha inkább akarjuk, az egész emberiség között hasonló élet- ’s lényviszony áll fenn. A’ világtömeg ’s az emberiség magán véve mindegyik külön erő ’s hatalom; működéseiben amaz a’ szükség’ vak törvényét követi, emez az ész’, isméret’ és szabad akaratéit, ’s egymáshoz úgy állanak, mint test a’ lélekhez, szükség a’ szabadsághoz, eszméletlenség az értelemvilághoz. Mindketten magok úlják módjuk szerint, physicai vagy morális erőktől kénytelve, sajátszerüleg futják kifejlésök’ pályáját, elérik tökéletesülhetésök’ fénypontját, ’s hanyatlónak egykori létök’ nem enyésztébe, hanem alakulásába. A’ föld tűz-, víz-, lég-, hideg-, meleg-, villany- stb. hatás’ ’s befolyás’ következtében kezdettől fogva sokat módosíttatott: az emberiség egyesület, nevelés, eszmecsere, korszellem stb. által szinte sok változásokon ment keresztül, ’s mint hiszszük, jobbá fajult. Bár railly ellentétben legyenek azonban egymással, önállóságok ’s erőhatásaikhoz képest, a’ föld és emberiség, még is más részről a’ test és lélek közötti szoros kapcsolatnál fogva viszonyos és igen nagy befolyással bírnak egymásra; úgy hogy a’ föld is az emberiség’ műveltségének különféle fokaihoz képest ölt alakot magára , az emberiség is a’ földbefolyások’ különbféle hatásai szerint nyeri színezetét. Ugyanis milly különbözők az éghajlat-befolyások az emberekre nézve, más a’ forró égöv alatti lakos’ bélyege, más a’ földsark’szomszédságában létezőé. De csak egy országban is a’ nedves vagy száraz, magas vagy alant táj sajátszerűleg hat mind emberre mind állatra, úgy hogy a’ különbféle világjátékok’ természeti charactere szoros kapcsolatban áll magának az emberi nemnek ’s culturájának történetével is: a’ görög lantosok’ szívömlengései ’s az éjszaki ős népek’ durvább énekei nagyobb részint a’ költészt könnyező hegyek ’s völgyeknek, ’s az ott tenyésző növények’ ’s állatok’ alakjának köszönik sajátságos bélyegöket. És természetes, hogy ha például az esquimauxoknak egyetlenegy állat, a’ tengeri borjú, a’ guaramoknak— Humboldt szerint a főkép egyetlenegy növény, a’ lebelpálma (mauritia flexuosa L.) biztosítja létöket, hogy e’ népek’ minden elmélete az említett tárgyakra irányoztatik, ’s egyszerű énekeikben is azok játszák a’ fő szerepet. Azért valamelly tájék’ összes benyomása, az égkéklet, világítás, a’ távolban nyugvó pára, állatok’ alakjai, növények’ nedvtelje, lombok’ fénye, hegyek’ szegélyei, patakok’ csörgése , zuhatagok’ dördülései, zephyrek’ lebbenései vagy orkánok’ süvöltései mind, mind máskép hatnak az emberre, testet lelket éltetve vagy zsibbasztva. De közanyánk a’ föld is nyer a’ kiművelt emberiség’ ápolásaitól, midőn mindenik saját törvényeit követi ugyan, de az emettől fogadja el a’ művelést, ezt pedig amannak befolyása, ’s a’ tőle nyújtott eszközök’