Athenaeum, 1839/1. félév

1839-05-26 / 42. szám

692 Azon méltó tisztelet mellett, mellyel elődeinknek tartozunk, hazánk’ java azt is megkivánja tőlünk, hogy azoknak az alkotmány körüli botlásaikat, tévedéseiket napvilágra hozzuk, ’s e’ hibák’ okait és következéseit egész fonákságukban ’s kártékonyságukban hű ecsettel rajzoljuk, intve óván illy rajzolatok által a’ jelen ’s jövő nemzedéket hasonló, a’ nemzet’ életére ’s virágzatára rontólag ható, tévedésektől. ’S ha e’ tiszta szándék, e’ szent czél vezeti az irót, midőn akár egyes nagy hatású honfiaknak, bár egyenes ősök legyenek is azok, akár testületeknek vagy az egész nemzet’ törvényesen összegyűlt képviselőségének hibáit ’s azoknak okozatait emeli ki a’ lefolyt századok’ borújából, csak kötelességét teljesíti; ’s ezt tevén, ki fogja őt igazságtalanságról vádolhatni, hálátlannak mondhatni, ha talán némi szigorság ’s kíméletlenség vegyül is tiszta buzgalmába? Szent a’ hév, ha kissé kíméletlen is, és méltánylanunk kell azt, ha fáj is a’ kimondott igazság. A’ történetírásnak, hogy czélt érjen ’s rendeltetésének megfeleljen, a’ nemzetiségi kevélység’ kisszerű nézeteiről fel kell emelkednie az emberiség’ álláspontjára, ’s innét mondani ki ítéleteit, innét adni irányt ’s indítást a’ jelennek és jövőnek. És jaj a’ nemzetnek, hol ezt bátran ’s az elődök iránti hálátlanság’ vagy nemzet elleni vétség’ vádja nélkül nem tehetni! ... De a’ kérdéshez. Az 1514-diki pórlázadásnak, vagy úgy nevezett kuruczháborúnak, mi közvetlen ’s elhatározó oka volt a’ parasztság’ szabad költözési joga’ eltörlésének, történetét mellőzve, csak azt jegyzem meg, hogy e’lázadást kétségkívül a’ pórság elnyomása, a’ rajta uralkodó zsarnoki kény hozta elő. Midőn Bakács Tamás, bibornok és esztergomi érsek, a’ török ellen keresztes hadat hirdetni engedő római bullát a’ zászlós urak’ ’s országtanács’ gyülekezetében felolvasná, Telegdy István, kincstárnok, nyilván rosszalta az érseknek ebbeli szándékát, nem átalván kimondani, hogy a’ Mátyás király’ halála óta az urak’ önkénye által elnyomott, kifosztogatott pórságnak fegyverre kelése a’ hon’ veszedelmét kétségtelenül siettendö volna. A’ történet igazolta jóslatát. Igazolta, ’s pedig nemcsak annyiban, hogy a’ lázadás nem sokára, messze és rémítőleg pusztítva kitört, hanem annyiban is, hogy az annak elnyomása) után nem egyedül az osztálybeli bűnösökre, hanem az egész néposztályra mondott ítélet hazánk’ nyomorúságainak egyik mélyen, messze és sokáig ható okává lön, egyebek közt a’ földmivelés’ virágzatát ’s evvel együtt a’ hon’ gazdagságát és anyagi erejét kiváltképen meggátolván. Az ítélet ez vala: „Minden, az országban lakó parasztok elvesztvén szabadságokat, mellynél fogva helyről helyre szabadon költözhettek, földes uraiknak tulajdonképeni, örökös szolgasággal legyenek alávetve (amodo de inceps universi rustici, in hoc regno ubilibet residentes 2). — — I hi hanc infidelitatis ipsorum notam, amissa libertate eorum, qua de loco in locum recedendi habebant facultatem, Dominis ipsorum terrestribus mera et perpetua rusticitate sint subjecti).“ A’szolgasághoz még egyéb büntetések is adattak, a’ parasztság’ kilenczedés fejadóját ’s robotjait terhelők ’s nagyobbítók. ’S így a’ büntetés, melly néhányak’ gonosz tettéhez méretett, az egész pórosztályra kiterjesztetvén, ez azon állapotába vetteték vissza, mellyböl leginkább I. Lajos’ 3), Zsigmond’ 4) és Mátyás’ 5) emberiséges buzgalma és ápolása által szabadittatott ki. E’ nyomorúságos állapotban aztán pórságunk sokkal tovább tengett, leszorittatva az önkénytől, mint azt a’ törvényhozás akarta. Történetünk’ harmadik szakának első fele átaljában véve az erőszak’ és törvénytelenség’ korszaka volt. A’ nemességnek azon elvű része, melly 1514-ben nem tartá igazságtalan* ") Milly iszonyú ’s macáét a’ pórságét túlhaladó kegyetlenséggel ment ez végbe, tudva van, ’s az 1514-diki törvénykönyv is eléggé kitünteti. Zápolyának a’ győztes nemesség’ hada’ vezérének különösen bélyegzett emlékét hagyá hátra azon Istvánffytól közlott népmonda, mi szerint a kegyetlen mészárlása miatt , mellyet e háborúban elkövetett, az által bűnhesztetett istentől, hogy valahányszor misét hallgatott, az ur’ teste’ felmutatásakor mindannyiszor elveszté szeme’ világát, az isteni kegyelem’ e’ zálogát látni méltatlan ; ’s csak két év múlva szabadittatott meg e’ csodás büntetéstől anyja’ és nőtestvére’ sziluetten könyörgései ’s kegyes tetteinek érdeméért. Láb. 6. pag. 52. s) Az itt következő záradék a’ föllázadtakkal e’ bűnben nem részesülő , uraikhoz híven maradiakat kiveszi; de a’ 25-ilik ezilik e’ büntetést ezen ártatlanokra is kiterjeszti, az átfutás- és letartásból származható viszályok’ elmellözése miatt. s) Deer. I. Ludov. art. 16. 18. e) Decr. II. 1405 : 6. Decr. III. art. 14. 16. s) Decr. 1458 : 15. — 1471: 16.