Athenaeum, 1839/1. félév

1839-05-26 / 42. szám

ATIN TUDOMÁNYOK.’ ÉS SZÉPMÜVÉSZETEK’ TÁRA. Kiadó szerkesztik: scheuer, Vörösmarty, szerkeszti tár., rajza. --------------------­­■ HARMADIK ÉV. » -------------------­Első félév. Pest, május’ 30. 1830. 13. szám. Tartalom: Mikor és miért fosztatott meg a’ pórosztály szabad költözési jogától ’s mikor nyerte vissza azt? [Horváth Mihály). — Az új philosophia szellemvilági fejletében. III. közl. (Szeremlei Gábor). — Természetjogi töredékek (Glacsko Imre). — A’ futólány. Vége [Zoványi Samu). — Magyar ját. krónika. — Egyveleg. Mikor és miért /'osztatott meg a' stől osztóig szabad költözési jogai­tól 's mikor nyerte vissza azt? Ezen kérdést teszi egy olvasó marma­rosi úr az Athenaeum’ i. e. 37-dik számában közlött észrevételében, mellyben az ugyanezen folyóirat’ 26-dik és következő száma lapjaiban adott magyar népiségi vázolataim’ ezen vo­nását: ,,A’ pórság az 1514-ki lázadás miatt költözködési jogától megúsztatván, majdnem egy évszázadon át ura’ földéhez volt karmával együtt bilincsezve­, megróván, azt nagyítás­nak , eleink iránti igazságtalan vádnak állítja, miután az 1547-ki 26-dik törvényezikk a’ pa­rasztságot ama’ rabszolgasághoz hasonló álla­potból , mellybe az 1514-ki 14-dik és 25-dik törvényszabály’ ereje által vetteték — ’s így h­arminczhárom év múlva, fölszabadította. Ha itt csak a’ szabad költözést visszaadó törvényezikk’ mikor alkottatásáról volna szó , úgy kétségbe semmi esetben sem vonat­hatnék, hogy a’ pórság csak h­arminczhárom évig volt e’ természettörvényi joga’ gyakorol­­hatásától megfosztva, ’s a’ fennidézett vázolati állítás, mint törvénytörténeti h­azugság, mél­tán rovathatnék meg. Mivel azonban itt a’ pór­­ságnak nem a’ törvény által kiszabott joga, hanem valóságos állapota, mennyiben t. i. azon jog’ tettleges gyakorlatában volt vagy nem volt, forog szóban, akarva nem akarva , meg kell ismernünk, ha a’ historia’ világánál né­zünk, amaz idézett állítás’ igazságát; meg kell ismernünk, hogy míg törvényszerűleg 1514-töl csak 1547-ig volt a’párság egészen ’s 1556-ig föltételesen megfosztva költö­zési jogától, törvénytelenül ’s törvény ellen sokkal több évekig szoríttatott ezen szolgaság­hoz hasonló állapotba, a’ nélkül, hogy a’ fenn­­levő törvény ’s nyert jogának puszta neve, vagy a’ törvénykönyvben létezése sikeresen védte volna e’ jogával élésben. Midőn jogról van szó, nemcsak azt kell tekintenünk, mikor adatott az valakinek, ha­nem azt is figyelemmel kell tartanunk, — ha t. i. életbeli állapot forog kérdésben — , mikor léphetett ’s lépett be valóban az adományos annak gyakorlatába ? Soknak van törvényszerű joga, minek gyakorlatához meg nem győzhető akadályok miatt távol reménye sem lehet. ’S így volt az a’ kérdéses tárgygyal is. 42

Next