Athenaeum, 1839/2. félév

1839-08-04 / 10. szám

148 gyanánt használtatnak, ’s megszokván a’ per­lekedők’ vak szenvedélyeit czélra vezérleni, ez bennük némi megvetést gerjeszt a’ sokaság’ ítélete iránt. Adjuk azt is hozzá, hogy ők ter­mészet szerint egy testületet képeznek. Nem mintha egyet értenének, ’s köz­akarattal vezetnék egymást bizonyos pont felé, hanem közös tudományaik és egyforma módszereik el­méiket egyesítik, valamint egyesítheti az ér­dek akarataikat. És így a’ törvénytudók’ lelkének mélyé­ben elrejtve találjuk egy részét az aristocratia’ ízléseinek ’s tulajdonainak. Bennük, valamint ebben született hajlandóság van a’ rend iránt, természeti szeretet a’ formák iránt; valamint ez, úgy ők is nem jó szemmel nézik a’ soka­ság’ munkálkodásait, ’s utálják titkon a’ nép’ kormányát. Nem mondom mindazáltal a’ törvénytudók’ e’ természeti hajlamait olly hatalmasoknak, hogy azok őket ellenállh­atlanúl fogva tartanák. Mi a’ törvénytudókon úgy, mint minden embereken uralkodik, az a’ saját érdek, fő­­kép pedig a’ pillanat’ érdeke. Van olly társaság, hol a’ törvénytudó fér­fiak nem tulajdoníthatják magoknak a’ politicai világban azt a’ rangot, mellyet magános élet­ben elfoglalnak; bizonyosak lehetünk benne, hogy az ekkér szerkeztetett társaságban a’ törvénytudók igen munkás ügyviselői lesznek a’ forradalomnak. De meg kell vizsgálnunk, valljon az ok, melly őket illyenkor rontásra, vagy újításra vezérli, állandó hajlandóságból, vagy történetből szü­letik-e nálok ? Tagadha­tatlan , hogy a’ törvénytudók különösen segí­tették felforgatni a’ franczia monarchiát 1789- ben. Csak azt kell még tudnunk, vallyon azért tették-e ezt, mert tanulták a’ törvényeket, vagy azért mert azok’ hazásában részt nem ve­hettek ? Ötszáz évvel ez­előtt az angol aristocratia magát a’ nép’ vezérévé tette ’s annak nevében szólott; ma a’ trónt gyámoltja ’s magát a’ ki­rályi hatalom’ bajnokává teszi. Pedig az aris­­tocratiának saját ösztönei ’s hajlamai vannak. Igen vigyáznunk kell arra is, nehogy a’ testület’ egyes tagjait maga a’ testület helyett vegyük. Minden szabad kormányban, bám­elly for­májú legyen is, találunk törvénytudókat vala­mennyi felekezet’ első rangjaiban. Ugyan e’ megjegyzés alkalmazható az aristocratiára is. Majd minden democratai mozgalmak, mely­­lyek a’ világot izgatták, nemesektől intéztet­tek. Egy kiváló testület sohasem elégíthet ki minden magában találtató nagyravágyásokat; benne mindig több a’ talentum és szenvedelem, h­ogysem az alkalmazások; ’s mindig találkoz­nak benne számos afféle emberek, kik nem me­hetvén elég hamar nagyra a’ testület’ kivált­ságainak használása által, azt e’ kiváltságok’ megtámadásával igyekeznek elérni. Azért is nem állítom sem azt, hogy minden törvénytudó egykor, sem hogy nagy részök mindig tartozik magát a’ rend’ barátjának ’s változások ellenségének mutatni. Hanem azt mondom, hogy olly társaságban, hol a’ tör­vénytudók ellenzés nélkül elfoglalhatják amaz emelkedett állást, melly őket természettel il­leti, szellemök kitünőleg fenntartó (conser­­vativ) lesz, ’s magát democratia elleninek mutatandja. Mikor az aristocratia elzárja rangjait a’ törvénytudók elöl, bennük annál veszedelmes!) ellenségeire talál, minthogy ezek gazdagság­ban ’s hatalomban nála alábbvalók lévén, mun­káikra nézve tőle függetlenek, észre pedig ma­gokat vele egy irányban állóknak érzik. De valahányszor csak a’ nemesek készek voltak némelly kiváltságaikat a’ törvénytudók­­kal megosztani: e’ két osztály mindig köny­­nyű módokat lelt az egyesülésre, ’s magát, úgy szólván, azon egy családból valónak len­ni hitte. Úgy­szintén hajlandó vagyok hinni azt is, hogy egy királynak mindig könnyű a’ törvény­tudókból hatalmának leghasznosabb eszközeit csinálni. Végtelenül nagyobb természeti rokonság­ban vannak a’ törvénytudó emberek a’ végre­hajtó hatalommal, mintsem a’néppel, ámbár a’ törvénytudók az elsőt gyakran felforgatták legyen is; valamint hogy nagyobb természeti rokonság van a’ nemesek és király köztt, mint­sem a’ nemesek és nép közti, bár sokszor lát­tuk is a’ társaság’ felsőbb osztályait egyesülni a’ többivel, hogy a’ királyi hatalom ellen h­ar­­czoljanak. Mit a’ törvénytudók minden egyebek fe­lett kedvelnek, az a’ rendnek látása, a’ rend­nek pedig legnagyobb biztosítéka a’ hatalom. Nem kell továbbá feledni, hogy ha ők magasz­talják is a’ szabadságot, annak a’ törvénysze­rűséget jóval elébe teszik, kevésbbé félnek a

Next