Athenaeum, 1839/2. félév

1839-09-12 / 21. szám

& n £ B jé u sjl TUDOfflÁllYOK ÉS SZÉPMÜVÉSZETEK’ TÁRA. Kiadó szerkesztők: SCHEDE­L, VÖRÖSMARTY. szerkesztő társ . RAJZA. - ----- mmi­a. HARMADIK ÉV. tBM'-----------------­Trásoik­k félév. Pest, September’ 13. 1839. 21. stém­. % Tartalom! Dresdai levelek. III. (Hunfalvi). — Az emlékező tehetség’ hasznai. Johnson után (Sup. Kis János). — Physiognomica. Folytatás. — Szónok (Sárosy). — Az eljegyzettek’ hidja. Vége (Bárány­i Sándor). — Egyveleg. Dresdai levelek­. III. A' magyarok barbárok. Tiziano. Losch­witz jul. 10. reggel. Hányatott-e már valaha, édes barátom, elméd legmélyebb meggyőződés közt, mely­­lyen belső életed úgy szólván alapszik, és e­­cryéni nézetet elnyelő általános igazságok közt, úgy, hogy annak eldöltével eddigi min­den gondolatodat tövéből kiszakadtnak kelle tartanod; és ha azon élethalálra küszködő zi­vatar után mintegy mennyei nyilatkozás által csendes béke szállt kebledbe, voltál-e akkor hegyen, honnan örvendező szemed a’ szabad természetben messzire ellátható, és érezted-e akkor az isteni és emberi között a’ különbsé­get? Ha igen, mostani helyzetembe gondol­hatod magadat, és megérthetsz. Hegytetőn , nyájas kerti házban vagyok, egyik ablakán a’ kelő nap mosolyog be, másikából a’ nyu­gatra elsiető homályt látom, melly előtt az Elbe’ ködei támadnak, mint reg-áldozatnak füstölgései. Ah, mért nem tudok lantot ra­gadni , ’s énekelni mint Dávid! Templom a’ természet, a’ föld benne oltár, és minden lény imádója a’ nagy istennek. De bár min­den nap áll előttünk nyitva a’természet, még is ritkán vagyunk templomban, istent még ritkábban érezzük. Mert a’ léleknyugalom, melly, mint napsugár a’ virágkelyh­et nyitja, úgy bontja ki a’ behálózott szemet, többnyi­re elriasztatik az apróságos ügyek- bajoktól, ’s csak ritkán szállhat meg keblünkben. De nagy megrázkódás után úgy derül reánk, mint égi háború után a’ felhőkből kibonta­kozó kékebb ég. Néhány nap óta Loseliwitzban, fél órá­nyira Dresdától, lakom, N. szőlejében. Teg­nap az öreg N-nével, kis társaságban, a’ vá­rosba mentem­, a’ képtárt meglátogatni. Úton hazánkról folyván a’ beszéd, az öreg dáma ezt mondja: Ön, tegnap délután otthon nem lévén, elmulasztott egy alkalmat hazáját és földjeit védeni. Országló­l­ látogatott meg bennünket, és többi közt elbeszélvén, mit a’ lipcsei újságokban olvasott volt, hogy N.me­gyében a’ tisztújításkor néhányan agyonü­ttet­­tek, ezt mondta: ,,A’ magyarok még is csak barbárok; hibáznak, hogy annyira buzgók nemzetiségük mellett, avval a’ cosmopolitis­­mus ellen vétkeznek.“ ■— Ki legbensőbb vá­ 21

Next