Athenaeum, 1839/2. félév
1839-09-12 / 21. szám
& n £ B jé u sjl TUDOfflÁllYOK ÉS SZÉPMÜVÉSZETEK’ TÁRA. Kiadó szerkesztők: SCHEDEL, VÖRÖSMARTY. szerkesztő társ . RAJZA. - ----- mmia. HARMADIK ÉV. tBM'-----------------Trásoikk félév. Pest, September’ 13. 1839. 21. stém. % Tartalom! Dresdai levelek. III. (Hunfalvi). — Az emlékező tehetség’ hasznai. Johnson után (Sup. Kis János). — Physiognomica. Folytatás. — Szónok (Sárosy). — Az eljegyzettek’ hidja. Vége (Bárányi Sándor). — Egyveleg. Dresdai levelek. III. A' magyarok barbárok. Tiziano. Loschwitz jul. 10. reggel. Hányatott-e már valaha, édes barátom, elméd legmélyebb meggyőződés közt, melylyen belső életed úgy szólván alapszik, és ecryéni nézetet elnyelő általános igazságok közt, úgy, hogy annak eldöltével eddigi minden gondolatodat tövéből kiszakadtnak kelle tartanod; és ha azon élethalálra küszködő zivatar után mintegy mennyei nyilatkozás által csendes béke szállt kebledbe, voltál-e akkor hegyen, honnan örvendező szemed a’ szabad természetben messzire ellátható, és érezted-e akkor az isteni és emberi között a’ különbséget? Ha igen, mostani helyzetembe gondolhatod magadat, és megérthetsz. Hegytetőn , nyájas kerti házban vagyok, egyik ablakán a’ kelő nap mosolyog be, másikából a’ nyugatra elsiető homályt látom, melly előtt az Elbe’ ködei támadnak, mint reg-áldozatnak füstölgései. Ah, mért nem tudok lantot ragadni , ’s énekelni mint Dávid! Templom a’ természet, a’ föld benne oltár, és minden lény imádója a’ nagy istennek. De bár minden nap áll előttünk nyitva a’természet, még is ritkán vagyunk templomban, istent még ritkábban érezzük. Mert a’ léleknyugalom, melly, mint napsugár a’ virágkelyhet nyitja, úgy bontja ki a’ behálózott szemet, többnyire elriasztatik az apróságos ügyek- bajoktól, ’s csak ritkán szállhat meg keblünkben. De nagy megrázkódás után úgy derül reánk, mint égi háború után a’ felhőkből kibontakozó kékebb ég. Néhány nap óta Loseliwitzban, fél órányira Dresdától, lakom, N. szőlejében. Tegnap az öreg N-nével, kis társaságban, a’ városba mentem, a’ képtárt meglátogatni. Úton hazánkról folyván a’ beszéd, az öreg dáma ezt mondja: Ön, tegnap délután otthon nem lévén, elmulasztott egy alkalmat hazáját és földjeit védeni. Országlól látogatott meg bennünket, és többi közt elbeszélvén, mit a’ lipcsei újságokban olvasott volt, hogy N.megyében a’ tisztújításkor néhányan agyonüttettek, ezt mondta: ,,A’ magyarok még is csak barbárok; hibáznak, hogy annyira buzgók nemzetiségük mellett, avval a’ cosmopolitismus ellen vétkeznek.“ ■— Ki legbensőbb vá 21