Athenaeum, 1839/2. félév
1839-10-10 / 29. szám
TUDOMÁYOK’ ÉS SZÉPMÜVÉSZETEK’ TÁRA. Kiadó szerkesztők: SCHERET, VÖRÖSMARTY, szerkesztő társ. RAJZA. MZ HARMADIK ÉV. * Második félév. Pest: October’ 16. 1939. 20. szám. Tartalom s Utazásom’ naplójából. Vége (Szemere Bertalan). — Aestheticai vizsgálatok’ töredékes tudomány ’s művészet fölött (Kazinczy Gábor). — Búdalok (Gaal). — IV. Henrik’ első szerelme. Franczia novella (Böszörményi). — Magyar játékszíni krónika. — Egyveleg. Utazásom naplójából. (Vigt.) II. Töpliczi őrmester. Bajom akadván, a’ töpliczi rendőrség erei érintésbe jövék. Az őrmesterhez , ki itt legtöbb volt, késő este mentem utószói. Kerek asztal mellettile feleségével ’s három gyermekével. Ő evék, a’ család nézte, ’s a’ nézők közt én is kénytelenítetém helyet foglalni. ,Hm! — kezdé az őrmester fontos fejjel—, Magyarország szép ország!’ Én, mint kinek kedvesét dicsérik, mentegetőzve ’s húzva mondám: ,,Óh igen....“ „De tudom én, hogy szép, megjártam én a’franczia háborúkot. Van ott minden, kenyér mint a’ hó, vas, arany, dohány mint a’ sáfrány, de mint a’ sáfrány marha mindenféle gyönyörű, — csak ember nincs.“ Holló, gondolom magamban, 12—14 millió ember már csak valami. Elhatározom, erre felelek. De eszembe jut, hogy ez az ármányos politiából való, ki tudja mint érzi mondását? Lehet, ő nem azt nevezi embernek, ki eszik és iszik, hanem ki gondolkodik. Ha így számol, úgy az én millióimat kegyetlenül substrahálná. Eszembe jut a pöröm is, és igy nem szóltam. „Kár azért a’ szép országért, — folytatá, — Európában párja nem volna. Hajh! de még sok hibázik, hibázik a’ legfőbb. Vagy van már? Van már politia?“ .Nincs ’s nem is .. .* „Ihülla!“ közbevágott, csodálkozva nyújtván ki kezét, miden villája magasan állt a’ sülttel végén, mint egy neptuni trident. Mint alkotványos magyar, a’politia ellen szilárdul kikelni kötelességemnek tartam, ’s már szólandó valék, midőn felesége ’s a’ gyermekek is felkiáltának, egyszerre rám bámulva: „nincs politia! ?“ Meghökkentem. Látom, a’ politiát megtámadva e’ család’ tételét támadom meg. ’S meg fogom győzhetni őket ? Bizonyosan nem. Azonban, ismét eszembe jutott, pöröm’ elvesztem. Tehát ismét hallgattam. Az őrmester pedig beszélt szakadatlanul. Őt sem az nem zavarta, hogy egyik fia, kétségkívül mert éhes volt, szájtátva követte szemével a’ vilá 29