Athenaeum, 1839/2. félév

1839-10-20 / 32. szám

T­UROMA HI YOU.* ÉS SZÉPMÜVÉSZETEK’ TARA. Kiadd szerkesztik SCUJEMIEIj . VOII f)SIftjiKTl7) szerkesztő társ II .S.JXsi. ------------———HARMADIK ÉV. W»i----------------­második félév. Pest« October’ SO. 1830. 32. szám. Tartalom: Vázolatok a’ magyar népiség’ történetéből (Horváth Mihály). — Előeszmék a’ jogphilosophiá­hoz (Fogarasi János). — A’ könyv (Erdélyi). — A’ basa’ esküje­­—ide I. — Magyar játék­színi krónika. — Hangászati szemle (Cs. I.). V­ázol­a t­ő­le a’ magyar népiség’ történetéből. *) II. KÖZLEMÉNY. Buda’ visszavételétől II. Józsefig. Másfél százados h­arcz után végre sike­rült a’ magyarnak lerázni az ozmán bitorló zsarnokság’ bilincseit. Buda’ visszavétele meg­törte a’ félhold’ hatalmát; további öröködésein, a’ szép ország’ birtokában megmaradni, egy, a’ sikeren kétségbeeső, aggály’ és zavartság’ bélyege jelentkezik ; a’ többszörös csatavesz­tések pedig egészen leverék bátorságát ’s ki­­futamíták az általa sokáig és iszonyúan zakla­tott haza’ hazáriból. E’ szerencsés harczok ’s a’ következő karloviczi békekötés mindigre megmenté Magyarországot a’ török háborga­tásoktól. De a’ béke’ angyala még nem tűzé ki az olajágat az utána sóvárgó hazának ormaira; a’ törökkeli h­arczot polgári háborúk válták fel. A’ katona-kormány’jogot ’s nemzetiséget veszélyeztető, véres erőszaktételei; a’ protes­tansoknak a’ jesuita térítő buzgalom által el­nyomott vallásszabadsága — a’ kölcsönös bi­­zodalmatlanság’ magvait kormány és nemzet között ismét kifejleszték. A’ felállított neoac­­quisticai elv és választmány, a’ német tanács­nokok’ — kik Hock­er statuscancellár után a’ magyart általánosan pártistőnek kiálták ki — törekvései: a’ magyarnak ledöntésével az oszt­rák alkotmányt állítani fel, ’s ennél fogva az ország’ rendeinek előjogait ’s szabadságait megcsorbítani — a’ húrokat szakadásig feszí­tők ’s kényszerítők a’ nemzet’ nagy részét föl­lázadni fejedelme ellen, kitől nem régiben a’ török igábóli szabadulása’ ’s ez által politicai fennmaradásának jótéteményét véve. Tököly Imre ’s később Rákóczy, a’megsértett, kitű­zök a’ lázadás’ zászlóit, mellyek aztán har­­mincz éven túl lobogának, vészt és pusztítást terjesztve ’s közel százezer áldozatnak vérétől áztatva, az a’ nélkül is néptelen, puszta ha­zában. A’ nemzeti élete’ belforrongás’ kor­szakában nem nyerh­ete bővebb, üdvösebb ki­fejtést; a’ lelkek csak a’ kényszerítés’ és el­lenállás’ gondolatival valónak eltelve; miért a’ nép’ felekezeteit is nem annyira politicai ii- 32 *) Lásd Athén. I. 21. és 27. számait.

Next