Athenaeum, 1839/2. félév
1839-10-20 / 32. szám
TUROMA HI YOU.* ÉS SZÉPMÜVÉSZETEK’ TARA. Kiadd szerkesztik SCUJEMIEIj . VOII f)SIftjiKTl7) szerkesztő társ II .S.JXsi. ------------———HARMADIK ÉV. W»i----------------második félév. Pest« October’ SO. 1830. 32. szám. Tartalom: Vázolatok a’ magyar népiség’ történetéből (Horváth Mihály). — Előeszmék a’ jogphilosophiához (Fogarasi János). — A’ könyv (Erdélyi). — A’ basa’ esküje—ide I. — Magyar játékszíni krónika. — Hangászati szemle (Cs. I.). Vázola tőle a’ magyar népiség’ történetéből. *) II. KÖZLEMÉNY. Buda’ visszavételétől II. Józsefig. Másfél százados harcz után végre sikerült a’ magyarnak lerázni az ozmán bitorló zsarnokság’ bilincseit. Buda’ visszavétele megtörte a’ félhold’ hatalmát; további öröködésein, a’ szép ország’ birtokában megmaradni, egy, a’ sikeren kétségbeeső, aggály’ és zavartság’ bélyege jelentkezik ; a’ többszörös csatavesztések pedig egészen leverék bátorságát ’s kifutamíták az általa sokáig és iszonyúan zaklatott haza’ hazáriból. E’ szerencsés harczok ’s a’ következő karloviczi békekötés mindigre megmenté Magyarországot a’ török háborgatásoktól. De a’ béke’ angyala még nem tűzé ki az olajágat az utána sóvárgó hazának ormaira; a’ törökkeli harczot polgári háborúk válták fel. A’ katona-kormány’jogot ’s nemzetiséget veszélyeztető, véres erőszaktételei; a’ protestansoknak a’ jesuita térítő buzgalom által elnyomott vallásszabadsága — a’ kölcsönös bizodalmatlanság’ magvait kormány és nemzet között ismét kifejleszték. A’ felállított neoacquisticai elv és választmány, a’ német tanácsnokok’ — kik Hocker statuscancellár után a’ magyart általánosan pártistőnek kiálták ki — törekvései: a’ magyarnak ledöntésével az osztrák alkotmányt állítani fel, ’s ennél fogva az ország’ rendeinek előjogait ’s szabadságait megcsorbítani — a’ húrokat szakadásig feszítők ’s kényszerítők a’ nemzet’ nagy részét föllázadni fejedelme ellen, kitől nem régiben a’ török igábóli szabadulása’ ’s ez által politicai fennmaradásának jótéteményét véve. Tököly Imre ’s később Rákóczy, a’megsértett, kitűzök a’ lázadás’ zászlóit, mellyek aztán harmincz éven túl lobogának, vészt és pusztítást terjesztve ’s közel százezer áldozatnak vérétől áztatva, az a’ nélkül is néptelen, puszta hazában. A’ nemzeti élete’ belforrongás’ korszakában nem nyerhete bővebb, üdvösebb kifejtést; a’ lelkek csak a’ kényszerítés’ és ellenállás’ gondolatival valónak eltelve; miért a’ nép’ felekezeteit is nem annyira politicai ii- 32 *) Lásd Athén. I. 21. és 27. számait.