Athenaeum, 1840/2. félév

1840-08-02 / 10. szám

TUDOMÁHIYOK’ ÉS SIEPIttY ESZETEK’ TARA. Kiadó szerkesztők: SCHEDEE, VÖRÖSMARTY, szerkesztő társ : R. i-IX.i. ——HAQVÉDIK ÚY.­­—— Második félév. Pest. augustus* 2. 1840. 10. szánt. Tartalom ! Kh­apsoiliák. IV. Vége (Hunfalvi). — A’ kedves’ hűsége (Ujházy). — Ó és áj. Kor és nagy­ság (Erdélyi). — Mátkaáldozat. Vége (Kuthy Lajos). — Magyar játékszíni krónika. — Egy­veleg. — Adakozások Kölcsey’ emlékére. III. közlés. R h a p s o ti i á le. { Vége. ) 5. .,A’ szép független lévén az erkölcsitől, ’s korlátait egyedül a’ szemléltetés szab­ván, nem látni, miért tartózkodjék egész birtokát használni. Ha néha az erkölcsiség’ fogalmával ütközésbe jő, nem övé a’ hiba, hogy az erkölcs­telen is szép.“ — Az egész aestheticában, véle­ményem szerint, nincs nyomosabb, nincs az egyetemi művelődésre hatóbb feladás, mint a látszatos ellenkezést, az erkölcsi és szép kö­zött kiegyeztetni, mint megmutatni, hogy az erkölcstelen valóban nem szép, ’s megfordítva, hogy a’ szép mindig erkölcsi, ámbár a’ gondol­kodás előtt külön külön mezőnek terméke. ’S ha valamiben, itt volna szükség tiszta tudomány­nyal dicsekhetni, ’s olly finom, a’ fogalmakat borotva gyanánt elmetsző gondolkodási, és írási tehetséggel bírni, hogy az előadás semmi kétsé­get sem hagyna. Mert érzéki csiklánd ellen har­czol itt a’ hideg meggyőződés, ’s az értelem nem ritkán görbén tartja a’ mérleget, midőn az akarat restelve a’ várakozást, nyugtalanul sürgeti. Az emberi lélek, m­elly az eszméket, mint égi virágokat termi, bármim határozza is azt a’ philosophia, mindenesetre egy, ’s magával nem ellenkező. Különben esetes összehalmozása vol­na különféle tehetségnek, melly czél nélkül egy­más ellen, vagy mellett, vagy épen függetlenül egymástól hatna, de összhangzó egészet nem alakítana. Az öntudat világosan mondja minden­kinek, hogy ő egyed, ki ezélfelé osztatlanul tö­rekedhetik , különben nem volna eszes, ’s nem gondolkodhatnék. Már az eszmék mik tulajdon­képen? nemde az emberi léleknek, melly magá­ban egy, ’s ugyan az, eredeti nyilatkozásai, mellyek szükségesek, nem tanultak, hanem az emberrel születtek , szóval azok, mellyekröl a lélek lényegét gyanítjuk. Ugyde az eszmék a’ lélek’ nyilatkozásai lévén, habár különfélék is — mert több eszménk van, ha csak valaki a’ philosophiát ki nem akarná csucsosítani, ’s min­dent egy eszméből, mint valamelly törzsökből — teszem az istenség’ eszméjéből — leszármaztatni, de nem lehetnek egymást megvívok, nem ellen­kezők. Elölegesen (a priori) okoskodva tehát az erkölcsi, és szép mint két nyilatkozása a’ lélek­nek , más más ugyan, de nem ellenséges. Hát tapasztalásban lehet-e valami szép, mit az er­kölcsi kénytelen volna megtagadni? A’ philosophia a’ lélek’ birtokát vizsgálja. 10

Next