Athenaeum, 1841/1. félév
1841-04-20 / 47. szám
jára és ügyvédre Bécsijén. — A’ törvénykönyv a’ magyar országgyűlésnek, melly olly sok derék, ’s Magyarország’ elöhaladásáért köbuzgalommal tevékeny férfiakat számlál, becsületére válik. Wildner úr e’ munka körűlti érdemeinek elismeréséül magyar honosságot kapott. Neki köszönjük a’ fent idézett Comentárt is az új hiteltörvényekhez, és valóban nála senki sem volt kedvezőbb helyezetben valami igen jeleset adni, azon vezérokokat, melylyek a’ törvényhozót vezették, az egyes rendeleteknek igazi értelmét előterjeszteni, ’s figyelmeztetéseket szolgáltatni, a’ törvényt egyes esetekre alkalmazni mi módon kelljen. A’ Commentar az alaposan kiképzett, a’ kereskedési joggal szorosan megbarátkozott jogászt tünteti elő. — A’ magyar váltótörvény abban jeleskedik, hogy a’ törvény a’ foglalkodásnak minden hasztalan formaságait és korlátolásait mellőzi, azon elveket, mellyeknek kell a’ bírót a’ váltójogban vezérelniük, az észjoghoz és kereskedési szükséghez képest világosan állítja fel. A’ rendeletek’ legfontosbjait, hogy az olvasóknak a törvénykönyvről helyes nézetet adhassunk, ezennel közöljük“.— Én csak azon helyeket fogom kiemelni, mellyekre a’ tudós ismertető úr észrevételeket tett, némellyeket saját észrevételeimmel is kisérvén. Mindjárt az 1. §-ra azon megjegyzés létetik, hogy mi a’ Wildner’ fordításában igy mondatik: „der Wechsel ist eine Urkunde,wodurch der Aussteller sich Jemanden verbindlich macht , az Orosz’ fordításában annyiban különböző, mennyiben a’ „Jemanden“ hiányzik , ’s a’ dolog — igy szól Mittermaier — nem csekély fontosságú, mert tudjuk, hogyi ért a’ váltóban a’ kibocsátónak a’ közönség iránti kötelezését hiszi. A’ hiteles magyar szövegben nincsen ugyan a’„valakinek“ szó, de alább a’ 14. §ban az „intézvényesnek neve“ a’ váltó’ lényeges kívántatóságai közé tartozik. Azonban ez a’ dolognak semmit sem árt, mert a’ közönség iránti kötelezés’ lényege, nem a’„valaki“ vagy „intézvényes“ nevében , hanem a’ „rendeletére“ stb. szóban fekszik. — Lásd Váltójogom’ 93. §-át. Mittermaier azt is dicsérettel emeli ki, hogy törvényünkben a’ tukmált váltónak semmi előjog nem adatik. Törvényünk’ ezen jelességét már a’ múlt évi áprilisi Athenaeumban, mikor az még csak javaslatban volt, megérintettem. Bővebben lásd Váltójogom’ 22. és 76. §-ait. Törvényünk’ 3.-6. §§aira megjegyzi Mittermaier, hogy mivel a’ külföldön véghezvitt cselekménynek következései csak az illető külföldi váltótörvényszéknek hiteles bizonyítványával igazolhatók, ez nehézségekre, szükségtelen költségekre ad alkalmat, ’s miért ne lehetne azokat az illető külföldi törvénykönyvből is igazolni? Erre feleljük 1): törvényünk csak a’cselekvényre nézve kívánja meg a’ mondott szigorú igazlást, a’ személyi képességre nézve — a’ mi volna pedig a’ nagyobb nehézség — nem tesz arról említést (Lásd Váltójogom’ 78. §-át); 2): minden nehézség teljesen elenyészik az által, hogy az illető fél, ha a’mondott külföldi törvényt nem igazolhatja, vagy igazolni nem akarja, „az itteni törvények szerint nyerend ítéletet“. Dicsérettel említi M., hogy váltójogunk a’ ,Code de commerce‘-töl eltérőleg a’ kibocsátási helynek a’ fizetésitől különbözését nem kívánja , valamint az érték’ kitételét sem. Mindkettőt kiemeltem még a’ múlt évi Athenaeum’ mondott helyén. Lásd Váltójogom’ 22. 37. 38. 75. 95. stb. §§ait. Törvényünk’ 34. §ára az üres forgatmányt illetőleg szinte dicsérettel érinti M., hogy a’ törvényhozás itt fontos kérdést döntött el, s hogy Wildner’ Commentárja ezen rendeletet igen jól megalapítja, ’s előadja, hogy a’ váltó üres forgatmány által gyorsabb keringést nyer. — (Bátorkodom az olvasót Váltójogom’ 23. 93. 104. §§aira figyelmeztetni). — Csupán ezen kérdést teszi M.: valljon a’ törvényhozó nem mehetett volna-e tovább, és általában az üres hátiratot , ha az ki nem töröltetnék is , nem kellett volna-e elegendőnek ismernie ? Csekély véleményem szerint nem. Mert l: a’ mi a’ váltón írva nincs, az a’ váltójog’ tárgya nem lehet (Váltójogomnak egyik fő elve), és igy ha a’ váltót a’ birtokos, a’ mint hatalmában állott, ki nem töltötte, a’ törvény itt más jogos elővéleményt teljességgel föl nem állíthat, mint azt, hogy a’birtokos ezen elmulasztással kijelentette, miszerint a’ váltó’ tulajdonisága őt nem illeti. 2), de mind e’ mellett törvényünk’ szellemében a’ váltónak illy üres hátirat melletti birtokosa is, ha a’ váltót tovább adta, ’s „ha a’ forgatmányban ki nem tette, hogy ezt meghatalmazásból cselekvé (I. rész.