Athenaeum, 1841/1. félév

1841-04-20 / 47. szám

jára és ügyvédre Bécsijén. — A’ törvénykönyv a’ magyar országgyűlésnek, melly olly sok de­rék, ’s Magyarország’ elöh­aladásáért k­öbuz­­galommal tevékeny férfiakat számlál, becsü­letére válik. Wildner úr e’ munka körű­lti érde­meinek elismeréséül magyar honosságot ka­pott. Neki köszönjük a’ fent idézett Com­­en­­tárt is az új hiteltörvényekhez, és valóban­­ nála senki sem volt kedvezőbb helyezetben va­lami igen jeleset adni, azon vezérokokat, mely­­lyek a’ törvényhozót vezették, az egyes rende­leteknek igazi értelmét előterjeszteni, ’s figyel­meztetéseket szolgáltatni, a’ törvényt egyes e­­setekre alkalmazni mi módon kelljen. A’ Com­mentar az alaposan kiképzett, a’ kereskedési joggal szorosan megbarátkozott jogászt tü­nteti elő. — A’ magyar váltótörvény abban jeleske­dik, hogy a’ törvény a’ foglalkodásnak minden hasztalan formaságait és korlátolásait mellőzi, azon elveket, mellyeknek kell a’ bírót a’ vál­tójogban vezérelniük, az észjoghoz és keres­kedési szükséghez képest világosan állítja fel. A’ rendeletek’ legfontosbjait, hogy az olvasók­nak a­ törvénykönyvről helyes nézetet adhas­sunk, ezennel közöljük“.— Én csak azon helyeket fogom kiemelni, mellyekre a’ tudós ismertető úr észrevételeket tett, némellyeket saját észrevételeimmel is ki­sérvén. Mindjárt az 1. §-ra azon megjegyzés lé­tetik, hogy mi a’ Wildner’ fordításában igy mondatik: „der Wechsel ist eine Urkunde,wo­durch der Aussteller sich Jemanden verbind­lich macht , az Orosz’ fordításában annyiban különböző, mennyiben a’ „Jemanden“ hiány­zik , ’s a’ dolog — igy szól Mittermaier — nem csekély fontosságú, mert tudjuk, hogy­­­i­ ért a’ váltóban a’ kibocsátónak a’ közönség iránti kötelezését hiszi. A’ hiteles magyar szövegben nincsen u­­gyan a’„valakinek“ szó, de alább a’ 14. §ban az „intézvényesnek neve“ a’ váltó’ lényeges kíván­tatóságai közé tartozik. Azonban ez a’ dolognak semmit sem árt, mert a’ közönség i­­ránti kötelezés’ lényege, nem a’„valaki“ vagy „intézvényes“ nevében , hanem a’ „rendeleté­re“ stb. szóban fekszik. — Lásd Váltójogom’ 93. §-át. Mittermaier azt is dicsérettel emeli ki, hogy törvényünkben a’ tukmált váltónak semmi elő­jog nem adatik. Törvényünk’ ezen jelességét már a’ múlt évi áprilisi Athenaeumban, mikor az még csak javaslatban volt, megérintettem. Bővebben lásd Váltójogom’ 22. és 76. §-ait. Törvényünk’ 3.-6. §§aira megjegyzi Mit­termaier, hogy mivel a’ külföldön véghezvitt cselekm­énynek következései csak az illető kül­földi váltótörvényszéknek hiteles bizonyítvá­nyával igazolhatók, ez nehézségekre, szük­ségtelen költségekre ad alkalmat, ’s miért ne lehetne azokat az illető külföldi törvénykönyv­ből is igazolni? Erre feleljük 1): törvényünk csak a’cse­­lekvényre nézve kívánja meg a’ mondott szi­gorú igazlást, a’ személyi képességre nézve — a’ mi volna pedig a’ nagyobb nehézség — nem tesz arról említést (Lásd Váltójogom’ 78. §-át); 2): minden nehézség teljesen elenyészik az által, hogy az illető fél, ha a’mondott kül­földi törvényt nem igazolhatja, vagy igazolni nem akarja, „az itteni törvények szerint nye­­rend ítéletet“. Dicsérettel említi M., hogy váltójogunk a’ ,Code de commerce‘-töl eltérőleg a’ kibocsátá­si helynek a’ fizetésitől különbözését nem kí­vánja , valamint az érték’ kitételét sem. Mindkettőt kiemeltem még a’ múlt évi A­­thenaeum’ mondott helyén. Lásd Váltójogom’ 22. 37. 38. 75. 95. stb. §§ait. Törvényünk’ 34. §ára az üres forgatmányt illetőleg szinte dicsérettel érinti M., hogy a’ törvényhozás itt fontos kérdést döntött el, s hogy Wildner’ Commentárja ezen rendeletet i­­gen jól megalapítja, ’s előadja, hogy a’ váltó üres forgatmány által gyorsabb keringést nyer. — (Bátorkodom az olvasót Váltójogom’ 23. 93. 104. §§aira figyelmeztetni). — Csupán ezen kér­dést teszi M.: valljon a’ törvényhozó nem me­hetett volna-e tovább, és általában az üres hát­iratot , ha az ki nem töröltetnék is , nem kellett volna-e elegendőnek ismernie ? Csekély véleményem szerint nem. Mert l­: a’ mi a’ váltón írva nincs, az a’ váltójog’ tár­gya nem lehet (Váltójogomnak egyik fő elve), és igy ha a’ váltót a’ birtokos, a’ mint hatal­mában állott, ki nem töltötte, a’ törvény itt más jogos elővéleményt teljességgel föl nem ál­líthat, mint azt, hogy a’birtokos ezen elmu­lasztással kijelentette, miszerint a’ váltó’ tulaj­­donisága őt nem illeti. 2), de mind e’ mellett törvényünk’ szellemében a’ váltónak illy üres hátirat melletti birtokosa is, ha a’ váltót tovább adta, ’s „ha a’ forgatmányban ki nem tette, hogy ezt meghatalmazásból cselekvé (I. rész.

Next