Athenaeum, 1841/1. félév

1841-01-26 / 11. szám

------------------ÖTÖDIK ÉV TM—-------------------------­Tartalom: Literatúrai Guzmios’ Oedipusa és Iphigeniája (Hunfalvi . — Téli dal [Erdélyi) — Egy iskolai történet. Angol novella (Garády). — Tár ez a: Magyar játékszini krónika ,11.}. — Literatúrai mozgalmak (L. F.). — »•esten. & v­ia a KJ & íj sa. Janu­ariu§*12(K. 1811. 11. számi. Ejiteratura. Hellen classicusok magyar fordításokban, kiadja a’ m. tud. tár­saság. I.kötet. Ödipus a’ király , Sophocles’ színmüve, és Iphigenia Aulisban , Euripides’ színmüve , az eredeti hel­lénből fordította Guzmics Izidor , apát, m. tud. társasá­gi tiszt. tag. Nor. 204­1. Ára 1 ft 12 kr­ép. Nézhetni a’ lugdankor’ erényét, m­elly ál­latból embert varázsolt ki; látni Prometheus’ égbe emelt homlokán, mint vívja meg a’ jö­vendő’ reménye a’ jelennek kínait; kísérhetni a’ tusát, mellyet vad erő észszel, anyag- szel­lemmel , durva érdek széppel és jóval küzd, mig­ ezek nem diadalt, de állh­atást nyernek: az gondolkodó ember előtt olly gyönyör , melly maga fölér a’ földi lét’ minden sanyaruságaival. ’S e’ gyönyör megifjúl, midőn a’ lélek’ törté­neteiben új nemzet foglal helyet; midőn az em­beriség’ szelleme tágabb tért nyit, hol újon fejlő erők halandanak kisebb nagyobb körben , a’ mint magvuk a’ korlátokat eltolni bizándja. Ez ünnep , mellyet mindnyájan , kik a’ földhöz nem ragadták, érzeményök’ legdrágább áldo­zatival i­llenek; ünnep , mellyen isten halandó szemnek elbirhatlan sugárai’ legvilágosb ár­nyékát nyilvánítja. ’S mi vagyunk azon nem­zet , melly az emberiség’ koszorújába fűződni iparkodik, mi vagyunk, kik emelkedését t­á­­mogatjuk, ha résztv­eszünk a’ nagy munkában, kiki ollyat, melly erejének, viszonyainak ki van mérve; de kiki nagyot, mert épület, melly századok figyelme akar lenni, homokhordó és földásó nélkül olly kevéssé támadhat , mint lángész nélkül, melly ásót és taligát indít; de mi vagyunk, kik gátolhatjuk is, ha fagyos részvétlenséget állítunk a’ dolgozók’ útjába, ha gúnynyal nézzük a’ tévedőt , ’s a’ sikert hideg vállyonítással. Fejlődő nemzet nem pusztán a’ jelenen kezdi munkáját, hogy fusson versenyt a’ rég futókkal: neki kettős dolga van, ’s midőn elő­rehalad , azon útra is vissza kell tekintenie , mellyen mások már haladtak; ha egésznek kí­ván birtokába jutni, az egész emberi mivelő­­désre kénytelen szándékát irányozni. Mert el­igazítani csak az tudja magát, ki az egész tájékot ismeri. Történettudás nélkül ki foghat­ja fel tisztán a’ jelent ? ’s kinek nincs múltja, hova ülteti a’ jövendőt, melly mélyebb földet kíván, mint a’ jelennek arasznyira ható kér­ge? Egyik nagy feladata tehát a’ magyar iro­dalomnak a’ régi nemzetek’ elmekincseit saját­jává tenni, ’s ez által az alapot megvetni, mellyen maga épüljön, a’ földet maga alá meg­­mivelni, mellyben gazdag termése viruljon. A’ mivelődés’ történeteiben első helyen van a’ görög nemzet. A’ költészetet legra­gyogóbb sikerrel ápolta , művei örök példá­nyok , mint szobrászati maradványai, melyek­kel a’ mostani birtokos kérkedik; a’ tudomá­nyokat is olly szerencsével kezdte meg, mily­ 11

Next