Athenaeum, 1841/1. félév

1841-02-21 / 22. szám

Első félév, 22. szám Tartalom: Venelin ’s a’ moszkai történetiskola (D. Schedel F.). — A’ vizkereszti ünnep. Vége (—I—). — Bölcs Lok­­man’ meséi [Hunfalvi). — Tárcza: Magyar játékszíni krónika [B. és ***)• — Hírlapi ellenőr [Keszthelyi). — Hírfüzér (—In—). — Literatúrai mozgalmak {S. F.). Venelin, ‘s .’ moszkai történet­­iskola. (Olvastatott az academia’ kis gyűlésében , jan. 11. 1841.) Tekintetes társaság­! A’ mi tudós és szor­galmas társunk Jerney János úr’ Tudománytá­­runk’ utósó füzeteiben Horvát István urnak fennen hirdetett, de mind eddig befejezetlen munkája’ azon állítását, hogy az orosz biroda­lom’ alkotói magyarok voltak, fontos, saját, és máshonnan felidézett tanúokokkal megrendítette. E’ jeles értekezés’ olvasása kelté fel bennem, eszmetársitás által, egy más hazánkfia’ emléke­zetét, ki Oroszországba kiszakadva, Moszkában egy nem kevésbbé merész tant hirdet­­t. i. hogy a’ magyarok és oroszok hajdan egy törzsöküt tettek; azon különbséggel, hogy az Ádám­’ ma­­gyarítója, a’ népvándorlások’ korában magyar világot lel mindenütt, a’ mi magyar-orosz föl­­dink oroszt lát, oroszt különösen Atilában és a’ bolgárokban, kiket Horvát úr kétségtelen ma­gyaroknak hisz; sőt mert amaz practicusabb férfi mint mi igaz magyarok rendszerint lenni szoktunk, tanítmánya’ termékenyítésére egy jámbor óhajtásnak is enged helyet, mi szerint t. i. orosznak és magyarnak most is — egy nemzetté kellene válni. (!) Egy igen tisztelt barátom, Fekete Gáspár úr, gróf Apponyi Antal, a’ franczia udvarnál levő austriai cs. nagykövet’ fiainak magyar lelkű egykori nevelője, több év’ előtt Orosz­országot megjárván, velem néhány orosz mun­kát közlőtt, mellyek’ szerzőjéről a’ következő­ket irja: ,,E’ három kötet’ szerzője Juricso Ve­nelin, Beregh vármegyéből származott földink, ki Hucza György előbbi nevét Moszkahonban letelepedésekor változtatta meg, ’s jelenlett Moszka városában egy, Jekaterinoszlav nevű nemes leánynevelő nagy intézet’ igazgatója és orvosa, iró, ’s különösen a’ történettudomány’ buzgó barátja«és űzője; mint ezeket egy más, 1823. óta szinte Moszkában lakó, Szatmár vár­megyei hazánkfiától, Molnár János úrtól, tud­tam meg, ki jelen nevével Ivan Ivanovics Mol­nár, ugyan ott a’ Petro-Paulowska Bolnicának vagyis kórháznak másik orvosa, egy mintegy 36 éves, magyarul, deákul, németül tisztán, ’s már moszkául is folyvást beszelő, szíves, derék férfiú, ki engem e’ három kötettel meg­ajándékozván, Venelin urat nem csekély dicsé­retekkel halmozta, mint ki valaha a’ históriai tudományokban epochát teend.“ — Nem mond­hatjuk-e itt is: C’est tout, comme chhez nous? Fekete úr e’ közleménye’ vételének idejé­ben, gyakran láttam magamnál egy kedves ven­déget Francziaországból, ki Europa’ éjszakke­letét tudományos és nyelvi készülettel ’s azon czélbúl járta be, hogy az újabb időkben figye­lemre méltón, névűikép talán aggasztólag is a feltörekvő szláv népek’ történeteiben, a’ helyek’

Next