Athenaeum, 1841/2. félév

1841-09-12 / 32. szám

500 nézletin, mint egyes értékek általi bevevéseken, kezdődnek : nem rákbánás-e hát az ismeretköz­lést fogalommal ’s általánossal nyitni meg, és azt tenni talapul, m­ellynek minden ismereteink’ legfőbb tetőpontjának kell lenni ? Nincsenek-e ez által ezen elemi tanítási elvek : mindig néz­­letiböl indult ki, mindig egyesről ment egyete­mesre, könnyebbről a’ nehezebbre, közvetlenről az elvontra, ismertről és már tudottról a’ meg nem ismert ’s nem tudottra ’stb. teljesen kificza­­mítva? Hiszen a’ fogalom, az általános nem­­nézleti; hiszen ez legnehezebb, hiszen ez egé­szen ismeretlen a’ gyermek előtt , ’s mégis Sz. úr a’ setét által akarja a’ napot megvilágosítni, ’s ismeretlen mennyiségekből akar ismeretlent kitalálni, nem tudom, mellyik számtan lenne képes illy problémát megfejteni. — Nem ! Anya­­nyelvtanitásban azon menetelt kell követni, m­ely­­lyet az élet mutat, az iskola csak folytassa azt, mit az élet elkezdett. Azért a’ gyermek’ közvet­len köréből indúljon ki, ’s innen emelkedjék ma­gasabbra. Kezelje a’ tanítást egyes példákon, mondatokon , mellyeket a’ gyermek, felszólittat­­ván valaminek elbeszélésére, maga mond, ’s e­­zeket taglalva vonja ki belölök a’ megtanulandó szabályt, a’ nyelvtanban az általánost. A’ mit maga mond a’ gyermek, neki közvetlen, nézleti, részletes, ismeretes, mert anyanyelvét már be­széli , ennél fogva könnyű arról a’ meg nem is­mertre, az általánosra menni. Össze kell kötni a’ praxist a’ theoriával, (de praxison kezdve) — az életet az iskolával, nem a’ régibb tudósos pedantism­us szerint közte és a’ gyermek’ élete közt egyszerre egy általános közfalat vonni, mellyet eszközöl épen a’ definitiós menetel. Itt fejtegető — itt találtató módszer kell, mert az anyai nyelv inkább alaki mint anyagi tanulmány. Hát a’ kérdésekkel mit akar Sz. úr? Mire valók ezek? Arra-e, hogy a’ tanítvány megtanulja? Hisz’ ezzel a’ legnagyobb népszerűségre nyi­tunk neki utat. Mert hányszor és fájdalommal kell tapasztalnunk, hogy ő azokat ész nélkül megtanulván, a’ kérdés és felelet közt legkisebb megpihenés, megkülönböztetés nélkül elpörgeti, s annyira hozzájok szokik , hogy ha máskép tesszük fel neki a’ kérdést, rá felelni nem tud, zavarba jő, bámul, — és sírva fakad. Ha pedig nem kell neki megtanulni a’ kérdéseket : akkor minek rájok vesztegetni a’ papirost ’s velők a’ könyvet drágitni? Vagy tán a’ tanítóknak va­lók a’ kérdések? Hisz akkor ezen könyv nem tanulónak való kézi könyv, és igy czíme ellen volna; — ’s különben is jaj azon tanítónak, ki illy kérdésekre szorul ’s magától nem tud tenni kérdéseket. Igaz, hogy henye tanítónak, kinek minden munkássága ennyi, vagy annyi kérdés’ kihagyásában és kikérdésében határzódik, nagy könnyebbség : de hát az értelmezés’elve illy ta­nító’ számára irat-e könyvet St. úrral? Nem csu­pán abban áll ám a’kérdezgető és találtató mód­szer, hogy kérdéseket irjunk fel a’könyvbe, mellyekre a’ korlát közé szorított tanítványnak mást nem kell, nem lehet ’s nem is tud felelni, mint a’ mi írva van, — nem; — mert ez a’ ta­nítvány’ értelmessége, és fejlődése’lépcsőihez mért, ismert és készen levő factorokon alapítan­dó, fejtegető kérdéseket kíván, hogy azok által a’ felébresztett léleknek alkalmat adjon új te­remtmények’ előhozására és találásra, melly ta­lálásnak és találtató módszernek épen az anya­­nyelvtanításban van mindenkor és mindenütt he­lye. A’ kérdések hát mint haszontalanok ’s értel­­mességet rontok számű­zendők minden iskolai könyvből, kivált ha azok olly határzatlanok, mint St. úréi több helyen, ki általános földleírá­sában ezen egyetlen kérdésre : „Nagy-e Ameri­ka?“ annak területét tengertől, kürü­lvetelését, felosztását, magos hegyeit,­­s ezeknek minő földhajlatok alatti fekvését adja elő feleletül. ’S íme a’ gyermeknek tudni kell, hogy ezt minda­zon kérdésre: „Nagy-e Amerika?“ kell felelni. O intelligentia! m­illy szépen kezded igy magyar kisdedeinknél pályádat, hogy majd a’ felserdű­lt tömegnél, mellyet korunk’ jobb keblei legalább előszobádba be akarnak vezetni, szent malasz­­tod ü­dvvel munkálkodhassék! Ne engedje ma­gát St. ur az által elragadtatni, hogy még ko­szorúzott könyvben is parádéznak a’ kérdések. Higye meg, ott is inkább a’ kezdet, jó szándék, ’s jobbnak nem léte nyeré a’ koszorút, ’s viseli mai napig. — A’ már kijelentett paedagogiai el­veknél fogva az sem helyeselhető, hogy a’ he­lyesírás hátul ’s egészen külön áll. Együtt kell azt practice a’ nyelvtannak szónyomozási ’s a­­laktani részével gyakoroltatni , mert a’ jó taní­tó nemcsak mondatra, hanem tételeket össze­köttetve ’s íratva tanítja az anyanyelvet. — Több is volna még, mit rászallani lehetne , de rec. úgy véli,az érintettek is elegek arra, hogy Sz.úr’ magyar­ nyelvtudománya neveléstani szem­pontból megrovassék. A’ mi a’ könyv’ tartalmát illeti, rá, mint rövid kivonatra, ném­elly észrevé­telek teendők. T. i. 3. lapon a’ nyelvtudomány’ meghatározásában mondatik, hogy az „arra ta-

Next