Athenaeum, 1841/2. félév
1841-09-12 / 32. szám
500 nézletin, mint egyes értékek általi bevevéseken, kezdődnek : nem rákbánás-e hát az ismeretközlést fogalommal ’s általánossal nyitni meg, és azt tenni talapul, mellynek minden ismereteink’ legfőbb tetőpontjának kell lenni ? Nincsenek-e ez által ezen elemi tanítási elvek : mindig nézletiböl indult ki, mindig egyesről ment egyetemesre, könnyebbről a’ nehezebbre, közvetlenről az elvontra, ismertről és már tudottról a’ meg nem ismert ’s nem tudottra ’stb. teljesen kificzamítva? Hiszen a’ fogalom, az általános nemnézleti; hiszen ez legnehezebb, hiszen ez egészen ismeretlen a’ gyermek előtt , ’s mégis Sz. úr a’ setét által akarja a’ napot megvilágosítni, ’s ismeretlen mennyiségekből akar ismeretlent kitalálni, nem tudom, mellyik számtan lenne képes illy problémát megfejteni. — Nem ! Anyanyelvtanitásban azon menetelt kell követni, melylyet az élet mutat, az iskola csak folytassa azt, mit az élet elkezdett. Azért a’ gyermek’ közvetlen köréből indúljon ki, ’s innen emelkedjék magasabbra. Kezelje a’ tanítást egyes példákon, mondatokon , mellyeket a’ gyermek, felszólittatván valaminek elbeszélésére, maga mond, ’s ezeket taglalva vonja ki belölök a’ megtanulandó szabályt, a’ nyelvtanban az általánost. A’ mit maga mond a’ gyermek, neki közvetlen, nézleti, részletes, ismeretes, mert anyanyelvét már beszéli , ennél fogva könnyű arról a’ meg nem ismertre, az általánosra menni. Össze kell kötni a’ praxist a’ theoriával, (de praxison kezdve) — az életet az iskolával, nem a’ régibb tudósos pedantismus szerint közte és a’ gyermek’ élete közt egyszerre egy általános közfalat vonni, mellyet eszközöl épen a’ definitiós menetel. Itt fejtegető — itt találtató módszer kell, mert az anyai nyelv inkább alaki mint anyagi tanulmány. Hát a’ kérdésekkel mit akar Sz. úr? Mire valók ezek? Arra-e, hogy a’ tanítvány megtanulja? Hisz’ ezzel a’ legnagyobb népszerűségre nyitunk neki utat. Mert hányszor és fájdalommal kell tapasztalnunk, hogy ő azokat ész nélkül megtanulván, a’ kérdés és felelet közt legkisebb megpihenés, megkülönböztetés nélkül elpörgeti, s annyira hozzájok szokik , hogy ha máskép tesszük fel neki a’ kérdést, rá felelni nem tud, zavarba jő, bámul, — és sírva fakad. Ha pedig nem kell neki megtanulni a’ kérdéseket : akkor minek rájok vesztegetni a’ papirost ’s velők a’ könyvet drágitni? Vagy tán a’ tanítóknak valók a’ kérdések? Hisz akkor ezen könyv nem tanulónak való kézi könyv, és igy czíme ellen volna; — ’s különben is jaj azon tanítónak, ki illy kérdésekre szorul ’s magától nem tud tenni kérdéseket. Igaz, hogy henye tanítónak, kinek minden munkássága ennyi, vagy annyi kérdés’ kihagyásában és kikérdésében határzódik, nagy könnyebbség : de hát az értelmezés’elve illy tanító’ számára irat-e könyvet St. úrral? Nem csupán abban áll ám a’kérdezgető és találtató módszer, hogy kérdéseket irjunk fel a’könyvbe, mellyekre a’ korlát közé szorított tanítványnak mást nem kell, nem lehet ’s nem is tud felelni, mint a’ mi írva van, — nem; — mert ez a’ tanítvány’ értelmessége, és fejlődése’lépcsőihez mért, ismert és készen levő factorokon alapítandó, fejtegető kérdéseket kíván, hogy azok által a’ felébresztett léleknek alkalmat adjon új teremtmények’ előhozására és találásra, melly találásnak és találtató módszernek épen az anyanyelvtanításban van mindenkor és mindenütt helye. A’ kérdések hát mint haszontalanok ’s értelmességet rontok száműzendők minden iskolai könyvből, kivált ha azok olly határzatlanok, mint St. úréi több helyen, ki általános földleírásában ezen egyetlen kérdésre : „Nagy-e Amerika?“ annak területét tengertől, kürülvetelését, felosztását, magos hegyeit,s ezeknek minő földhajlatok alatti fekvését adja elő feleletül. ’S íme a’ gyermeknek tudni kell, hogy ezt mindazon kérdésre: „Nagy-e Amerika?“ kell felelni. O intelligentia! milly szépen kezded igy magyar kisdedeinknél pályádat, hogy majd a’ felserdűlt tömegnél, mellyet korunk’ jobb keblei legalább előszobádba be akarnak vezetni, szent malasztod üdvvel munkálkodhassék! Ne engedje magát St. ur az által elragadtatni, hogy még koszorúzott könyvben is parádéznak a’ kérdések. Higye meg, ott is inkább a’ kezdet, jó szándék, ’s jobbnak nem léte nyeré a’ koszorút, ’s viseli mai napig. — A’ már kijelentett paedagogiai elveknél fogva az sem helyeselhető, hogy a’ helyesírás hátul ’s egészen külön áll. Együtt kell azt practice a’ nyelvtannak szónyomozási ’s alaktani részével gyakoroltatni , mert a’ jó tanító nemcsak mondatra, hanem tételeket összeköttetve ’s íratva tanítja az anyanyelvet. — Több is volna még, mit rászallani lehetne , de rec. úgy véli,az érintettek is elegek arra, hogy Sz.úr’ magyar nyelvtudománya neveléstani szempontból megrovassék. A’ mi a’ könyv’ tartalmát illeti, rá, mint rövid kivonatra, némelly észrevételek teendők. T. i. 3. lapon a’ nyelvtudomány’ meghatározásában mondatik, hogy az „arra ta-